Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • stoic79: @Lilimarleen: "Off: Elnézèst ezért a kis lelkendezésért, de muszáj leírnom: Nagyon örülök, hogy ... (2017.09.24. 15:51) Destruktív kollektivizmus
  • ULászló Puskás: "Tehát a CEU jelenlegi üzleti modelljét (tanítás magyar egyetemen, USA diploma kiállítási jogosítv... (2017.09.12. 12:05) A CEU-ügy járulékos következményei
  • ULászló Puskás: Szép program ! Ösztönözné a fiatalokat az erőteljesebb menekülésre, a színtiszta vadkapitalizmuso... (2017.09.12. 10:50) A radikális libertárius program
  • kotyesz: @Jakab.gipsz: A sötét középkor a nagyon sötét ókor közvetlen leszármazottja ahol egyiptomi, perzs... (2017.08.15. 19:07) Vesszen a jobbik
  • stoic79: index.hu/gazdasag/2017/08/13/80_milliardnyi_adokedvezmenyt_adott_a_kormany_a_multiknak_ket_ev_alatt/ (2017.08.14. 10:19) A nagy cégek hatalma

Címkék

abszurdisztán (1) adó (9) ajánló (16) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (63) áltudomány (6) any rand (2) baloldal (16) belpolitika (30) bevándorlás (5) bürokrácia (3) cigányság (5) co2 (2) család (5) demografia (4) demokrácia (2) diktatúra (10) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (3) erkölcs (18) etika (12) eu (3) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (27) filozófia (20) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (76) gender (1) globális (9) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (8) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (5) jobboldal (1) jog (12) jogállam (22) kalkulációs probléma (2) kdnp (1) kedvezmények (16) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (7) kommunizmus (9) konteó (3) konteo (11) korrupció (9) középosztály (6) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (6) lmp (4) malév (1) marx (3) marxizmus (2) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (1) mezogazdasag (8) migráció (5) moma (1) morgás (27) MSZP (3) mta (1) multikulti (3) nemiség (1) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) oktatásügy (10) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (34) példabeszéd (3) pénz (3) piac (37) polgár (3) politikai korrektség (5) populizmus (23) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (9) prostitúció (1) protekcionizmus (2) reform (19) rothbard (4) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (1) szdsz (4) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (16) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (3) társadalom (40) tiltás (6) történelem (7) tudomány (6) tulajdon (2) tulajdonjog (3) Ukrajna (1) választás (11) vallás (4) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (2) Címkefelhő

Erényjelzés

2016.11.25. 14:25 | stoic79 | 3 komment

Címkék: szabadság filozófia erkölcs áltudomány oktatásügy individualizmus libertarianizmus

Dan Sanchez - a FEE.org szerkesztője - írásának a fordítása. Ebből megtudhatjuk, hogy miért tartjuk értelmetlennek az interneten történő politikai vitákat, mi az az erényjelzés és hogy ennek mi köze az oktatáshoz és a gyerekneveléshez.

Észrevetted, hogy mennyire frusztráló tud lenni a politikáról szóló vita az interneten? Mintha fejjel akarnál egy téglafalat ledönteni. Vedd figyelembe azért, hogy az érzés valószínűleg kölcsönös.

De érdemes figyelembe venni ennek a téglafalnak a gyakorlati hasznát: racionális önérdeke sok embernek, hogy szűk látókörű és tévhitek rabja legyen. Ahogy Bryan Caplan közgazdász írta:

... az irracionalitás, hasonlóan a közönyösséghez árérzékeny, és a politikával és vallással kapcsolatos tévhitek olcsók. Ha alulbecsülöd a túlzott italfogyasztás költségeit, akkor tönkreteheted az életed. Ezzel szemben ha alulbecsülöd a bevándorlás előnyeit vagy az evolúció melletti érveket, akkor mi történik veled? Valószínűleg ugyanaz, mintha a teljes igazságot ismerted volna.

A közgazdaságtannal és politikai filozófiával kapcsolatos tévhitek összhatásai pusztítóak lehetnek, de az egyén számára egy tévhit elfogadásának költsége minimális. Ezért, ahogy Caplan is érvelt, tökéletesen racionális sokak számára, hogy makacsul ragaszkodjanak téves, de "érzelmileg vonzó" hiedelmekhez. Nincsenek csak az egyénekre vonatkozó költségek, amik esetleg ellensúlyoznák a tévhitek által nyújtott érzelmi előnyöket. 

