Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • Untermensch4: @histar007: "Egyébként érdekelne, hogy hol sérült igazán komolyan a jogbiztonság. " Például itt: 2... (2017.04.19. 17:05) A CEU-ügy járulékos következményei
  • neoteny: @Lord_Valdez: "nem mindegy egy ország sorsára nézve, hogy meddig ér a szar" Ez feltételezi, hog... (2017.04.17. 11:07) Vesszen a jobbik
  • Untermensch4: @Ravasz Figyelmeztetés: Irigylem a humorérzékedet. (2017.04.10. 08:48) Erényjelzés
  • Untermensch4: @stoic79: "az, hogy az uralkodói rétegen belül milyen viszonyok vannak az nem anarchia/nem anarchi... (2017.02.15. 14:17) Mi vagyunk a jövő
  • Ahasverus: @aldum: Érdekelne a véleményed: boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2017/01/a-nem-letezo-osztalyharc.html (2017.01.15. 17:23) Az offshore-ügy és Tamás Gáspár Miklós tévedése

Címkék

abszurdisztán (1) adó (8) ajánló (15) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (60) áltudomány (6) any rand (2) baloldal (16) belpolitika (29) bevándorlás (5) bürokrácia (2) cigányság (5) co2 (1) család (5) demografia (4) diktatúra (10) diszkrimináció (3) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (2) egyház (3) emberi természet (17) energia (2) erkölcs (17) etika (11) eu (3) félelem (1) felmelegedés (1) fidesz (27) filozófia (19) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (74) gender (1) globális (8) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (8) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (5) jobboldal (1) jog (11) jogállam (21) kalkulációs probléma (1) kdnp (1) kedvezmények (15) keynesianizmus (12) klíma (3) kollektivizmus (6) kommunizmus (9) konteo (11) konteó (3) korrupció (8) középosztály (5) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (5) lmp (4) malév (1) marx (3) marxizmus (2) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (1) mezogazdasag (7) migráció (4) moma (1) morgás (27) MSZP (3) mta (1) multikulti (3) nemiség (1) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) oktatásügy (9) önvédelem (5) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (34) példabeszéd (2) pénz (2) piac (35) polgár (3) politikai korrektség (5) populizmus (23) pratchett (3) profit (1) propaganda (9) prostitúció (1) protekcionizmus (1) reform (18) rothbard (4) sport (1) szabadság (33) szabad fegyverviselés (2) szarkazmus (1) szdsz (4) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (16) szólásszabadság (11) szolgálati közlemény (3) társadalmi igazságosság (3) társadalom (39) tiltás (6) történelem (7) tudomány (5) tulajdon (2) tulajdonjog (2) Ukrajna (1) választás (11) vallás (4) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (2) Címkefelhő

A tervezett elavulás mítosza

2016.07.21. 23:03 | stoic79 | 48 komment

Címkék: gazdaság piac profit konteo

Lord Valdez már írt korábban a "villanykörte-összeesküvésről", de gondoltam megérdemel egy fordítást az alábbi írás, ami a témát főleg közgazdasági oldalról közelíti meg. Az eredeti George Reisman "Capitalism: A Treatise on Economics" című könyvének 'Appendix to Chapter 6: The Myth of “Planned Obsolescence”' fejezetében található meg.

Egy népszerű tévhit - ami ellentmond a profitabilitás elvének, valamint ennek a gazdasági fejlődésre történő hatásának - szerint a vállalkozók megtervezik az elavulást, azaz úgy tervezik meg termékeiket, hogy az a szükségesnél korábban avuljon el, hogy egy további igény lépjen fel annak lecserélésére. Ennek a tévhitnek az egyik fő terjesztője, Vance Packard szerint: "Természetesen a legjobb termék is elavul egyszer. Ebből következően egy vállalatot sem lehet legitim módon kritizálni azért, mert megjósolja a termékének elavulását. Azonban joggal kritizálható akkor, ha egy rövid élettartamú terméket ad el annak tudatában, hogy ugyanazért az árért, vagy egy picit többért a vásárlónak hosszabb lejáratú terméket tudna eladni. Ilyen helyzetben jogosan merülnek fel a vállalat valódi céljait firtató kérdések."

Az ilyen jellegű tévhitek elterjedtségének ellenére a valóság az, hogy minden olyan esetben, amikor egy tartósabb termék ugyanannyiért állítható elő, mint egy kevésbé tartós a profit-maximalizálás arra motiválja a vállalkozót, hogy a tartósabb terméket állítsa elő. Valóban, a profit-maximalizálás arra készteti a vállalkozót, hogy a tartósabb terméket állítsa elő még akkor is, ha a gyártás költsége jelentősebb, feltéve, hogy a termék tartóssága megfelelően megnövekszik.

