Már írtam arról, hogy hogyan lehetne kapitalista keretek között megreformálni a felsőoktatást, és első ránézésre úgy tűnik, hogy a kormányzat a hallgatói szerződésekkel ebbe az irányba mozdult el. A probléma ezzel az, hogy ugyan nagyon hasonlít az egész történet egy szerződéshez, ám míg formailag/jogilag ez még akár így is van, gazdaságilag semmiképp. Erről lényegében azért írok, mert ez a kérdéskör nagyon jól szemlélteti, hogy Magyarországon mennyire nincsenek tisztában az emberek a szabad piac koncepciójával, vagyis hogy pontosan mit értünk alatta. Jelen esetben az emberek többsége nem látja, hogy mi a baj azzal, ha egy szerződésben az egyik fél az állam, és talán ez amiatt van, hogy nem pontosan tudja, hogy miért kell a szerződés.
Mire jó a szerződés?
Ha csak gazdasági értelemben nézzük a szerződést, akkor az egyfajta biztosítás arra nézve, hogy két ember és/vagy csoport rögzítse azokat a feltételeket, amik szerint az általuk cserélendő termék és/vagy szolgáltatás cseréje megvalósul. Ez főleg azokban az esetekben hasznos, ha olyan dolgokról van szó, amik vagy nagy kockázattal járnak (pl. biztosítás), vagy drágák (pl. lakásfelújítás vagy -építés). Az, hogy egy szerződés legitim-e vagy sem, azt két dolog határozza meg.
Az egyik a szerződés megkötésének a módja, a szerződésnek ugyanis csak akkor van értelme, ha a szerződés megkötése mindkét fél részéről szimmetrikus, azaz mindkettőnek van lehetősége a szerződést módosítani, vagy akár részéről semmisnek nyilvánítani. Ebből következik, hogy csak az minősül szerződésnek, amiben mindkét fél önként vesz részt, illetve bármelyik önként kiléphet belőle. Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy a felek egyenlőek, hanem azt, hogy a szerződéskötés során egyenlő lehetőségekkel rendelkeznek. Játékelméletileg ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy a szerződéskötés az egy win-win típusú játék, és nem érvényes win-lose esetekre. Ha akármelyik fél erőszakot alkalmaz, az rögtön egy win-lose típusú játék lesz, innentől kezdve teljesen mindegy, hogy mit tartalmaz a szerződés, az csak egy darab papír lesz. Például ha én szerződést kötök veled, hogy te adsz nekem 10000 Ft-ot és cserébe nem lőlek le, akkor az nem tartozik a legitim szerződések közé, hiába felel meg formailag minden követelménynek.
A másik a szerződés betartatásának a mikéntje. Ezt Murray Rothbard itt tömören megfogalmazta:
"In short, a contract should only be enforceable when the failure to fulfill it is an implicit theft of property."
Például mondjuk én megígérem neked, hogy kifestem a lakásod, cserébe ezért adsz nekem 10000 Ft-ot, és erről írunk egy szerződést. Ha sem én nem festettem, sem te nem fizettél, akkor hiába van ott a szerződés, hiába ígértem valamit, mivel nem történt tulajdoncsere, nincs miért a szerződést betartatni. Ha viszont te már odaadtad a pénzt és én még mindig nem csináltam semmit, akkor már ellenszolgáltatás nélkül jutottam tulajdonhoz, azaz loptam.
És most lássuk a hallgatói szerződést
Nézzük meg, hogy a hallgatói szerződés teljesíti-e a fenti feltételeket. Bonyolítja a dolgot, hogy itt három szereplőt kell figyelembe venni: a hallgatót, az egyetemet és az államot. Viszont a szerződés szövegének két részéből elég világosan kiderül, hogy miért nem felel meg a hallgatói szerződés egy kapitalista szerződésnek, és általában mi azzal a probléma, ha az egyik szerződéskötő fél az állam (vagy annak egy hivatala).
Egyrészt:
"A hallgatói ösztöndíjszerződést a hallgató és a Magyar Állam nevében eljáró Oktatási Hivatal köti meg."
Másrészt:
"A hallgatói ösztöndíjszerződés megszűnik, amennyiben a magyar állami ösztöndíjas hallgató szerződéses kötelezettségét teljesítette vagy annak teljesítése alól a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint mentesült."
Azaz az állam itt egyszerre két szerepben jelenik meg: egyszer mint szerződéskötő fél, másrészt meg törvényalkotó. A két szerepet ugyan jogilag tetszés szerint szét lehet választani, azonban gazdaságilag mindenképpen egy monolit tömbről van szó (az Oktatási Hivatal ugyanabból a forrásból kapja a pénzt, mint a törvényhozók). Következésképp a szerződésbe az egyik félnek több lehetősége van - végső soron akár meg is semmisítheti azt.
Persze lehet mondani, hogy ettől még az első pont érvényes, hiszen még mindig egy win-win játékban vagyunk, azaz a hallgatót nem kényszeríti senki, hogy a szerződést aláírja. Igen ám, csakhogy itt jön be a második pont. Ugyan az a rész tiszta, hogy a hallgatói ösztöndíjat különböző feltételekhez köti a szerződés, azonban az előbb említett kettős szerepvállalás itt is problémát okoz, nevezetesen az állam az adófizetőktől kapja a pénzét. A szerződésben ez egyáltalán nem jelenik meg, minden diákról azt feltételezi, hogy eddig mindannyian ugyanannyi adót fizettek - azaz semennyit. Azaz ebben az esetben hasonló a helyzet, mint a tisztán állami finanszírozásnál, csak most nem csak a nem egyetemista adófizetők szenvednek hátrányt, hanem az egyetemre beiratkozó, de adófizető, illetve a hallgatói szerződésnek eleget tevő adófizető (utóbbi úgy, hogy magyarországi munkavállalóként nem csak a képzés költségét fizeti ki, hanem egyúttal többet is adózik).
Összefoglalva
Az állammal, illetve annak bármelyik szervezetével kötött szerződés nem tölti be azt a (gazdasági) funkciót, amire hivatott, mindezt azon egyszerű oknál fogva, hogy a szerződés szabályait hozók és a szerződéskötők gazdaságilag ugyanahhoz a tömbhöz tartoznak. Ennek következtében ez a szerződés tartalmában kiüresedik, lényegében csak egy darab papír lesz mindenféle tartalom nélkül. Minél több állami szerződés van, annál inkább elértéktelenedik a szerződés intézménye - egyébként hasonló folyamatok miatt, mint ami miatt a diploma is veszített értékéből. Tisztában vagyok vele, hogy az aktuális kormánynak mindig nehezére esik népszerűtlen döntéseket hozni - privát felsőoktatás kell, ahogy már az előző írásomban ezt kifejtettem -, de az ilyen "kapitalizmusszerű" (átveszünk valamit a szabad piacról és az állam szintjén bevezetjük) megoldások nem csak a valódi megoldást késleltetik, hanem nem várt következményeik miatt további bajok forrásai is lehetnek. Ami közül az egyik megint az lesz, hogy a "rossz fiú"a kapitalizmus lesz, nem pedig a kormány.