Nagy divat utálni a spekulánsokat, anélkül, hogy elgondolkoznánk azon, hogy kik is ők.
A spekuláció szónak az átlagember számára igen negatív íze van. Számára a spekuláns egy olyan ember, aki nem hoz semmilyen hasznot és mások kárából él. Ők nyomják fel az árakat, majd hagyják alábukni őket, kisemmizve a dolgozó embereket. Igaz?
Ennek a sztereotípiának nincs túl sok köze a valósághoz. Először is maga a spekuláció szó nem jelent semmi többet, mint magas kockázatú üzletet kötni, ahol nagy az esély a bukásra. Rögtön adódik a kérdés, hogy egy olyan piacon, ahol alacsony a kockázatvállalási hajlandóság milyen a piac hatásfoka? Rossz. Az ilyen piacok illikvidek. Mind a vevők, mind az eladók csak a biztos üzletekre mennek, ezért a vevői és az eladói szándék nehezen talál egymásra.
Számos beruházás egyáltalán nem is valósítható meg tetemes kockázatvállalás nélkül. Egy spekulánsmentes világban, ezek a beruházások lehetetlenek. Itt nem is kell olyan nagy dolgokra gondolni, mint mondjuk egy erőmű. Ki tudja megmondani a vetéskor, hogy milyenek lesznek a kukoricaárak az aratáskor? Milyen lesz a termés? Senki. Akkor ki adna pénzt vetőmagra?
Talán kevesen gondoltak még bele, hogy bizonyos esetekben mennyire hasznosak is a spekulánsok. Például Görögország esetében a spekulánsok tartják életben a görög államot. Józan ember nem vesz görög állampapírt, mert annyira nagy az esélye, hogy becsődöl. A spekuláns viszont azt mondja, hogy ilyen magas hozam mellett vállalja a kockázatot, sőt arra is gondol, hogy az EU úgyis kimenti, amiben azért nem lehet biztos. A spekulánsok hiánya viszont beteljesítené a csődről szóló jóslatokat.
A spekulánsok egy különösen utált alfaja a shortoló. Ők attól nagyon antipatikus lények, mert az árak eséséből élnek. Ők azok, akik kötnek egy szerződést, hogy el fognak adni valamit, amit nem sokkal a teljesítés ideje előtt fognak beszerezni. Ha a szerződés kötése és a teljesítés között az árak estek, akkor a shortoló profitra tett szert. Ha emelkedtek, akkor rossz napja van.
Holott a shortoló egyáltalán nem rosszabb lény, mint egy keselyű. A sivatagban az ember nem a köröző keselyűktől hal meg, ők csak azután esnek neki, hogy meghalt. Viszont a gyülekezésük intő jel. A tőzsdéken sincs ez másként. Ha egy üzlet körül nagyon gyülekeznek a shortolók, akkor az biztos jele annak, hogy buborék alakult ki és várhatóan hamarosan kidurran. A buborékot magát nem a shortolók okozták és nem is ők szúrják majd ki, de ők szeretnének falatozni belőle, amikor kidurran.
Természetesen, a spekulánsok időnként maguk is okoznak problémát. Amikor buborék kezd kialakulni, akkor a spekuláció súlyosbítja azt. Például Írország jelenlegi gondjait pont az ingatlanbuborék okozza. Ezt nézzük meg egy kicsit.
Van két írünk és egy lakásunk. Az egyik eladja a lakást a másiknak. Közben a lakásárak emelkednek, és a második eladja a lakását. Az első pedig, tudja, hogy a lakásárak emelkedni fognak, ezért megveszi a lakást a másodiktól. Természetesen, nem ugyanazt a lakást ping-pongozták egymás között, de mindenki látta, hogy megéri lakásba fektetni. Ezért hiteleket vettek fel, hogy lakást vehessenek, amit majd jó áron eladhatnak egy másik írnek, aki szintén hitelt fog felvenni a lakásra, amit befektetésnek szán... Aztán az ingatlan árak emelkedése megállt és mindenki ott állt nyakig adósságban, felhajtott ingatlanárak mellett.
Miért működhetett ez a séma ennyi ideig? Ehhez meg kell néznünk a spekuláció logikáját.
Az üzleti életben (, de máshol is) kétféle magatartás közül választhatunk. Lehetünk óvatosak, és lehetünk kockázatvállalók. Hogy melyik stratégia a célravezetőbb azt a környezet dönti el. Egy olyan környezetben, ahol minden biztonságos, az óvatos ember hátrányba kerül. Lenne lehetőség nagyobb hasznot elérni, de óvatos magatartása miatt lemond róla, pedig nem kockáztatna sokat. Nem használja ki a rendelkezésre álló lehetőségeket. Ilyenkor a bátrabb emberek is csak kis veszteségeket szenvednek, viszont nagy hasznot érnek el. Ezzel szemben egy bizonytalan környezetben, a kockázatkeresés megbosszulja magát. A bátor emberek nagy veszteségeket szenvednek, míg az óvatosak kicsiket, vagy akár kis mértékű haszonra is szert tehetnek.
Bizonytalan környezetben a spekulánsok dominálhatnak, mert az óvatosak nagyon visszahúzódnak (pl. buborék kidurranás után), de ez nem jelenti azt, hogy ott érzik jól magukat. Bár a bizonytalanság a lételemük, egy biztos környezetben ők is jobban érzik magukat. Esetleg túl jól is...
Buborék akkor alakul ki, amikor az emberek nagyon magabiztosak. Azt hiszik, hogy a jelenlegi trend még nagyon sokáig folytatódik. Ekkor ők maguk is beszállnak a mókuskerékbe és ezzel is erősítik a trendet, ami további okot ad arra, hogy bízzanak abban, hogy a trend még folytatódni fog. Minél inkább elterjed ez a hit, annál inkább bevonódnak a kockázatot kerülőbb emberek is a ciklusba, ami megint csak a biztonságba vetett hitet erősíti.
Miért történhet ez meg?
Erre sok elmélet van, de ami nagyon valószínű, hogy az államnak kiemelt szerepe van a hamis biztonságérzet kialakulásában. Az anticiklikus monetáris politika a stabilitás érzetét teremti meg, ami növeli a kockázatvállalási hajlandóságot. Emellett sok esetben az államok aktívan támogatják a buborékok kialakulását, és fennmaradását, hiszen ki vállalná fel, hogy egy növekedési ciklusnak véget vet? Amit csak korlátozottan lehet a szemükre vetni. Sajnálatos módon egy buborékról a buborékjelleget nagyon nehéz megállapítani a korai szakaszban. Még az se segít, ha megnézzük, hogy kik is vesznek részt benne. Hiába látjuk, hogy csak a legbátrabbak vesznek részt, ez jelentheti pl. egy kiforratlan (tehát kockázatos) új iparág kezdetét is. Hiba lenne, már csírájában elfojtani.
Összességében azt mondom, hogy ne utáld a spekulánst. Ő megmeri tenni, amit te nem. És érdemes szem előtt tartani, hogy igazán spekulálni csak ott lehet, ahol valami zavar van az erőben a piacon. Ha meg akarod találni a zavart, csak kövesd a spekulánsokat. Kiszagolják, mint a jó vadászkutyák. Ehhez viszont szabadon kell engedni őket.