Egy egyszerű példán keresztül megmutatom, hogy ez miért van így. Tegyük fel, hogy van két villanykörténk, amiket $1-ért lehet legyártani és az egyiknek tízszer nagyobb az élettartama, mint a másiknak. A gyártók jelenleg a kevésbé tartós villanykörtét állítják elő és $1.25-ért adják el. Tegyük fel, hogy jelenleg 100 milliónyi ilyen villanykörtét adnak el ebből évente, viszont ha a hosszabb élettartamú villanykörtét gyártanák le, abból évente csak 10 milliónyit sikerülne eladni. A kérdés a következő: kevésbé profitabilis évente 10 millió tartósabb villanykörtét eladni, mint 100 milliónyit a kevésbé tartósból?

A tervezett elavulás hívei szerint a válasz igen. De a válasz valójában nem.

Jelenleg a gyártónak $125 millió bevétele lesz - $1.25-ször 100 millió villanykörte. A teljes költségük $100 millió - $1 szorozva 100 millió villanykörtével. A jelenlegi profit tehát $25 millió. Tegyük fel ezek után, hogy bevezetik a 10-szer tartósabb villanykörtét. Ezt biztos, hogy el lehetne adni 5-ször annyiért, mint a jelenlegit (ekkor ugyanis a vásárló jobban jár, ha feleannyit fizet ugyanannyi termékért, mint korábban. Sőt ez minden esetben megtörténik, ha az új ár nem éri el a régi tízszeresét). Ez az ötszörös ár jelen esetben $6.25. Ezt megszorozva a 10 millió villanykörte árával $62.5 millió bevételt eredményez. A gyártó teljes költsége most villanykörténként $1 szorozva a 10 milliós darabszámmal, azaz $10 millió. A profit ezáltal $52.5 millió lesz - több, mint az eredeti duplája!

A gyártók növelhetik profitjukat a hosszabb élettartammal rendelkező termék bevezetésével még akkor is, ha az egységár magasabb feltéve, hogy ez a magasabb ár nem annyival több, mint amennyivel nagyobb az élettartam. Például ha a tízszer nagyobb élettartamú villanykörte gyártási költsége akár kilencszerese - vagyis $9 - az alacsonyabb élettartammal rendelkezőnek, a gyártók akkor is jelentős mértékben tudnák növelni profitjukat. Ha ekkor a villanykörtét $12-ért árulnák - ami még mindig megéri a fogyasztónak -, a profitjukat $5 millióval növelnék. A bevételük $120 millió, a kiadásuk $90 millió lenne, ami $30 millió profitot jelent a $25 millióval szemben.

Általános szabályként kijelenthetjük, hogy csak akkor nem érné meg a hosszabb élettartamú villanykörtét bevezetni, ha az ára magasabb, mint amennyivel az élettartama hosszabb. Például abszurd lenne bevezetni egy tízszer hosszabb élettartamú villanykörtét, ha azt 50-szer annyiért lehetne előállítani. Persze vannak kivételek ezen szabály alól. Néhány esetben az az igény, hogy egy terméket ne kelljen olyan gyakran kicserélni jelentősebb lehet, mint a hosszabb időtartamú termék magasabb ára. Így egy tízszer nagyobb élettartamú villanykörte sikeres lehet még abban az esetben is, ha csak 11-szeres áron lehetne eladni, mert kevesebb időt kéne a villanykörték cseréjével tölteni, a létráról történő leesés kockázata csökkenne és így tovább. Másik oldalról viszont nem lenne értelme egy olyan autónak, ami kétszer akkora élettartamú, de kétszer annyiba is kerül. Egy ilyen autó megvételéhez a vásárlónak kétszer annyi pénzt kéne megtakarítania (vagy ha hitelt vett fel, akkor kétszer annyit törlesztenie), viszont ezért semmi sem kompenzálná. Egy kétszer nagyobb élettartamú autó gyártásának csak akkor volna értelme, ha profitabilisen el lehetne adni a rövidebb élettartamú autó árának felénél kevesebbért, mondjuk 1,8 vagy akár 1,7-szeres áron (a kamatok mértéke jelentős szempont lenne ennek pontos meghatározásában).

A fenti példa azt hivatott megmutatni, hogy nem csak a vásárlók, hanem a gyártók is nyernek a hosszabb élettartamú termék bevezetésével feltéve, hogy ezen termékek előállítása nem lesz aránytalanul drágább. Az, hogy a gyártók néha kevesebb hosszabb élettartamú terméket adnak el amiatt, hogy azokat ki kelljen cserélni összességében lényegtelen. A kevesebb eladott termékből kieső profitot ugyanis könnyedén tudják kompenzálni azok magasabb árával, így a profitjuk jelentősen megnövekszik. Hogy megértsük a jelenség mögött húzódó elvet csak két dolgot kell figyelembe vennünk. Először is a hosszabb élettartamú termék árát körülbelül annyival lehet növelni, amennyivel az élettartama nagyobb - ez adja az ár felső határát. Másodszor csak kismértékű árnövekedést igényel a kevesebb termék eladásából származó profit kiesésének kompenzálása. E két határ közötti ár egyszerre jelent megtakarítást a vásárlónak és nyereséget a gyártónak.

