Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (16) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (64) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (17) belpolitika (32) bevándorlás (5) bürokrácia (3) cigányság (5) co2 (2) család (5) demografia (4) demokrácia (5) diktatúra (12) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (3) erkölcs (20) etika (13) eu (4) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (29) filozófia (21) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (77) gender (2) globális (9) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (9) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (1) jog (12) jogállam (23) kalkulációs probléma (2) kdnp (1) kedvezmények (16) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteó (3) konteo (11) korrupció (11) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (6) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mezogazdasag (8) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (4) mta (2) multikulti (3) nemiség (2) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (3) pénz (3) piac (38) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (3) reform (19) rothbard (4) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (1) szdsz (5) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (17) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (6) történelem (7) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (1) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

varázskardadó

2012.01.29. 10:02 | Lord_Valdez | 12 komment

Címkék: gazdaság piac

Amikor azt mondom, hogy a gazdasági törvények nem ember által kitalált dolgok, akkor sokszor csak csodálkozó szemeket látok. Hogy mondhatok ilyet, mikor azt a bankárok találták ki.
Ennek talán legékesebb cáfolatát a virtuális gazdaságok adják.



Cirka 10 évvel ezelőtt csodálkozott rá a gazdaságtudomány, hogy a sokszereplős játékokban egész kis alternatív gazdaságok alakulnak ki. Természetesen, mivel ezen világok egy játékvilágban találhatóak, jelentősen eltérnek a valóságos világban megtapasztalható gazdaságtól.  Ezért az itt megfigyelhető jelenségeknek vajmi kevés közük van a való világhoz.
Alapvetően ez logikusnak hangzik, elvégre egy olyan világban, ahol az szereplőknek nem kell enniük, mi jelentősége lenne mezőgazdaságnak. Nyilván semmilyen.
Egészen abszurdnak tűnhet párhuzamokat keresni egy olyan világgal, ahol az ember nem dolgozik, hanem úgy szerzi a tárgyakat, hogy megöl egy szörnyet. És, hogy minden játékosnak jusson elég szörny (különben abbahagyják a játékot), ezért újra keletkeznek idővel. Az ember azt várná, hogy egészen másfajta szabályok uralkodnak, de ez nincs így. Sőt meglepően hasonló szabályok alakulnak ki.

Hadd meséljek egy történetet, amit én tapasztaltam évekkel ezelőtt. Ikariamot játszottam. Itt mindenki szigeteken van. Minden szigeten van egy fakitermelő hely. Ez kétszer annyi nyersanyagot ad, mint a többi bányatípus, a kő, kén, kristály.  Ezek közül csak az egyik van egy szigeten.
Mivel egy szigeten nem volt meg minden erőforrás, ezért kereskedni, illetve rabolni kell a boldoguláshoz. A kereskedelmet piacok segítségével lehetett megvalósítani.  Az ember benyújtotta a vételi, vagy eladási ajánlatát és a közelben lévő játékosok lecsaphattak rá, ha akartak. Ennek megfelelően kialakultak az egyes termékek árai. Mivel a fa minden épülethez kellett, de könnyű volt termelni és minden szigeten lehetett, ezért olcsó volt, ára 5 arany körül mozgott. A kő a legtöbb épülethez kellett, viszont kevés helyen volt, ezért ennek magas ára volt, 40 arany körül. Általában véve ez jelentette a fejlődés szűk keresztmetszetét. A kristályt szintén nehéz volt termelni, de ez csak a kutatáshoz volt jó, és ahhoz is opcionális volt, ezért ez nem sokkal volt csak drágább, mint a fa. A kén viszont a hadsereghez kellett. Ennek ára háború idején megemelkedett, de úgy általában mérsékelt volt.
Aztán jött az új verzió. Több épülethez is kellett kristály, viszont a a kő, kén és kristálybányák termelése megduplázódott. Az árak pillanatok alatt átrendeződtek. A fa ára felment 6-8-ra, a kőé leesett 8-9-re, a kristályra nem emlékszem.
Ez azért nagyon érdekes, mert senki nem mondta a játékosoknak, hogy tartsák be a kereslet-kínálat törvényét. Semmilyen játékszabály nem írt elő árakat. Nincsenek bankok, zsidók, szabadkőművesek és még ki tudja mik, amik ki kényszeríthették volna. Csak sok egyéni szereplő.
Természetesen, ez egy halálosan primitív gazdaság, kevésféle nyersanyaggal, kevésféle kereszthatással. Ennek ellenére legfontosabb és legalapvetőbb piaci mechanizmust remekül szemlélteti. Azt, hogy a kereslet-kínálat mindennemű központi koordináció nélkül is beállítja az árakat.

