A választások közeledtével egyre többet hallani különböző érveket bizonyos pártok mellett vagy ellen. Ebben az írásban az általam leggyakrabban hallott érvről - a "legkisebb rossz" vagy a "kisebbik rossz" választása - fogom megmutatni, hogy miért hibás. Sok okból szavazhat az ember egy pártra - bár én személy szerint nem javaslom -, viszont ha azért szavazol, mert szerinted az a kisebbik rossz, akkor az nem csak, hogy hibás lépés, de sokszor igen kellemetlen következményei lehetnek az életedre nézve.
Erkölcsi problémák
A "kisebbik rossz" erkölcsi relativizmust feltételez, ugyanis két olyan tulajdonságot különböztet meg az adott szituációban, ami más esetekben erkölcsileg azonos szinten lenne.
Példa: igen kevés ember van, aki csak azért van valaki mással szorosabb kapcsolatban, mert ő kevesebbet lopott. Ebből a megfigyelésből azt gondolná az ember, hogy maga a lopás elítélése egy univerzális erkölcsi tétel. Érdekes módon azonban politikusok esetén szinte csuklóból jönnek olyan kifogások, ami más esetben teljesen nonszensz lenne.
Hogy mi a probléma az erkölcsi relativizmussal, arról itt írtam. Tömören: ha egy adott esetben felfüggeszted az etikai kódexedet, akkor azzal jelentősen csökkented a bizalmi tőkédet, hiszen akkor nem lehet tudni, hogy milyen speciális alkalmak lesznek később a jövőben, amikor ez az állapot megint előáll.
Gyakorlati problémák
Szubjektív értékek
Ha a szubjektív értékelméletet komolyan vesszük, akkor a "kisebbik rossz" állításnak lényegében nincs értelme. Ekkor ugyanis nem létezik egyfajta globális skála, amin elhelyezhető egy adott érték. Mindenkinek szubjektív értékítélete, hogy mit tart értékesnek és mit nem.
Ha ezt a gondolatmenetet tovább visszük, akkor az is látszik, hogy az egyén szintjén sincs értelme a kifejezésnek. A különböző döntéseink során szinte van valamilyen kompromisszum ("trade-off") még akkor is, ha az nem is tudatos. Innentől kezdve a kérdésnek csak olyan formában van értelme, hogy "milyen árat vagyok hajlandó valamiért fizetni" (és itt az ár absztrakt értelemben használandó, nem feltétlenül direkt pénzügyi kiadásra kell gondolni). Ha valaki a "kisebbik rosszban" gondolkodik, akkor lényegében ezeket a kompromisszumokat próbálja valamilyen formában a szőnyeg alá söpörni: nem hajlandó felvállalni (akár magának, akár másoknak) azt, hogy milyen kompromisszumokat képes és/vagy hajlandó megkötni .
Ez különösen akkor fontos, amikor előjönnek az időpreferenciákkal kapcsolatos problémák (a közgazdaságtanban az időpreferenciák jellemzik azt, hogy ki milyen időtávlatokban gondolkodik). Ez azért fontos, mert különböző döntések következményei egészen mások lehetnek rövid -, közép és hosszú távon. Például ha gyerekkorban inkább szórakoztál, mint tanultál, akkor annak rövid távon pozitív következménye volt számodra, viszont hosszú távon sok esetben ennek igen kellemetlen negatív következményei lettek.
Ebből a példából is látható, hogy ugyanazon esemény megítélése teljesen másmilyen függően attól, hogy milyen az illető időpreferenciája (és ez még akkor is így van, ha az időpreferencia változik, aminek során sok fontos dologról derül ki, hogy mégsem az, és viszont).
Hamis dichotómia
A "kisebbik rossz" rendszeresen kerül elő olyan környezetben, amikor a választási lehetőségek erősen korlátozottak. Tapasztalatom szerint nagyon sok embernek okoz problémát az ilyen helyzetek kezelése (sejtésem szerint ez erősen összefügg azzal, hogy milyen jellegű oktatást kapott), pedig a probléma az esetek jelentős részében megoldható azzal, ha nem fogadjuk el azokat az alternatívákat, amiket elénk raktak.