Hogy ezt tisztán lássuk térjünk vissza a villanykörtés példánkhoz. Ha jelenleg a villanykörtét $1.25-ért adjuk el, a tízszer hosszabb élettartamú villanykörte árának felső határa körülbelül $12.50. Ennél alacsonyabb ár esetén a vásárlóknak egyértelműen jobb. Míg az előállított termék mennyisége a kezdetinek tizedére esett vissza,  villanykörténként csak 25 cent veszteséget szenved el a gyártó. Mivel már nem ad el 9 villanykörtét minden egyes eladott villanykörte után, ezért szükséges ezt kompenzálnia úgy, hogy a hosszabb élettartamú villanykörte ára legalább $2.25-al kell, hogy magasabb legyen. Ha a hosszabb élettartamú villanykörtét $1-ért lehet előállítani, akkor a gyártónak csak $3.50-es új árat kell kiszabnia ahhoz, hogy az egy tized akkora mennyiségű villanykörte eladásából ugyanannyi profitja legyen, mint korábban. Ha az ár tehát magasabb, mint $3.50, akkor mindig nyereséges lesz. Tehát minden egyes esetben, amikor az ár magasabb $3.50-nál és alacsonyabb $12.50-nál mind a gyártó, mind a vásárló nyer (ha a hosszabb élettartamú villanykörtét $9-ért lehet előállítani, akkor a gyártónak legalább $11.50-es áron kell azt értékesítenie, hogy jól járjon).

Nézzünk most összetettebb példákat. A profit csak az értékesítés néhány százaléka - 5, 10, ritka esetben 20 százalék. Tegyük fel, hogy a profit az értékesítés 20 százaléka - például a gyártó költsége 80, a profitja 20, a teljes értékesítése pedig 100 egység. Ha a termékének a mennyisége megfeleződik, míg az egységára és az eladási ára ugyanakkora marad, akkor a költsége 40, profitja 10, az értékesítése pedig 50 egység lenne. A profitját azonban vissza lehet tornázni 20 egységre, ha az árait 20 százalékkal növelni tudná, ezzel az árbevételét 50-ről 60-ra növelve. Ha az eladott termék mennyiségének megfeleződésének oka annak élettartamának megkétszereződése, akkor minden kétséget kizárólag meg tudja emelni az árait 20 százalékkal - a felső határ ugyanis, amivel emelni tudná, 100 százalék. Figyeljük meg, hogy ebben az esetben a gyártónak csak 20 százalékkal kell árat emelnie ahhoz, hogy jól járjon, miközben ebben az esetben akár 100 százalékkal is növelheti az árait. Tegyük fel, hogy a gyártó által eladott termékek mennyisége az eredeti egyharmadára csökken amiatt, hogy egy háromszor akkora élettartamú terméket vezetett be. Az árnövekedés lehetséges felső korlátja ebben az esetben 200 százalék. De ahhoz, hogy ugyanolyan jól jöjjön ki elegendő 40 százalékos áremelés - azaz 40 százalékos vagy annál nagyobb áremelkedés az egyharmad mennyiségű termékért annyi profitot termel, mint a korábbi termék kétharmada, ha a kezdeti haszonkulcsa 20 százalékos volt. Hasonlóan ha az eladott mennyiség az eredeti negyedére csökken, mert egy négyszer akkora élettartamú terméket vezet be, akkor míg az árnövekedés felső korlátja 300 százalék lesz, a gyártónak csak 60 százalékkal kell az árait emelni ahhoz, hogy ugyanakkora profitot termeljen, mint előtte.

Ha megváltoztatjuk a feltételezett haszonkulcsot 10 százalékra, akkor egy mindössze 10 százalékos árnövelés az eredeti szintre hozza a termelt profitot abban az esetben, ha az eladott termék mennyisége megfeleződik, 20 százalékos áremelés pedig ugyanakkora profitot eredményez, ha a termék mennyisége harmadolódik és így tovább. Öt százalékos haszonkulcs esetén ugyanakkora profitot egy 5 százalékos áremelés hoz abban az esetben, ha az eladott mennyiség feleződik, 10 százalékos áremelés hoz abban az esetben, ha az eladott mennyiség harmadolódik és így tovább. Az áremelés felső határa ezekben az esetekben viszont 100 százalék, 200 százalék vagy több attól függően, hogy az eladott mennyiség csökkenése amiatt történik, hogy mennyivel hosszabb élettartamú termék lett bevezetve.

