Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (16) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (64) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (17) belpolitika (32) bevándorlás (5) bürokrácia (3) cigányság (5) co2 (2) család (5) demografia (4) demokrácia (5) diktatúra (12) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (3) erkölcs (20) etika (13) eu (4) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (29) filozófia (21) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (77) gender (2) globális (9) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (9) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (1) jog (12) jogállam (23) kalkulációs probléma (2) kdnp (1) kedvezmények (16) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteó (3) konteo (11) korrupció (11) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (6) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mezogazdasag (8) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (4) mta (2) multikulti (3) nemiség (2) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (3) pénz (3) piac (38) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (3) reform (19) rothbard (4) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (1) szdsz (5) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (17) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (6) történelem (7) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (1) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

Lottómorál

2011.12.30. 22:12 | Lord_Valdez | 1 komment

Címkék: fidesz megmondás

Komolyan mondom, hogy Lázár János egy szimbólum. Ez tök jó. Szimbólumokra szüksége van minden országnak, de amit ő szimbolizál, az a legsúlyosabb örökségünk.

 

Az illető úr munkásságát, gondolom, nem nagyon kell ecsetelni. Ő az a polgármester, akinek a maximális költségtérítés jár(!), akinek több száz lóerős luxus sportautó jár (a város által fizetve), mert a "munkája igényli", csakúgy, mint a traffipaxblokkolót. És ő az, akinek munkássága alatt a város erőteljesen eladósodott és mindezért semmilyen jellegű felelősségre vonásban, elmarasztalásban, de még csak népszerűtlenségben nem részesült.
Igazából már ezekkel is bőségesen kiérdemelte a szimbólum minősítést. Ha valaki a posztkádárizmust akarja ekézni, nem is nagyon érdemes tovább keresnie, mert a helyi kiskirály tökéletes archetípusa.

Amivel nálam kiérdemelte az ennél több. Az a pofátlanságnak egy olyan minősített esete, amire nagyon nehéz szavakat találni.
A város, amit képvisel svájci frank alapú kötvényt bocsájtott ki. Ez önmagában még nem annyira meglepő, viszont most, amikor fizetni kellene abszurd kifogásokkal próbál kibújni a kötelezettség alól. Szeretné az árfolyamváltozás okozta problémát megosztani a kötvény vevőjével.

"A hazai bírói gyakorlat rámutatott arra, hogy az ilyen jogviszonyokban számos esetben nem érvényesülnek a polgári jog szerződésekre vonatkozó rendkívül fontos alapelvei, ugyanis nem biztosított az alkufolyamat, ezáltal sérül a szerződő felek egyenjogúsága, hiszen az adós pozícióban lévő fél választási lehetősége csupán arra korlátozódik, hogy melyik pénzpiaci szereplővel szerződjön, a létrejövő jogviszony tartalmába már semmiféle beleszólása nincs. Nem érvényesül a jóhiszemű joggyakorlás elve, felmerül a jogalap nélküli gazdagodás, az együttműködési kötelezettség és a kárenyhítési kötelezettség teljesítésének hiánya – áll a levélben."

Egy más példával illusztrálnám a dolog abszurditását. Amikor lottószelvényt veszek, akkor nem biztosított a felek egyenjogúsága, hisz a Szerencsejáték Zrt. egyáltalán nem biztosít lehetőséget arra, hogy alkudozzunk a szerződés részleteit illetően. Jelen esetben a szolgáltatást igénybe vevő (játékos) választási lehetősége még addig se terjed, hogy a szereplők között válasszon, mert a Szerencsejáték Zrt. állami monopólium.
Tehát nem érvényesül a jóhiszemű joggyakorlás elve, felmerül a jogalap nélküli gazdagodás, az együttműködési kötelezettség és a kárenyhítési kötelezettség teljesítésének hiánya. Következésképp most megyek és beperelem a Szerencsejáték Zrt.-t, hogy osztozzunk meg a nem nyert szelvényeken elszenvedett veszteségen.

Természetesen, ehhez a blődséghez kevés jogász adná a nevét, ám Jánosunk különleges helyzetben van. Átírhatja a szabályokat és kilátásba is helyezte, hogy át is fogja.
Tegyük hozzá, hogy nem ő az első ilyen ember a történelemben. Például IV. "Szép" Fülöp francia király úgy rendezte a tartozását a templomos rend felé, hogy lemészároltatta a rendet.
Vonjuk ki belőle a hatalmat és megkapjuk azt a mentalitást, amit ő szimbolizál.
A gyerekes, semmiféle felelősséget nem ismerő, mélységesen egocentrikus kisembert. Azért fontos ezzel a típussal alaposan megismerkednünk, mert rájuk lehet sikeres választási stratégiát építeni, hiszen rengeteg van belőle, ugyanakkor ők azok, akikre nem szabad építeni, ha sikeresek akarunk lenni.
Bármibe is fogunk csak olyan emberekre szabad építenünk, akikre lehet számítani. Akiknek vannak elvei, vagy legalább képesek a saját rövidtávú érdekeiket felülbírálva belátni, hogy hosszabb távon az együttműködés gyümölcsözőbb. Na, ilyet ezektől az emberektől ne várjunk. Ha közös vállalkozásunk van, akkor nemhogy lemond a fizetése egy részéről, hogy túl legyünk egy átmeneti nehézségen, de még a szerszámokat hazalopja mondván, hogy nem fizetik meg tisztességesen és különben is más is ezt csinálja.
Ismerünk ilyeneket? Nem csoda. Rengeteg van, mert eltűrik. Eltűrjük.

A Kádár-rendszer igazi bűne nem az államadósság, a gyatra ipar, vagy az elnyomás volt, hanem hogy táptalajt nyújtott ennek a típusnak. És ez az a pont, ahol változtatnunk kell és lehet. Legalábbis, ha szeretnénk, hogy az ország előbbre jusson. Mindehhez nem kell nagy, hangzatos nevű állami program, sem pedig lemondás a hétköznapi élet dolgairól: egyszerűen csak meg kell követelni a teljesítményt. Na, nem kell mindenkinek Sztahanovnak lennie, de egy minimumot el kell várni. Ha például valaki kudarcot vall polgármesterként, akkor azt nem nevezem ki főmuftinak, esetleg nem támogatom a következő választáson. Vagy kicsiben ugyanez: nem szavazok rá többet, vagy ha egy boltban bunkók velem, akkor többet nem látnak. Mindössze ennyit kell tennünk, emberek. Nem olyan nagy dolog ez és akkor nem tudnak ilyen Lázárfélék a fejünkre nőni.
Tudom, akkor munkanélküliek lesznek és sajnálni kell őket. Itt fog nyavalyogni az MSZP és az LMP, hogy szegények, a Jobbik meg, hogy magyarok.
Nekik van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy muszáj pofára ejteni az embereket, ha elszalad velük a ló. Másból nem tanulnak. És a jó hír, hogy tanulnak.

"A tapasztalat egy brutális tanár, de megtanulod. Istenemre, de megtanulod."
- C. S. Lewis

Nincs sok kilátás rá, de kívánok egy boldogabb új évet!

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr593508009

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teslaport (törölt) 2011.12.31. 12:39:12

A nagy dolgok eleinte csúf álarcot öltenek. Lehet hogy el kell menni a falig, hogy megtanulja mindenki az országban a "közös" szó valódi jelentését.