Példa: ha azon kell gondolkodni, hogy a tolvajt vagy a gyilkost vegyük fel alkalmazottnak, akkor egyszerű a harmadik megoldás: egyiket se, és majd az adott problémát megoldjuk másképp. Persze ez azt jelenti, hogy egy ismert következményekkel járó megoldást dobunk el egy ismeretlenért, de ez a lényege a döntések során hozott kompromisszumoknak (lásd az előző pontot).
Honnan tudod?
A kisebbik rosszal kapcsolatos érvek jelentős része olyan jellegű, hogy "ha X és Y történik/történne, akkor ...", ami elsőre teljesen jó gondolatmenetnek tűnik. Másodjára viszont az ember elgondolkodik, hogy lényegében ez mind feltételezés. És ezt pontosan milyen bizonyítékokra alapozod? A feltételezések között értelemszerűen vannak jobban és kevésbé jobban megalapozottak, de ez nem az alapján dől el, hogy valaki az egyikről vagy a másikról kijelenti, hogy márpedig az úgy történt volna. Ilyen érvnél mindig érdemes végigmenni azokon az érveken és bizonyítékokon, amik megerősítik az adott feltételezést (különösen akkor, ha nekünk van ilyen ingerünk hasonló érveket felhozni). Akik a "kisebbik rossz" elve szerint választanak, azoknál gyakoriak ilyen esetben az érvelési hibák (jellemzően a szemezgetés és a kinyilatkoztatás) és a valótlan adatokra vagy tényekre történő hivatkozások.
Járulékos következmények
A fentiekből látható, hogy a "kisebbik rossz" elsősorban érzelmi reakció és csak ritkán végiggondolt (és akkor is félinformációkon vagy tévhiteken alapszik). Ebből következően az ezt az álláspontot képviselő emberek könnyebben bedőlhetnek bizonyos manipulációs technikáknak.
Az egyik ilyen a politikai reklám- és propagandaanyag. Amikor azon hüledezel, hogy az ilyen anyagokban szereplő hazugságokat vagy csúsztatásokat ki veszi be, mindig arra kell gondolni, hogy maga a tartalom másodlagos - az emberek ezt néhány napon belül úgyis elfelejtik -, a lényeg az ezzel kapcsolatos hangulat. Ha a "kisebbik rossz" mentén határozod meg a preferenciáidat, akkor az ezen anyagok által sugallt hangulat azt könnyen befolyásolhatja (hiszen nincs fix referenciapontod).
Persze ahogy a propagandaanyagok száma csökken, úgy tisztul ki az ember feje és jön rá, hogy lényegében "zsigerből" szavazott. Ez igen kellemetlen következményekkel járhat nem csak az önértékelésedre, hanem hogy mások milyen véleményt alakítanak ki rólad.
A másik következmény, hogy jó eséllyel leszel hasznos idióta. A hasznos idióta az az ember, aki önként és dalolva fog valaki mellett kiállni még akkor is, ha azt velejéig gyűlöli. Ha ugyanis ő a "kisebbik rossz", akkor nagyobb eséllyel fogsz kiállni mellette olyan esetekben, amikor az általad "nagyobbik rossz" vagy a neki tulajdonítható döntés vagy tulajdonság az alternatíva. Ezek az emberek kezdik ilyenekkel az érveiket, hogy "nem akarom X-et védeni, de ..." vagy "nem kedvelem X-et, de ..." Ha én vagyok a "kisebbik rossz", akkor az ilyeneknek örülök, ugyanis nem kell drága pénzért propagandistákat felvenni, és mégis elvégzed helyettem a piszkos munkát. Így leszel könnyen vállalhatatlan alakok apologétája, aminek igen kellemetlen következményei lehetnek a megítélésedet illetően.