Az itt megfigyelhető elv a következő. A vásárlók hajlandóak legalább annyival magasabb árat fizetni a tartósabb termékért, mint amennyivel a tartósabb termék élettartama mínusz egy. (Például ha a termék 10-szer tartósabb, akkor a vásárló hajlandó lesz az eredeti ár 9-szeresével megemelt árat is kifizetni.) Ahhoz azonban, hogy a gyártó ugyanannyi profitot termeljen elegendő, ha az árait megemeli a megnövekedett élettartam száma mínusz egy megszorozva az eredeti haszonkulccsal - például 9-szer 20 százalék, 9-szer 10 százalék vagy 9-szer 5 százalék. A kezdeti ár számszorosa és a haszonkulcs ugyanannyival történő megszorzása között hatalmas lehetőség van mind a gyártónak, mind a vásárlónak. Ez a terület annyira hatalmas, hogy a gyártósor vagy az eszközök esetleges cseréjének költségeit le lehet belőle írni, valamint kompenzálni lehet a kiesett mennyiségből származó elmaradt profitot.

Talán a legjobban és legegyszerűbben úgy érthetjük meg a hosszabb élettartamú termék kapcsolatát az eredetivel, hogy figyelembe vesszük a komparatív költségeket ekvivalens gyártás esetén. Ha egy jobb villanykörtének 10-szer nagyobb az élettartama, mint a jelenleginek, akkor ez ekvivalens 10 jelenlegi villanykörtével. Ha mindkét villanykörtét $1-ért lehet legyártani, akkor ekvivalens mennyiségeket nézve egy 1$-os gyártási költséget kapunk egy $10-os gyártási költséggel szemben. Ha a jobb villanykörte gyártási költsége $9, akkor az ekvivalens termékek költsége $9 illetve $10. A kérdés, hogy a gyártók tartósabb terméket vezetnek-e be vagy sem leredukálódik arra, hogy a magasabb előállítási költséget preferálják az alacsonyabb előállítási költséggel szemben. Akkor vezetnek be tartósabb terméket, ha ez az ekvivalens termékek előállításának költségét csökkenti. Ennek a gyorsasága és a lelkesedés azzal arányos, amennyivel a várható költségek csökkenni fognak. Ha azt kérdezzük, hogy a GE bevezetne-e a jelenleginél egy 10-szer nagyobb élettartamú villanykörtét vagy a GM egy a jelenleginél kétszer akkora élettartamú autót azzal a kérdéssel ekvivalens, hogy: Bevezetne-e a GE egy olyan villanykörtét, amit tizedannyiért tud legyártani? Bevezetne-e a GM egy olyan autót, amit a feléért lehet legyártani? A kérdésre a válasz nyilvánvalóan igen.

Eddig szándékosan elbagatellizáltam a példákat. Azt feltételeztem, hogy egy termék mennyiségének csökkenése teljesen arányos annak tartósságával. Általában azonban nem ez lenne a helyzet. Ha egy 10-szer nagyobb élettartamú villanykörte vagy egy kétszer akkor élettartamú autó eladható az eredeti ár tizedéért vagy feléért, az irántuk fellépő kereslet nem csökkenne a tizedére vagy a felére, hanem valamennyivel többel ennél (Bizonyos esetekben a termék iránti kereslet akár meg is nőhet, ha a kínálat elegendően rugalmas). Természetesen ennek az az oka, hogy a termék üzemidejének függvényében mérve az olcsóbb lett, így nagyobb mértékben használják. A kereslet hajlama arra, hogy kevesebbel csökkenjen, mint a termék hosszabb élettartama minden esetben megerősítést nyer, amikor egy hosszabb élettartamú termék gyártójának versenytársai alacsonyabb élettartamú termékeket állítanak elő. Minden ilyen esetben a tartósabb terméket bevezető cég teljesen uralná a jelenlegi piacot, amit felhasználna terjeszkedésre is. Ezáltal sikerrel növelné meg jelentősen a fizikai méreteit.

A tény az, hogy a cég nem gyárt kevésbé  tartós terméket, mert jobban preferálja azt a tartósabb terméknél, hanem pont ellenkezőleg. És nem sóz nem kívánatos divatot a közösségre és nem hanyagolja el az élettartam növelésére irányuló fejlesztéseket, ha azokat egyszerre be tudná vezetni. Ezek arra a tévhitre alapulnak, hogy a profitabilitás kizárólag az eladott termék mennyiségétől függ. Sőt az összes ilyen esetben minden, a csökkenő eladott mennyiségből származó profit veszteség bőven kompenzálható lenne a lecsökkent mennyiség árának mérsékelt növelésével. A vásárló is nyerne ezzel, mert megspórolnák a fölösleges termékek megvételének költségeit.

Annak ellenére, hogy a profitorientáltság az üzletembereket arra készteti, hogy az egy dollárra eső hosszabb élettartamú, legjobb minőségű terméket állítsák elő előfordulhat természetesen, hogy idővel a termék minősége csökken és az élettartamuk lerövidül. Ez annak köszönhető, hogy a profitorientált viselkedés előnyös hatásaival ellentétes az állami beavatkozás. Például a szakszervezeteket előnyben részesítő törvények nem teszik lehetővé, hogy a cég a hanyag munkásokat kirúgja. Az adóztatás meggátolhatja őket abban, hogy a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerőt, nyersanyagot és gépeket beszerezzék egy adott minőségű termék előállításához. Mindezek felett az ár- és bérszabályozás a termékek minőségének és élettartamának csökkenéséhez vezethet azáltal, hogy a termelőeszközök piacán hiány keletkezik és eltűnnek a normális, kompetitív ösztönzők a magasabb minőségű termeléstől. A lényeg tehát nem az, hogy a termékek minőségének és élettartamának erodálódása nem létezhet, hanem a profitorientált hozzáállás mindig olyan irányba hat, hogy javítsa a minőségét és növelje az élettartamát a termékeknek mindaddig, míg azok üzemképesek.

