Mostanság szóba került egy makacs mítosz, miszerint a Bokros-csomag számottevően visszavetette a gyermekvállalási kedvet, míg amit Fidesz-kormány hősiesen megállított.
Szeretném kicsit körüljárni a témát.
Először is nézzük meg a születésszámokat és azok változásait. (A számok ezer főben értendők)
(Bocsánatot kérek az ábrák minőségéért. 450 pixel szélességben ezek kicsit rondák, viszont ki lehet őket nagyítani.)
A főbb dátumok:
1995 tavasza: bejelentik a Bokros-csomagot válaszul az államháztartás csődközeli állapotára.
1998 (utána kell nézni pontosabban mikor, de nincs jelentősége) bejelentik a családtámogatási rendszer átalakítását
2002 (utána kell nézni pontosabban mikor, de nincs jelentősége) bejelentik a családtámogatási rendszer átalakítását
Mit látunk?
Egy folyamatos esés közepén születik történik a Bokros-csomag, ami évekkel előbb kezdődött és még évekig folytatódik, illetve azt is láthatjuk, hogy az éves változás eleve nagyon zajos. A 96-os pont mélyebb, mint a többi, bár nem sokkal mélyebb, mint a 92-es. Még, ha a 96-os mélypontot rá is fogjuk, a 95-ös esést nem lehet megmagyarázni vele, mert a bejelentéskor pont 9 hónap volt hátra az évből. Ha valaki ennek hírére fogja vissza magát, annak csak pár napja van, hogy még megjelenjen a 95-ös adatban. Tehát ez alapján lehetetlen kijelenteni, hogy az első mítosz igaz lenne, igaz cáfolni se lehet1.
A születésszám esés 2000-ben megáll és stagnál. A második mítosz akár igaz is lehet. Bár az gyanús, hogy a későbbi változtatásnak sincs hatása.
De ne elégedjünk meg azzal, hogy nem igazolható vagy cáfolható, illetve "akár igaz is lehet"! Nézzünk további mutatókat!
Az egyik vonal a TFR (Total Fertility Rate).
A másik a EGYSZÁE :) (Első Gyerek Születésekori Átlagos Életkor).
A TFR 92-től 98-ig meredeken esik. Nem látható rajta semmilyen törés, ami új hatás megjelenésére utalna. Ez kérdőjelessé teszi az első mítoszt. A TFR alapján arra a téves következtetésre juthat a felületes szemlélő, hogy a második mítosz viszont igaz, hisz 1999-ben fordulópontja van a TFR-nek. Erre mindjárt visszatérek.
A EGYSZÁE (de borzasztó rövidítést sikerült alkotnom) 81 óta emelkedik. Évente átlagosan 0,16 évvel később vállalják az emberek az első gyereküket. Ha valami olyan erős hatás jelenne meg, ami az embereket a gyermekvállalás elhalasztására vagy előrehozására ösztönözné, az akkor megjelenne ennek számnak változásában. Csakhogy ez a szám nem mutat semmilyen egyértelmű összefüggést egyik dátummal sem. Ez mindkét mítoszt kérdőjelessé teszi.
Mielőtt tovább mennénk érdemes elidőzni egy kicsit a TFR metrika lelkivilágánál.
Elsőként le kell szögezni, hogy a TFR nem azt mutatja, hogy egy nő hány gyereket vállal élete során2. A sajtóban gyakran így jelenik meg, tévesen, vagy legalábbis leegyszerűsítve. Valójában ez a különböző korú nők átlagos termékenységének összege az adott évben. Ez praktikusan ekvivalens azzal, hogy hány gyereket szülne egy képzeletbeli nő, aki 15 és 49 éves kora között, ha az egész életét az adott pillanatban élné le. Ez utóbbi feltételezéstől csak akkor lehet eltekinteni, ha a korspecifikus termékenység nem változik ez a bizonyos képzeletbeli nő termékeny ideje alatt (34 év). Ez a feltételezés hazánkra még közelítőleg sem igaz.
A következő ábra mutatja a korspecifikus termékenység időbeli átalakulását. (A TFR egyenlő a görbe alatti területtel)
Ezen jól látszik, hogy a gyermekvállalás eloszlása változik. Egyrészről a 90-es években tényleg látványosan csökken a maximuma, másrészről egyre inkább szétfolyik (szélesedik) és a maximuma egyre későbbre tolódik. (Érdekesség, hogy 97 és 98 között a korspecifikus termékenységben szinte alig történt változás. Ami arra enged következtetni, hogy ha külső hatásra gyanakszunk is, akkor az a Fidesz kormányra kerülése előtt történt.)
Fontos tudni, hogy a TFR metrikát érzékenyen érinti ez a változás. Attól, hogy a gyermekvállalás ideje változóban van, a teljes megszült gyermek száma nem változik meg, nem úgy TFR. Ez az ún. tempo-effektus. Pl. ha az első gyermekekre vonatkozó TFR-t nézzük, akkor az triviálisan nem lehet nagyobb egynél, hisz egy nő csak egy első gyereket szülhet (az ikreket nem tudom hogy szokták figyelembe venni, de az 1%). Ha azonban egyre fiatalabban vállalják az első gyereket, akkor az első gyerekre vonatkozó TFR egy fölé megy. A többi gyerekre hasonlóan, illetve ez fordítva is igaz. Ha a szülési életkor nő, akkor a TFR kevesebbet mutat.