Mivel ezen világok mégis csak kitalált világok, nem ritkán a valóstól gyökeresen eltérő körülmények uralkodnak bennük, pl. mágia, ezért olyan gazdasági jelenségek is lezajlanak bennük, amik a való világban elképzelhetetlenek. Illetve annyira mégsem.
Ilyen jelenség a mudfláció. Ez egy sajátos inflációs forma, amit az okoz, hogy egyes erőforrások a játékban korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre.
Amikor egy új játékos regisztrál, ő kap bizonyos alapfelszerelést és kezdőpénzt. Ezzel a világban a pénz összmennyisége egy hangyányit megnőtt. Ez már önmagában véve is oda vezet, hogy a pénz veszített az értékéből.
De ez a hatás még kicsi. Ahhoz, hogy ez számottevően befolyásolja a világ árszínvonalát sok idő kell.
Ellenben szoktak lenni nem játékos által irányított szereplők, akik feladatokat adnak a játékosoknak és pénz, vagy tárgyjutalmat adnak a sikeres teljesítés esetén. Hasonló hatásúak a nem játékos által irányított kereskedők, akik a játékos által talált cuccot megveszik. Ezek a feladatforrások, illetve kereskedők figyelmen kívül hagyják azt, hogy a pénzt nekik is meg kell szerezniük valahogy.  Ezért a világba egy fiktív forrásból folyamatosan áramlik a pénz, ami fokozatosan veszít az értékéből. Jól megfigyelhető módon emelkednek az árak tőle.
Ennek a jelenségnek a kiküszöbölése egy kihívás a játéktervezők számára. Erre vannak módszerek, pl. a folyamatosan pénzbe kerülő nem-játékos szövetségesek, az elhasználódó tárgyak, illetve az exponenciálisan emelkedő fejlesztési költségek.
Ha most a való világra vonatkoztatjuk, akkor láthatjuk, hogy itt sincs semmilyen lekódolt, vagy írott követelmény, ami előírná, hogy az 50 aranyos kard, pár hónap múlva 200-at érjen. Mindez pusztán emberi reakciók eredménye.

Azt már látjuk, hogy a piacgazdaság kialakul, ha az emberek szabadon csereberélhetnek egymás közt, de a rögtön adódó a kérdés, hogy lehetne-e egyáltalán másként.
A virtuális gazdaságok erre is adnak választ. A játékos addig játszik, amíg talál újabb kihívást. Ha nem talál, akkor abbahagyja a játékot.
Találni egy újabb, erősebb páncélt, építeni egy újabb tornyot a kastélyhoz az ad kihívást és sikerélményt a játékosnak. Viszont találni egy N plusz egyedik ugyanolyan kardot, az nem.
Ha viszont van erősebb kard, akkor az érzékelt hasznossága a réginek csökkent. Ha ezt nem tudja átadni egy másik karakternek, akkor az olyan, mintha a játékosokat szeparáltad volna egymástól. Akkor van egy játékosod, akinek ugyan egyre jobb a felszerelése, de közben van egy halmozódó szemétkupaca. Bár a játékélménynek ez is árt, ez még nem lenne akkora baj, de a játék izgalmát nagy részben a többi játékossal történő barátságos, illetve ellenséges interakciók adják. Ha nincs lehetőséged megszerezni mástól tárgyat, akkor a játék hamar unalomba fullad.
Ha viszont lehetséges átadni a feleslegessé vált tárgyat más karakternek, akkor ismét kitermelődött a jelenség.

A virtuális világokból leszűrhető tanulságokat, sajnos, igen jelentősen csökkentik, hogy nincsenek teljesen elválasztva a valós világtól. Ezeket, többnyire profitorientált cégek üzemeltetik, akik virtuális előnyöket nyújtanak a játékosoknak valós pénzért. Ennél is nagyobb probléma, hogy vannak emberek, akik valós pénzért vállalnak játékbeli feladatokat. Vagy vannak emberek, akik valós pénzben üzletelnek. Egész komoly pénzek mozognak, virtuális világokban lezajló dolgok ellenértékeként. Ezt szinte kivétel nélkül tiltják a játékszabályok, de ellenőrzésük gyakorlatilag lehetetlen. A játék üzemeltetői nem látják, hogy a játékosok milyen privát üzeneteket és átutalásokat hajtanak végre a játékon kívül.
Erre a jelenségre már a politika is felfigyelt, de érdemben fellépni nem tudott. A virtuális világok változatossága és abszurditása komoly kihívás elé állítja a törvényhozókat. Nem sok politikus merné megmondani, hogy egy varázskard, vagy lézerpisztoly után mennyi adót is kelljen fizetni, különösen úgy, hogy egy új verzió, akár az egészet fel is rúghatja. Illetve Nagy Testvér szintű ellenőrzés nélkül ők se tudják megmondani, hogy egy pénzmozgás mögött milyen jellegű ellenszolgáltatás történt.