Felmerülhet az itt felvázolt elemzéssel szembeni ellenérv, miszerint hibásan feltételezi, hogy a tartósabb terméket előállítók alapjaiban véve olyan helyzetben vannak, hogy ezen termékek árát megemelhetik és így nem tudják a kiesett mennyiséget kompenzálni. Ellenérv lehet, hogy a verseny szabadsága az árakat gyorsan egy szintre hozná úgy, mint ahogy az előtte volt. A válasz erre az, hogy a kapitalizmusban aki bevezet egy jelentős fejlesztést általában szabadalmi védelmet élvez, ami lehetővé teszi, hogy a megnövekedett ár előnyeit elegendő ideig élvezze és így a befektetés megtérülne. A tervezett elavulás egy újabb alaptalan támadás a profitorientáltság és az önérdek-érvényesítés ellen. Ha nem "tervezett hibát" kell érteni alatta - azaz kifejezetten ártó szándékot -, akkor olyan szintű meggondolatlanságról árulkodik, ami figyelmen kívül hagy minden tényt és logikát.

A bejegyzés trackback címe:

http://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr448906226

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

szemet 2016.07.22. 10:24:14

1. A szabadalmi védelem állami beavatkozás.

2. A drágább terméket sok mindenki engedheti meg magának akkor is ha arányosan olcsóbb - részletfizetési konstrukciók adminisztrációs költsége/kockázata meg gyakran hozza be az árát ilyen kis tételeknél

- Ezért éri meg cégeknek pl. - áremelés helyett - inkább 450g re csökkenteni a korábbi félkilós kiszerelést (gondolom te is láttál már 4dl korsó sört meg 900g-s kávécsomagot stb...)

Itt egy gyűjtemény a hatásról: lifehacker.com/being-poor-is-too-expensive-1736233505

szemet 2016.07.22. 10:24:55

@szemet: hozza be az árát -> nem hozza be az árát

szemet 2016.07.22. 10:26:31

@szemet: és sok mindenki NEM engedheti meg magénak

Ma megy a tagadás...

(óóó akarom mondani nem megy;)

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.07.22. 10:42:13

@szemet: "A szabadalmi védelem állami beavatkozás."

Igen, ezzel a résszel én sem értek egyet. Szerintem az új technológia kifejlesztését az teszi rövid távon (kvázi)monopól helyzetté, hogy ő tisztában van a "know-how"-val, míg a versenytárs míg egy konkrét terméket le tud másolni, addig a hozzá szükséges ismeretek hiánya miatt versenyhátrányba marad.

Szélsőséges példa: de be tudnád tanítani a busmanoknak, hogy rakjanak össze egy autót, de hogy mikor mit és miért kell ellenőrizni, kicserélni vagy fejleszteni, az csak hosszú idő alatt sikerülne. Ezt egyébként mutatja a kóla példája. Bárki beszerezhet egy mintát és elviheti a laborba, de az ez alapján készített kólák nem lettek egyenértékű versenytársai az eredeti cégnek.

Untermensch4 2016.07.22. 15:01:32

@stoic79: Nagyon racionális de ugyanúgy elsiklik az emberi tényező felett mint a hangos tervezett-elavulás-hívek. Valódi minőség helyett olcsóbb hitet (márkanevet) eladni mint "hozzáadott" értéket. Az átsiklás abból is adódik hogy fogyasztói részről így nem kell foglalkozni azzal hogy mennyire ostoba a piacot meghatározó többség. Gyártói részről meg a "know-how", technika és technológia túl könnyen/olcsón elsajátítható a versenytársak által. A márkanév viszont egyedi, ahelyett egy másikat bevezetni olyan költség amit az új kihívó nem tud megspórolni.*
Másrészt az azonos áron jobb minőség jól hangzik de a versenynek ugyebár törvényszerű következménye az árverseny. Akkor pedig elkezdődik a költségek lefaragása, a termék kifejlesztése után a "befejlesztése". Ez is know-how végülis, a versenytárs ha nem tud ugyanolyan gyorsan ugyanannyit lespórolni itt-ott akkor csökken a haszna.
A fogyasztó meg nem gondolkodik mert az nehéz, meg ő egyébként is "default" állapotában végtelen fizikai erőforrásokat, halhatatlanságot, teleportációt és teljesen kiszámítható világot akar, ingyen. Ha megközelíthetőnek látszik ennek az elérése akár egyetlen apró cucc kapcsán akkor örül hogy az álom beteljesedik, legalább egy rövid pillanatra.