A tempo-effektus úgy vizualizálható, hogy a görbe változik az a bizonyos képzeletbeli valódi nő öregedésével együtt. Ő halad előre az élete során, de közben változik a görbe alakja és rá mindig az épp aktuális görbe megfelelő pontja vonatkozik. Ő maga az effektív TFR-t integrálással állítja elő, de az integrálás ideje alatt változik az integrálandó függvény. Ezért ő egy más TFR-t fog érzékelni (ő más TFR-t integrál), mint a bármelyik pillanatban mérhető korspecifikus termékenység görbéből adódna.
Ha most ránézünk a EGYSZÁÉ-ra , akkor látjuk, hogy nálunk emelkedik, tehát a TFR vélhetően kevesebbet mutat, mint ahány gyereket egy nő vállal. Ennek kiküszöbölésére ajánlanak korrekciós formulákat, amik szerint az effektív TFR valahol 1,6 és 2,0 között lehet (állítólag3).
Mutatnék még egy igen érdekes ábrát. Ezen a korspecifikus termékenységet és a korfát látod.
Érdemes megnézni a korspecifikus termékenységet. Ennek változása nyitva hagyja az első mítosz kérdését, viszont az a tény, hogy 97-től a változás sebessége alacsony, illetve hogy az intézkedés eltörlése nem változtatott a trenden újabb kérdőjeleket ad a második mítoszhoz.
Személyes véleményem (,amit mindezek alátámasztanak), hogy a 90-es évek demográfiai mélyrepülésének oka, hogy ebben az időszakban a gyermekvállalási szokások gyors átalakuláson estek át és mindez egybeesett egy demográfiai gödörrel.
Valamint, hogy a 2000 környéki évek születésszám stabilizációjának a kulcsa Ratkó Anna csontos kezeiben van. Eddigre ért a második Ratkó-hullám a gyermekvállaló korba, ezért hirtelen sok új szülő jelent meg a képben, és nem pedig a gyermekvállalási kedv emelkedése okozza.
Mindezekből arra következtetek, hogy a kormányzati politika érdemben nem befolyásolja a gyermekvállalási hajlandóságot. Sőt, még megdöbbentőbb, hogy a korfát megnézve elmondható, hogy még a II. világháború sem vetette vissza számottevően a gyermekvállalási hajlandóságot. Pedig, ha valami képes elrontani az ember jövőbe vetett bizalmát, akkor egy világháború mindenképpen az.
Mindez azért nagy baj, mert a kormány komolyan épít egy olyan effektusra, ami vagy gyenge, vagy nem is létezik.
Mindezek ellenére egy próbát megér, mert ekkora léptékű nem erőszakos ösztönzésre még nem volt példa. Hogy, ha a hatás létezik, de gyenge, akkor jelenthet valamit. Az időzítés is jó, mert úgy néz ki, hogy a gyermekvállalási szokások átalakulása lecsengőben van4. Ugyanakkor a második Ratkó-hullám csúcsa már túl van a maximumon, tehát lehet, hogy egy kicsit késő is.
Viszont nincs "B" terv! Mi van, ha nem jön be? Mi van, ha a hatás nagyon gyenge és a költségek nagyon magasak lesznek a potenciális nyereséghez képest?
Az egy millió extra gyereket kapásból el lehet felejteni 5, mert egész egyszerűen nincs annyi ember, aki megszülhetne ennyit, de mi van, ha csak 50 ezer lesz? Vagy mi lesz, ha növekedés helyett csökkenés lesz? Ez utóbbi különösen valószínű a demográfiát elnézve. Óriási probléma, hogy nem gondolkodnak el azon, hogy mi a teendő, ha nem sikerül (90%, hogy nem fog). Ugyanazt a mentalitást látom, mint az első világháborús német hadvezetésnél. Egy gyors blitzkrieg, és már jövünk is vissza, de senki se gondolt bele, hogy mi van, hogy mégis elhúzódik a dolog. Mi van, ha a dolog mégse megy olyan simán, mint papíron elképzeltük? Mindannyian tudjuk, hogy akkor hová vezetett ez. Miért kellene még egyszer ugyanebbe a hibába esni? "B"-tervet készíteni nem defetizmus, hanem előrelátás.
1 Ha nem lenne ennyire zajos és tökéletesen együtt futna se lehetne kijelenteni, mert a korreláció léte nem jelent automatikusan ok-okozati összefüggést, de a korreláció hiánya viszont biztosan kizárja azt.
2 A TFR egy szintetikus mérőszám, ami úgy keletkezik, hogy veszem azt, hogy azt, hogy az adott évben hány gyereket szült 'i' éves nő és elosztom az 'i' éves nők számával. Ezeket összeadom i=15-től 49-ig (más számítási módszer szerint 45-ig).
3 Mindig is úgy véltem, hogy a statisztika félúton van a tudomány és kuruzslás között. Ebben a meggyőződésemben erősítettek meg a különféle rejtélyes eredetű korrekciós formulák. Az effektív TFR-t egyébként meg lehet határozni egzaktul is, de annak feltétele, hogy a vizsgálat tárgyát képező korcsoport már befejezze a termékeny periódusát. Azaz, aki ma 49 éves, az 1976-ban volt 15, tehát ez a vizsgálat jelenleg csak 1976-ig végezhető el.
4 Ami várhatóan a TFR emelkedéséhez vezet majd, anélkül, hogy a gyermekvállalás megváltozna.
5 Bár enélkül a nyugdíjkoncepció ordítóan lyukas lesz.