Mindezek ellenére az alapvető mechanizmusok szemléltetésére remekül használhatók. És nem mellesleg azt is demonstrálja, hogy mindez működik zsidók, Háttérhatalom és a többi marhaság nélkül is, valamint, hogy egy játékos addig marad játékos, amíg van számára fejlődési lehetőség.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr643967602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2012.01.30. 00:41:40

nem a second life gazdaságát mérte fel valami unatkozó közgazdász, aztán kiderült, hogy kb = bulgáriáéval? vagy az a wow volt? a fene se tudja követni. :)

igazából nem kell különösebb ész hozzá: adj néhány üveggolyót, mackót és pár sütit néhány óvodásnak és nagyon gyorsan megfigyelheted a spontán piacgazdaság kiépülését.

a mai napig rejtély számomra, hogy a kevés=értékes, sok=nemannyiraértékes fogalompár miért nem érthető a társadalom többséges számára. amikor gyakorlatilag beszélni nem (vagy alig) tudó gyermekek is elég világosan értik a dolgot.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.01.30. 11:13:53

@mcs: "a mai napig rejtély számomra, hogy a kevés=értékes, sok=nemannyiraértékes fogalompár miért nem érthető a társadalom többséges számára"

A tudatlanság igen elterjedt a társadalomban. Az emberek nagy része abszolút azt gondolja, hogy egy csomó mindenből jóval több van, mint amit tapasztal, csak a kormány elzárja ezen javakat előlük. Erre az adott kormányok ráerősítenek azzal, hogy felelőtelen ígéreteiket meg is valósítsák (lásd 13. havi nyugdíj esete), így az állampolgár abszolút úgy tekint a környezetében lévő javakra, hogy azok mennyisége és minősége kizárólag a politikai akarattól függ.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2012.01.30. 11:16:45

@stoic79: ja.

de hol van az a pont, ahol elfelejtik azt, amit még ovis-iskolás korukban tudtak, ösztönösen éreztek?

Avatar 2012.01.30. 11:34:28

@mcs: Ott, amikor érdekükké válik elfelejteni. Ha te bejuthatsz a parlamentbe pár szépen körülírt lózunggal, és olyan fizetést kaphatsz, amiről rendes munkakörben csak álmodni lehet, akkor el kezded nyomni, hogy ha te lennél hatalmon, mennyit adnál ennek-annak. Ő pedig ezzel érdekeltté válik abban, hogy elhiggye, hogy tényleg csak ezen múlik.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2012.01.30. 11:50:41

@Avatar: ezt az érvelést ugyan nem értem, de tény, hogy a parlamenti munka minősége szépen korrelál a választók átlagos értelmi szintjéhez és politikai igényeihez.

egyre inkább meggyőződésem, hogy a magyarok (többségükben) 89-ben nem kapitalizmust, piacgazdaságot és szabadságot akartak, hanem csak nagyobb életszínvonalat. slussz.

egy ilyen kormány(zati munka) európa szinte bármely országában nemhogy két évet, két hónapot sem élt volt meg.

komolyan meg vagyok döbbenve, hogy nincsenek még országos szrájkok és milliós tüntetések.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.01.30. 12:23:32

@Avatar: Szeintem ez nem ennyire tudatos. Inkább arról van szó, hogy az emberek jelentős része lusta végiggondolni, hogy például egy adott termék hogy kerül hozzá. Természetes védekező mechanizmus ezek után az a hozzáállás, hogy ezt a - sokszor valóban elég hosszú - láncot elvágja, és oda teszi a kormányt. Hogy az állami szereplők ilyenek, az már a természetes kiválasztódás következménye: mivel sok ember tőlük várja boldogulását, ők ezeknek az embereknek mindezt meg is igérik. És mivel az államnak erőszakmonopóluma van, rövid távon mindig is képes lesz egy nem is olyan szűk csoport ilyen tíípusú igényeit kielégíteni, a hosszútávú káros következményekkel mit sem törődve (amit persze a teljes népesség visel).

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.01.30. 12:35:42

@mcs: "egyre inkább meggyőződésem, hogy a magyarok (többségükben) 89-ben nem kapitalizmust, piacgazdaságot és szabadságot akartak, hanem csak nagyobb életszínvonalat. slussz."