Amire a cikk nem tér ki, a veddmeg-dobdel stratégia. Akármekkora is egy termék élettartama, ha utána egy darabig még javítható az nem akkora reklámérték a gyártónak (mert mégiscsak elromlott, az alkatrészek meg a beszállítónak üzlet) mint ha az élettartam végén az adott hasznot kitermelve vesz a fogyasztó egy újat.

* a fizikai termék mellé ezért is akarnak a márkanévhez kapcsolódó szolgáltatást is eladni. Főleg mivel a garancia kapcsán ez egy trükkös lehetőség, az elromlott dolog helyett kapsz egy újat (a spórolás miatt gyakrabban becsúszik egy-egy nagyon selejt de ezeket olcsóbb nagyvonalúságot mutatva újra cserélni mint minden előállított darabot "tökéletesre" gyártani. Ha egyébként javítható lenne akkor ebben a kiegészítő szolgáltatás-részben a gyártónak nem lenne értelme részt venni.

pitcairn2 2016.07.24. 18:50:13

@stoic79:

a villanykörte-összeesküvés úgy alapjáraton nem kartellezésről szólt?

és mintha egyesek kötelezővé is szerették volna tenni a központilag koordinált minőségrontást...

en.wikipedia.org/wiki/Bernard_London#Ending_the_Depression_Through_Planned_Obsolescence

Ending the Depression
Through
Planned Obsolescence
By Bernard London, 1932
www.murks-nein-danke.de/blog/download/London_(1932)_Ending_the_depression_through_planned_obsolescence.pdf

tonképpen silvio gesell agymenésére emlékezetet az egész:)

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.07.25. 10:41:21

@pitcairn2: "a villanykörte-összeesküvés úgy alapjáraton nem kartellezésről szólt?"

Lényegében igen, ezt tárgyalja a Lord Valdez által írt cikk is. Amit én fordítottam, az elsősorban közgazdasági érvelést tartalmaz (amúgy a végén itt is megemlíti a szerző, hogy a számolás csak szabad piaci körülmények között érvényes, az állami beavatkozás mindezt elrontja).

Untermensch4 2016.07.26. 11:13:25

@stoic79: " a számolás csak szabad piaci körülmények között érvényes, az állami beavatkozás mindezt elrontja"
A "szabad piaci körülmények" azt jelenti hogy kellő mennyiségű információ birtokában az emberek racionális döntéseket hoznak arról hogy milyen tranzakciókban vesznek részt?

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.07.26. 11:27:39

@Untermensch4: "A "szabad piaci körülmények" azt jelenti hogy kellő mennyiségű információ birtokában az emberek racionális döntéseket hoznak arról hogy milyen tranzakciókban vesznek részt? "

Nem. A szabad piaci körülmények annyit tesznek, hogy ha nem alkalmazok erőszakot a vevővel szemben és nem verem át, akkor az megengedett.

Untermensch4 2016.07.26. 17:55:01

@stoic79: A vevő átverése illetve saját ostobasága miatt ez egy nagyon rosszul meghúzható határ (az "erőszakosan/rámenősen alkuszik" is ilyen, van akinek már nemi erőszak ami másnak még nem is flört csak egy bók) . Ha még több hullámban az állami beavatkozás is befigyel akkor főleg.
Vmekkora állami beavatkozás viszont mindenhol van, a cégek pedig ebben a torzított közgazdasági élettérben léteznek. Sőt, saját érdeküknek megfelelő torzítások elérése is szerepelhet céljaik között.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.07.27. 15:15:26

@Untermensch4: Persze, ez egy irányelv, de ez nem jelenti azt, hogy csak úgy le kell söpörni az asztalról. Analógia: képzeld el, hogy valaki azt mondja, hogy "a gyilkosság immorális" és erre azt a választ kapja, hogy sosem lesz olyan világ, ahol nem lesz gyilkosság. Míg ez az állítás igaz, a megfogalmazott irányelv ettől még teljesen korrekt lesz.

pitcairn2 2016.07.27. 20:17:45

@stoic79:

a nyereség érdekében minden további nélkül irracionális döntésre lehet késztetni a fogyasztókat:)

Edward Bernays 1: Torches of Freedom
www.youtube.com/watch?v=ygICAIIb1VI

és a módszer a háborús propagandához is kitűnő:)

Edward Bernays 2: Selling War
youtu.be/JQZFTbPh4jM?t=83

a modern marketing és PR atyja természetesen a "rokontudományokat" sem hanyagolta el:)

en.wikipedia.org/wiki/Propaganda_(book)

állítólag ez volt Goebbels kedvenc könyve:)

pitcairn2 2016.07.27. 20:20:17

@stoic79:

a Lucky Strike-os részhez akartam linkelni a videót

youtu.be/ygICAIIb1VI?t=114

most ott van, tanulságos történet a fogyasztók manipulálásáról

(persze ha ismered akkor storno)