A fenti idézet Caplantól 2006-ból származik. Tavaly [2015-ben] James Bartholomew író talált ki egy kifejezést, ami nagyszerűen egészíti ki Caplan elemzését: erényjelzés ("virtue signaling").

Erény és hiúság

Az interneten zajló politikai diskurzusnak ritkán célja, hogy meggyőző legyen. Valójában a véleménynyilvánítók - hasonlóan a tollászkodó madarakhoz - minden hallótávolságon belül lévőnek üzenik: "Én egy tisztességes, erkölcsös ember vagyok!" általában kiegészítve azzal, hogy "nem úgy, mint a troglodita jobbosok és a degenerált balosok, akiket elítélek."

Az effajta erényjelzések szociálisan kifizetődőek. Ha a saját társadalmi csoportodban érzékelik, hogy hűségesen állsz ki a csoport értékei mellett, akkor pozitívabban állnak majd hozzád. Ez eredményezhet szakmai, társadalmi, sőt néha még akár romantikus kapcsolatokat is.

És ahogy egy kényelmes tévhit elfogadása rendkívül olcsó, úgy egy társadalmilag előnyös tévhit hangoztatása is az.

De a racionális önérdek mellett az erényjelzésnek van egy rögeszmés és patologikus komponense is. Ez egy olyan csomag, amit gyerekkori neveltetésünk hatására cipelünk magunkkal.

Politikai pletyka

Amikor egy gyermek irányítás nélkül, szabadon tanulhat a tapasztalataiból, akkor az igazság számukra azt fogja jelenteni, hogy mi az, ami a céljaik sikeres eléréséhez szükséges. De a mai domináns, szűk keretek közé szorított iskolai környezetben és a modern háztartásokban a gyerekeink az igazságot úgy tapasztalják meg, mint egy olyan bölcsességet, ami egy tekintélytől származik.

A gyerekek jelentős részben meg vannak fosztva attól az örömtől, aminek során az igazság megismerését a cselekedeteik következménye nyújtja. Ehelyett nemtelen jutalomban részesülnek, ha egy mesternek visszamondják a "helyes" választ és ezzel a kedvében járnak. És ez nem csak a tudásra érvényes. A modern gyermek számára a "jó magaviselet" megismerése nem azt jelenti, hogy próbálkozások és hibázások sorozatán keresztül megtudja, hogy milyen viselkedés az, ami előmozdítja a társadalomba történő hatékony beilleszkedést. Ehelyett minden arról szól, hogy egy adott tekintély tiszteletét kiérdemelje vagy rosszallását elkerülje.

Ennek a kondicionálásnak köszönhetően mind elismerés-függőek lettünk, akik mindig figyelik, hogy mikor kaphatunk külső igazolást cselekedeteinkre: a következő kis dopamin adagunk után hajtunk, amikor megveregetik a buksinkat, mert "jó kisfiúk" vagy "jó kislányok" voltunk, amikor megfelelően viselkedünk, amikor helyesen válaszolunk vagy amikor a megfelelő véleményt mondjuk.

Ezért olyan széles körben elterjedt az erényjelzés mániája, és ami miatt az igazhitűség megingathatatlan. A politikai véleménynyilvánítás nem arról szól, hogy hasznos igazságokat hangoztassunk a vitán belül, hanem hogy jelezzük, mennyire erényesek vagyunk azáltal, hogy "pletykálunk" mások erkölcstelenségéről: hogy kriptokommunisták vagy kriptofasiszták; szobarasszisták vagy fajárulók; a szegények ellenségei vagy bűnözők apologétái.

A politikai viták jelentős része arról szól, hogy a bennünk élő bántalmazott gyermek azt kiáltja "Tanár úr, tanár úr, tessék rám figyelni. Én betartottam a szabályokat, de Pisti nem. Pisti rossz fiú és még csúnyát is mondott. Tanár úr, tessék nézni Trump mit mondott, bocsánatot kéne kérnie. Tanár úr, tessék nézni, mit tett Hillary. Meg kéne büntetni."