Én is erre a következtetésre jutottam, de sajnos ez több, mint vélemény. Nézzük ugyanis, hogy ezt a feltevést mik támasztják alá?
1 - A kapitalizmusról szóló vélemények majdnem egy az egyben 70-es évekbeli történelemkönyvekből kerülnek ki (bankár-, nyugat-, és multiellenesség).
2 - A Kádár-rendszer iránti nosztalgia. Ez már nem csak az idősekre, hanem a fiatalokra is vonatkozik. Tömören összefoglalva: a rendszerrel önmagában nem lett volna baj, ha a sok tolvaj kommunistát börtönbe zárják, és nem verik meg a tüntetőket. Erre egyébként láttam valahol egy nemzetközi felmérést, ahol a magyarok a 2. helyen végeztek az oroszok mögött a szocializmus vs. kapitalizmus, kollektivizmus vs. individualizmus értékelésében (az elsőt preferálva, természetesen).
3 - A szocializmus hibáit (KMK, vattaemberek, eladósodottság, centralizáció) vagy nem tartják hibának ("mindenkinek adjon az állam munkát") vagy ha igen, akkor ezt a "külföld" nyakába varrják ("a nyugat kényszerítette ki a hitelfelvételt").
4 - Az erős állam igénye. Gondolom ezt nem kell demonstrálni. Ha megnézzük a jelenlegi politikai palettát, akkor mindben az a közös, hogy legyen egy erős állam, ami a ... problémát megoldja. A pártok csak abban különböznek, hogy a társadalom mely csoportjainak problémáit oldjuk meg (az adófizetők pénzéből, természetesen).

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2012.01.30. 12:45:18

@stoic79: olybá tűnik a következő választás -bármikor is lesz- vízválasztó lesz ilyen szempontból.

akarunk-e (egyelőre) puha diktatúrában élni.
akarunk-e piacgazdaságot és kapitalizmust
akarunk-e beleszólni a közös ügyeinkbe

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2012.01.30. 13:46:00

@mcs: Én sötétebbnek látom a helyzetet:

"akarunk-e (egyelőre) puha diktatúrában élni."

A társadalom nagy többsége eldöntötte, hogy igen. Nézd meg, mely országokat tartják bezzegországnak (Irán, Ororszország, Venezuela, Argentína). Jelenleg minden párt egy agyonszabályozott államban gondolkodik, a különbség köztük az, hogy a hozzájuk közel álló csoportok ennek előnyeit élvezzék, mindenki más a hátrányát.

"akarunk-e piacgazdaságot és kapitalizmust"

Ugyanerre egyértelmű nem a válasza az embereknek. Ahhoz képest pl., hogy a jelenlegi pártok kiállnak a kapitalizmus mellett, a szövegeikben kizárólag szociális, ill. kollektivista szempontokat tartanak pozitívnak.

"akarunk-e beleszólni a közös ügyeinkbe"

Ez bonyolultabb: szavakban igen, tettekben nem. Azaz meg kell lennie annak az illúziónak, hogy beleszólhatsz (választás), de ez olyan legyen, hogy még véletlenül se kelljen semmiért felelősséget vállalni. És ez nem csak a pártok közötti választásra vonatkozik. Pl. legyen több bank, de minden banknál olyan konstrukció legyen, hogy ha nekem jó, akkor az nálam marad, ha nem, akkor az állam kisegít.

Avatar 2012.01.30. 16:57:28

@mcs: @stoic79: Egy jó példa a gázár, talán mindenki emlékszik. Ment mendegélt felfelé a világpiaci ár, nálunk meg OV bevéste a zemberek fejébe, hogy mivel a gázár hatósági áras ezért csakis a kormányon múlik, hogy mennyi is legyen. Na és persze ő nem emelné, ellentétben a nemzet vérét szívó szoclibekkel.
Tulajdonképpen igaza van, hiszen a hatósági árat úgy szabja a kormány, ahogy kedve van, csak éppen azt felejtette el kifejteni, hogy a beszerzés költségei és az értékesítés bevételei közti rész szintén a zembereknek kell majd megfizetni.
Viktor jól járt, mert nőtt a támogatottsága, a csóró meg abban hitt, hogy majd nem emelkedik a gáz számlája és ezzel jár jól.

A világ bonyolult, régen a hosszú logikai lánc elejére odaültették Istent, és minden meg volt magyarázva. Akinek ez kielégítő volt, annak épp így elég, ha az ország ügyeit a kormány akaratából vezetik le, mert elhiszi, hogy az állam mindenható. Ha akar "két hét alatt rendet tesz" a közbiztonság terén, megoldja a BKV/EÜ/oktatás/bármi egyéb problémáit. Csak akarni kell, meg hogy merjünk nagyot álmodni.

emzperx 2012.01.30. 22:24:15

Ha ebben a játékban lenne kormány, az első dolgom lenne valahogy megkenni őket számomra kedvező törvények érdekében.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2012.01.31. 06:34:30

@emzperx:
Azzal megváltoztatod a peremfeltételeket, de a peremfeltételeken belül továbbra is működnek a mechanizmusok.