Ebben a sorozatban a libertarianizmus filozófiai és gazdasági megalapozását, valamint az ezekből levonható tanulságokat és következményeket fogom bemutatni. Látni fogjuk, hogy míg az alapok nagyon egyszerűek, sőt magától érthetőek, a belőlük levont következtetés sokszor nem felelnek meg azoknak a gazdasági és filozófiai elveknek, amiket tanultunk és megszoktunk. A sorozat első részében a libertarianizmus alapját, nevezetesen a magántulajdont és az önrendelkezést tárgyalom.

Miért helyeznek nagy súlyt a libertáriusok a magántulajdonra és miért fontos különbség számukra ezt megkülönböztetni a köztulajdontól? Az alábbiakban megmutatom, hogy a magántulajdon mély kapcsolatban van az önrendelkezés ("self ownership") fogalmával és így ez a legfontosabb eleme egy civilizált együttélés feltételének.

A lakatlan sziget példája

Képzeljünk el valakit egy lakatlan szigeten. Ilyen körülmények között jogosan mondhatná valaki, hogy teljesen értelmetlen a tulajdon fogalmával foglalkozni, hiszen az illető egyedül van és nem oszt-nem szoroz az, hogy most valamiről azt mondja, hogy az az enyém vagy sem. Ebből sokan azt a következtetést vonnák le, hogy a tulajdon fogalmának csak akkor van értelme, ha azt csak az emberek egymással történő interakciói szempontjából vizsgáljuk. Hiába mutat ugyanis egy fára, az óceánra, a holdra vagy akármelyik állatra, semmilyen érdemleges hozzátett értéket nem jelenet az, ha az illető azt mondja: "Ez az enyém." Ezen kívül a tulajdon meghatározásának (1) része a következő: "... a dolog felett való kizárólagos rendelkezésre jogosító teljes magánjogi hatalom." Viszont ha egyedül vagyunk a szigeten, ennek sok értelme nincs.

Ha viszont részletesen is megvizsgáljuk emberünk tevékenységét - konkrétan mit csinál, hogy túléljen -, akkor tudunk adni egy egész jó meghatározást arra, hogy mi az övé és mi nem az.

Például azt az almát, amit emberünk éppen fogyaszt meg lehet különböztetni azoktól, amikhez hozzá sem nyúlt. Sőt már akkor észrevehetjük ezt a különbséget, amikor ezt az almát leszedte a fáról. Hasonlóan az a hal, amit kifogott és megevett jól elkülöníthető azoktól a halaktól, amikkel nem került semmilyen fizikai kapcsolatba. Az a fa, amiből hajót, kunyhót vagy horgászbotot csinált jól megkülönböztethető azoktól, amikkel ez nem történt meg.

Mi a közös elem? Az, hogy időt és energiát szánt arra, hogy a természet ezen részei közvetlenül (hal, alma az éhenhalás ellen) vagy közvetetten (horgászbot az eszköz az éhenhalás ellen, a kunyhó véd az időjárás és bizonyos állatok ellen) segítsék a túlélésben. Onnantól kezdve, hogy tevékenységének következtében megváltoztatta környezetét, a természet ezen része az "övé lesz".

Az önrendelkezés

Az ebben a példában szemléltetett filozófia az, amit magyarul önrendelkezésnek, angolul "self ownership"-nek neveznek. Az angol szó szerinti fordítása "öntulajdonlás" lenne, ami nem hangzik túl magyarosan, de nagyon jól visszaadja az általános filozófia lényegét, amit az alábbi módon fogalmazhatunk meg általánosan.

Az alap axióma: én saját tulajdonom vagyok és a saját testemmel csak én rendelkezhetek. Erre tekinthetünk úgy is, hogy ez egy axióma, de akár úgy is, hogy egy olyan állítás, ami ellen nem tudsz érvelni anélkül, hogy magát az axiómát ne tagadnád implicite. Ha például valaki kijelenti, hogy "márpedig én más tulajdona vagyok", akkor implicite azt is mondta, hogy ez az állítás az övé, hiszen ezt a kijelentést ő írta le/mondta ki, azaz implicite feltételezte, hogy igaz az axióma (analógia: a hang létezésének tagadását nem kezdhetem úgy, hogy beleordítok valakinek a fülébe, hogy hang márpedig nem létezik).