Egy ilyen szintű beszélgetésből semmi informatív nem származik.

A szabadság egy alternatív megközelítése

Ez a helyzet reménytelen lehet azok számára, akik a szabadság filozófiáját akarják terjeszteni. Hogy lehet az embereket meggyőzni a szabadság erényeiről, ha őket csak a saját erényjelzésük érdekli és nem hatnak rájuk az érvek?

Az egyik megoldás az lehet, hogy arra koncentrálunk, a szabadság filozófiája milyen haszonnal jár az egyén számára.

Az egyik lehetőség az, hogy a gyerekek csodálatosan nevelkednek és fejlődnek szabad környezetben: amikor a zülők a szabad nevelés ("unschooling") és békés nevelés ("peaceful parenting") módszereit alkalmazzák. A szülők tagadhatják ezt és hihetnek továbbra is a tekintélyelvű nevelésben. De ellentétben a közéleti kérdésekkel a neveléssel kapcsolatos kérdések igen drágák egyéni szinten. A szülők jelezhetik erényességüket, hogy ők, mint minden "tisztességes" ember a közoktatás mellett vannak és gyerekeiket több, mint egy évtizednyi asztali munkára kényszerítik, viszont ennek meg kell fizetni az árát: egy elidegenedett, stresszes, léha gyermek minden vállalkozókedv nélkül.

A közéleti kérdésekkel ellentétben a szülők számára közvetlen tétje van annak, hogy a nevelési kérdésben a jó választ megtalálják. Amint a szülők elfogadják, hogy a szabadság filozófiája működik a gyermekeik esetében, sokkal könnyebben elfogadják, hogy ez a társadalom egészére is igaz. És a szabadság filozófiájának keretein belül nevelkedett gyermek könnyebben meglátja annak erényeit is. Nehéz elképzelni egy szabad nevelésben felnőtt gyereket, hogy tekintélyelvű szülő lesz.

Ezen kívül azok a felnőttek, akik az intézményes iskolarendszeren belül nevelkedtek és neurotikusakká váltak uralkodó szüleik által, könnyen magukévá tesznek egy könnyen kezelhető, függő, engedélyalapú gondolkodásmódot, ami visszatartja őket nem csak a karrierjükben, de úgy általában az életük minden területén. És gyakran találják magukat szemben azzal, hogy egyre kevésbé szabad környezet, rutin vagy kapcsolat felé gravitálnak, amik csak hozzátesznek a gyerekkorukban elszenvedett károkhoz.

A szabadság filozófiájának megértése (különösen annak karakterépítő jellegének és a hatalom, valamint szolgaság személyiségromboló hatásának megismerése) az egyén első lépése lehet afelé, hogy szabad legyen ezektől a destruktív rögeszméktől és környezetektől. (Valójában sok libertárius sem szakadt el ezektől). És ismételten, azok, akik az önfejlesztés útját keresik van számukra ebben haszon, és minden érdekük az, hogy nyitottak legyenek egy olyan filozófia felé, ami megváltoztathatja életüket.

Ezt a megközelítést alkalmazta az érdekes Praxis nevű vállalat: a szabadság filozófiáját, a szabad nevelést és a vállalkozó kedvet használva segített rengeteg fiatalnak országszerte, hogy a karrierjüket beindítsák és életüket megváltoztassák.

Képzelj el egy világszinten kiterjedt libertárius közösséget, amelynek tagjai között kevesebb internetes erényjelző és leendő politikus, viszont több vállalkozókedvű, vagyont szerző, értéket teremtő, pozitív szemléletű egyén van, és akik lenyűgözik és inspirálják környezetüket. Milyen példaképek lehetnének ezek az emberek, akik érvelési alapot adnának a szabadság értéke mellett.

Lehet, hogy a szabadságszerető embereknek kevesebb energiát kéne eredménytelen politikai vitákba fektetni és inkább az önérdek felől megközelíteni a kérdést: a szabadság filozófiáját nem mint politikai-, hanem életfilozófiaként reklámozni.

A bejegyzés trackback címe:

http://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr5311997882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ravasz Figyelmeztetés 2017.04.06. 09:19:19

Ez az erényfelmutató viselkedés a balliberális oldalra vonatkozik, nem a jobbra.