Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (16) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (64) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (17) belpolitika (32) bevándorlás (5) bürokrácia (3) cigányság (5) co2 (2) család (5) demografia (4) demokrácia (5) diktatúra (12) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (3) erkölcs (20) etika (13) eu (4) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (29) filozófia (21) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (77) gender (2) globális (9) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (9) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (1) jog (12) jogállam (23) kalkulációs probléma (2) kdnp (1) kedvezmények (16) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteó (3) konteo (11) korrupció (11) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (6) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mezogazdasag (8) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (4) mta (2) multikulti (3) nemiség (2) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (3) pénz (3) piac (38) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (3) reform (19) rothbard (4) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (1) szdsz (5) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (17) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (6) történelem (7) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (1) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

A törvény vas keze

2011.10.26. 21:44 | Lord_Valdez | 1 komment

Címkék: populizmus jogállam

A Véleményvezér eddig örömét fejezte ki, hogy végre a kormány kemény kézzel neki áll rendet tenni. Mostanra viszont kezd rájönni, hogy a dolog még sincs egészen rendben. Ennek meg én örülök. Mindig jó látni más emberek megvilágosodását :)


Egyrészről örül annak, hogy bebizonyosodott, hogy a kemény büntetőjog lehet eredményes. Ez tényleg örvendetes lenne, ha lenne alapja. Egyelőre nem látni, hogy ezt a kijelentést mire alapozza, ugyanis friss statisztikák még nem állnak rendelkezésre. Hova tovább ennyi idő alatt a hatása se nagyon jelentkezhet, elvégre az szigorítás(ok) óta keletkezett ügyek cirka fele még még el se jutott az ítéletig. A szubjektív biztonságérzet lehet, hogy változott, viszont az köszönőviszonyban sincs az objektív közbiztonsággal.
Gyanítom, hogy ezt arra alapozza, hogy amikor nagy felhajtást csaptak egy bolti lopás körül, azután elterjedt, hogy boltosok szerint 30%-kal visszaesett a lopások száma. Viszont azóta senki vizsgálta, hogy a két lány letartoztatása körül támadt médiaizgatottság elmúltával, hogy hogyan változott. Gyanítom, hogy idővel minden visszaállt a megszokott kerékvágásba, de természetesen ez is csupán spekuláció. (Az elrettentés hatása mulandó)

Másrészről annak is örül, hogy végre helyreáll a társadalom igazságérzete, amit a túl enyhe büntetőpolitika eddig felháborított.
Ezzel kapcsolatban van két rossz hírem.
Egy, a társadalomnak nincs igazságérzete. Ilyen értelemben véve ugyanis nincs olyan, hogy társadalom. Az emberek arctalan tömege van. Az emberek esetleg irigyek lehetnek, vagy dühösek, esetleg félnek, de ezek egyike se igazságérzet, hanem csak csordaösztön. A csordát viszont könnyű megnyugtatni, csak fel kell mutatni egy bitón lógó testet. Mindegy, hogy ki az, az semmit nem befolyásol. Valakit megbüntettek, a veszélyérzet elmúlt, ennyi elég. Mindenki elégedetten hazamegy. Éppen ezért ítélkezik bíróság és nem a "társadalom".
Kettő, a magyar büntetőjog eddig se volt enyhe. Sokkal inkább következetlen volt, mint enyhe. Egyformán előfordult olyan, hogy bolti tolvaj sok évet kapott, és az is, hogy rendőrök bántalmazását és a TV székház kifosztását meg lehetett úszni felfüggesztettel. A következetlenség hipotézist erősíti még a másodfokon megváltoztatott ítéletek magas száma, ami akárhogy is nézzük, komoly kritika az elsőfokú ítélkezésre nézve.

Ami miatt különösen nem tudok örülni a szigorítgatásnak az az, hogy emögött szinte soha se valamilyen rendészeti, kriminológiai, emberjogi, vagy bármilyen megfontolásra érdemes érv áll, hanem szinte mindig kizárólag politika.
Arra jöttem rá, hogy két fajta politikus szokott ehhez az eszközhöz nyúlni. Az egyik azt hiszi, hogy tényleg segít, amit tesz. A másik viszont egyszerűen csak lusta. Arra vágyik, hogy kevés munkával szerezzen egy jó pontot a választónál.
Egy nem hülye, vagy lusta politikus nem szavazna meg olyat, hogy pl. a gyilkosságok egy része nem évül el.

Az el nem évülés kétségtelenül marha jól hangzik, mert az üzeni, hogy nincs menekvés. Csakhogy mit válaszolsz, amikor gyakorlatban megkérdezem, hogy hol voltál 1986 jún 5.-én 18:30-kor és milyen színű ruha volt rajtad? Aki még nem élt akkor az könnyen válaszol a kérdésre, de mindenki más azt mondaná, hogy "mit tudom én". És ez az egész kulcsa, a mit tudom én.
Az elévülés nem azért van, hogy az elkövető egy idő után nyugodtan aludhasson, hanem azért, mert ahogy telik az idő úgy lesz egyre nehezebb rekonstruálni az eseményeket. Már pedig minél súlyosabb büntetést akarunk kiszabni, annál fontosabb az ítélet bizonyossága. Hogy jó embert ítéljünk el.

Hasonlóan jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető lépés, hogy az ügyészség kiemeltté minősíthet bizonyos ügyeket és ott tetszőlegesen választhat bírót (miután már a kormány a bíró kinevezés jogát is magához vette!), valamint sem a vádlott, sem a tanú kihallgatásánál nem lehet jelen ügyvéd. (Még jó, hogy a bíróságot meghagyták és nem egyből a börtönbe idéznek be.) A magyar bíróságokról azt érdemes tudni, hogy akit oda beidéznek, azt jó eséllyel el is ítélik (~90%). Másodfokon majd lehet felmentik és kártérítésre kötelezik az államot, de az első fokot még védővel is nehéz megúszni függetlenül attól, hogy bűnös-e valaki, vagy sem. Na, ez a magas vádemelési sikeresség nem az ügyészség, vagy a rendőrség kiemelkedő munkájának köszönhető, hanem a már említett elsőfokú ítélkezésnek.
Ez ügyben viszont a kormány nem sokat tett idáig, holott sokkal fontosabb lenne. Igaz, ez több munkával járna és nem lehet olyan jól kommunikálni...

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr783332352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2011.11.01. 21:02:11

a jog és a bírósági rendszer piszkálgatása eddig úgy tűnik totális csőd, vagy még rosszabb.

és ez az a szakma, amit a képviselők többsége egyetemen tanult.

ha elég bátrak vagyunk, gondoljunk bele, mi lehet azokon a területeken, amelyekről még érintőleges ismeretei sincsenek a döntéshozóinknak.

a saját szakmám művelői között szétnézve, azt kell, hogy megállapítsam, hogy iszonyatos méretű a tudatlanság és a dilettáns viselkedés, alapvető tényekkel és folyamatokkal nincsenek tisztában az adott szakmát ténylegesen űzők (akiktől pedig nagyrészt egyetemi diploma lenne megkövetelve).

ez van. a félművelt (és sajna ez itt eufémizmus) elit országa vagyunk.