Mivel rendelkezem a testemmel, rendelkezem a testem által végzett cselekedetek következményeivel is. Azaz az a vers, amit én írtam le az enyém. Az a hal, amit én fogtam ki az enyém. Az a disznó, amit én neveltem az enyém. Azaz a környezet minden része, amik átalakításában tevékenyen részt vettem az enyém. Így következik a tulajdon fogalma az önrendelkezésből: azok a változások a külvilágban, amik az én cselekedeteimnek a következményei, az enyémek.

Következmények

1) Tulajdonlás =/= birtoklás - Már a korábban linkelt definícióban is szerepelt, hogy a birtoklás és a tulajdonlás között különbség van. Ebben a tulajdon-koncepcióban ez úgy jelenik meg, hogy a tulajdonlás csak az adott "dolog" létrehozásával kapcsolatban mond információt, nem pedig a további esetleges felhasználásáról. Például ha az előbbi lakatlan szigeten élő emberünk kifog egy halat, de azt elveszi tőle mondjuk egy sirály, attól az az ő tulajdona lesz. Vagy az általa készített tutaj az ő tulajdona lesz attól függetlenül, hogy azt mondjuk elviszi a vihar.

Általánosan megfogalmazva a tulajdonlás egy jogot fogalmaz meg, nem pedig adott állapotot ír le.

2) A tulajdonlás nem társadalmi konstrukció - a lakatlan szigetes példa azért fontos, mert sikerült úgy megfogalmazni a tulajdonlást, hogy az még akkor is igaz, ha nincs senki más az illetőn kívül. Ebből következik, hogy ez a konstrukció független attól, hogy hány ember szerint jó, hogy mik a törvények és hogy egyáltalán hány ember hogyan viszonyul ehhez a fogalomhoz. Mondhatjuk úgy is, hogy ez a tulajdonlás természetjogi megközelítése.

3) Miért fontos - sokan kritizálják a libertáriusokat, hogy túlságosan a magántulajdonra koncentrálnak, nem pedig az emberre. Az előzőekből következik, hogy ez nem azért van, mert a libertáriusok nem tisztelik az emberi életet. Pont fordítva, tisztában vannak azzal, hogy a tulajdon létrehozása és menedzselése az élet nagyon fontos része és nem vonatkoztatható el az emberi tevékenységtől. Azaz amikor egy libertárius tulajdonjogokról kezd beszélni akkor azt azért teszi, mert tisztában van vele, hogy annak a tulajdonnak a létrejöttében sok ember sok ideje és energiája van benne, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni (ha pl. egy lopást azzal intézel el, hogy "csak egy uborka volt", "csak pár ezer forintról volt szó", akkor figyelmen kívül hagyod azon emberek munkáját, akik azt létrehozták valamilyen formában).

4) Csak tulajdonjog létezik - később látni fogjuk részletesen néhány konkrét esetben (pl. szólásszabadság kérdése, rabszolgaság, vélemény-nyilvánítás szabadsága, szerződések stb.), hogy a tulajdonjognak és az önrendelkezés jogának összekapcsolása azt is jelenti, hogy minden egyes jog vagy visszavezethető ezek valamelyikére, vagy pedig ellentmond ezekkel. Erre írta Murray Rothbard tömören, hogy minden emberi jog tulajdonjog (részletes példákat maga Rothbard szolgáltat ebben az írásában).

Összefoglalás és kitekintés

Az önrendelkezés és a tulajdonjog röviden az alábbi módon foglalható össze:

Minden egyén saját magának és saját cselekedeteinek tulajdonosa és ez a jog független attól, hogy ki mit hisz vagy gondol róla, illetve hogy hányan értenek ezzel egyet és hányan nem.

Tulajdonképpen ez az alapja a tulajdon természetjogi megfogalmazásának.

Természetesen ez még messze van attól, hogy egy társadalom működését leírja, viszont ez az az alap, amire építeni lehet. A későbbiekben gyakran fogok az önrendelkezésre hivatkozni, ezért is lett ez külön fejezet ebben a témakörben. A következő részben azt fogom megvizsgálni, hogy az emberek egymás közötti interakcióra milyen feltételek teljesüljenek, hogy a társadalmi berendezkedésben az itt meghatározott tulajdonjog, valamint a tényleges tulajdonlás a lehető legjobban fedje egymást, illetve mi történik akkor, ha ez nem teljesül.