Untermensch4 2016.07.29. 11:33:15

@stoic79: A gyilkosság immorális.
A nagy elvi cél mondjuk lehetne a gyilkosság nélküli világ.
1) álmodozós módszer, "bárcsak ne ölnék egymást az emberek"; idővel majd jönnek a diktatórikus ötletek az áldozatok megvédésére
2) a gyilkosságot gyorsan és hatékonyan megtorolják hogy "ne érje meg"; az ember önző, a dolog akár működhet is de soha nem lesz tökéletes (vagy nagy testvér mindenhol de az egy másik problémává alakítja az elsőt)
3) lehet rugózni az öngyilkosság morális megítélésén, elegánsan elfordulva az "extrovertált" gyilkosságok nagyobb számú előfordulásának problémájától. Hosszas agyalás után még az is levezethetővé válik viktimológia-teológia vonalon hogy az áldozatok egy része valójában meg akart halni. Tovább lehet agyalni az öngyilkosságon.

Itt fordul érdekessé az analógia. Öngyilkosságban való segítségnyújtás.

Laikus Érdeklődő 2016.07.29. 15:08:18

Minden példában abból indulsz ki, hogy a tartósabb terméket ugyanannyiért lehet előállítani és piacra juttatni mint a kevésbé tartósat. Miért?

"Például ha a termék 10-szer tartósabb, akkor a vásárló hajlandó lesz az eredeti ár 9-szeresével megemelt árat is kifizetni." Szerintem ez még akkor se lenne igaz, ha a világ minden táján komolyan vennék a szabadalmi védettséget.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.07.29. 16:21:39

@Laikus Érdeklődő: "Minden példában abból indulsz ki, hogy a tartósabb terméket ugyanannyiért lehet előállítani és piacra juttatni mint a kevésbé tartósat. Miért?"

Mert így egyszerűbb a példa. Ha a tartósabb termék ára magasabb, akkor ott egy trade-off van a fogyasztónál, hogy most a drágább és tartósabb, vagy az olcsóbb, de hamarabb elévülő terméket válassza. Ebben az esetben a fogyasztó preferenciái döntik el, hogy melyik lesz a sikeres. Viszont ez a részlet nem segít annak a megértésében, hogy miért hibás a tervezett elavulás.

""Például ha a termék 10-szer tartósabb, akkor a vásárló hajlandó lesz az eredeti ár 9-szeresével megemelt árat is kifizetni." Szerintem ez még akkor se lenne igaz, ha a világ minden táján komolyan vennék a szabadalmi védettséget. "

Ennek semmi köze a szabadalmi védettséghez, ugyanis olyan termékekre is vonatkozik, amiket nem lehet olyan egyszerűen lemásolni.

Laikus Érdeklődő 2016.07.29. 19:15:10

@stoic79: Inkább ügyes leegyszerűsítés a célod érdekében.
Az első példádnál maradva:
Ha a 10X tartósabb izzó előállítási költsége nem $1 hanem $4 és az eladási ár $5 (a nyereségszint változatlan) akkor a profit már csak 10 millió a kevésbé tartós termék 25 milliójával szemben.

Szerintem egy 10X tartósabb terméket nem lehet 9x-es áron eladni még akkor sem, ha nem lopják el a technológiádat. Az utolsó bekezdésben írtál is erről...

Untermensch4 2016.07.29. 20:47:12

@Laikus Érdeklődő: Van sztem olyan termék aminél a tartósság kétszerezése kevesebb mint kétszeres gyártási költség (lenne), akár jóval kevesebb is.
Most így hirtelen bizonyos autóalkatrész ugrott be. Aminek a beszállítói piacán is árverseny van. Ezért inkább kicsit küzdenek az ingadozó minőségű de olcsóbb alapanyaggal, küzdenek a kínából olcsóbban vett gyártógépi alkatrészekkel, meg az olcsó munkaerővel. Annyival többet gyártanak hogy a vevőnél előkerülő selejteket "zsebből" pótolni tudják.
És akkor jön a nem racionális emberi tényező (amit a "fogyasztói preferenciák" kapcsán is öntelten és gúnyosan pedzegetek). A hit. Magyarországon pl hisznek abban hogy a minőségi sorrend autónál japán-német-többi. Ez igaz lehet az összeszerelés helyére. De ha eközben bizonyos alkatrészt a különböző márkaemblémák "alá" ugyanott gyártanak akkor a fizikai termék annyira nem is különbözik. De hiszünk abban hogy a japánok/németek minőségellenőrzéssel és a beszállítók megválogatásával tartják a színvonalat. Mármint a márkanév maga, abban hiszünk. A cégcsoport tulajdonosaiban és menedzsmentjében hinni bonyolultabb volna és lelkileg kevésbé megnyugtató. A márkanév presztízse olcsóbban "előállítható" és nagyobb árréssel eladható mint egy önmagában valóan jó termék.

Untermensch4 2016.07.29. 20:56:34

@stoic79: " A kereslet hajlama arra, hogy kevesebbel csökkenjen, mint a termék hosszabb élettartama minden esetben megerősítést nyer, amikor egy hosszabb élettartamú termék gyártójának versenytársai alacsonyabb élettartamú termékeket állítanak elő. Minden ilyen esetben a tartósabb terméket bevezető cég teljesen uralná a jelenlegi piacot, amit felhasználna terjeszkedésre is. Ezáltal sikerrel növelné meg jelentősen a fizikai méreteit."
Ha jól emlékszem az öreg Suzuki bácsi műszerész volt és úgy gondolta jobb varrógépeket tudna gyártani mint amiket vittek hozzá javítani. Meg is tette. Annyira jókat gyártott hogy telítődött a piac és másba kellett fognia.
Növekedés(i lehetőség) nélkül viszont a stabil stratégia a piaci hegemónia megőrzése, ha nem lehet több varrógépet eladni akkor az összeomlás. Ha a vevők "tudják" hogy a mi varrógépünk a legjobb akkor az piaci előny a "hírnév nélkül" induló kihívókkal szemben. Az "elnyűhetetlen" termékből egy idő után nem lehet elég sokat eladni, ha van elég hírnévápoló "örök darab" de van kereslet is, akkor lehet eladni.

Laikus Érdeklődő 2016.07.30. 10:35:12

@Untermensch4: Én nem azt állítottam, hogy a tartósság növekedése egyenesen arányos a gyártási költség növekedésével, hanem azt, hogy
az túlzott leegyszerüsítése a folyamatnak, hogy a példákban a 10X tartósabb villanykörte gyártásii költsége ugyanannyi, mint a kevésbé tartósé.
Ezenkívül azt állítottam, hogy a 10X tartósabb terméket a valóságban nem lehet 9X drágábban eladni.
A fentieket figyelembe véve viszont nem jön ki a "matek" ami alapján a szerző bizonyítani próbálja, hogy a gyártóknak kimondottan érdekében áll a tartósabb termékek előállítása.

A valóság azt mutatja, hogy a tartós fogyasztási cikkek élettartama manapság rövidebb, mint 30-40 évvel ezelőtt. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatosan elromlóra tervezik ezeket a termékeket.
A tudatosságot egyrészt abban látom, hogy az elromló termékek egyre kevésbé javíthatóak (sokszor még a burkolatot se lehet megbontani, hogy egyáltalán megtudd mi a hiba) másrészt a termékek életciklusát azzal is próbálják lerövidítenil, hogy a marketingesek már jóval az elromlás/elavulás előtt próbálják rávenni a fogyasztókat a termék lecserélésére.
Szerintem ez egy profitabilitás kontra fenntarthatóság vita, éppen ezért nem szabadna piaci alapon hozzáállni.

Laikus Érdeklődő 2016.07.30. 10:39:06

@Laikus Érdeklődő: A fentieket egy Douglas Adams nevű közgazdász nálam sokkal jobban leíra egyik fő művében:

"Sok évvel ezelőtt ez itt egy virágzó, boldog bolygó volt, tele emberekkel, városokkal, üzletekkel,
egyszóval egy normális világ. Eltekintve attól az egytől, hogy a városok főbb utcáiban valamivel több
volt a cipőbolt, mint amit az ember indokoltnak tartott volna. És lassan, de biztosan, mondhatnám:
alattomban, egyre csak nőtt a cipőboltok száma. Jól ismert gazdasági törvényszerűség volt az oka
annak a szomorú folyamatnak, ami bekövetkezett. Minél több lett a cipőbolt, annál több cipőt kellett
gyártani, és annál rosszabbak és használhatatlanabbak lettek a termékek. És minél
használhatatlanabbak lettek a cipők, annál gyakrabban kellett belőlük vásárolni az embereknek, hogy
ne legyenek topisak, és annál jobban burjánoztak a cipőboltok, míg aztán a végén az egész gazdaság
el nem érte azt az állapotot, amit, ha jól tudom, cipőgyártási eseményhorizontnak hívnak, és ami azt
jelenti, hogy gazdasági szempontból teljesen lehetetlenné válik bármi más építése újabb cipőboltokon
kívül. Az eredmény: összeomlás, csőd és éhínség."

Untermensch4 2016.07.30. 13:41:18

@Laikus Érdeklődő: A példa találó... a cikkben vázoltakkal ellentétes folyamatként burjánoztak el a "kínai" ruhaboltok miközben a piac hozzáférhető volt az elvileg a tartósabb ruházati cikkeket gyártóknak is. Mégis inkább az történt hogy mikor divatossá vált, ugyanazt a minőségű "felszabadítási cipőt" sokkal drágábban el tudják adni. A minőségi lábbelik valahogy nem törnek fel, még az azonos árkategóriájú ám jobb minőségűek sem.
És sztem ugyanez a helyzet a törölközők piacán is... ;)

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.25. 05:39:41

@Laikus Érdeklődő:

"Douglas Adams nevű közgazdász"

Douglas Adams angol szerző, forgatókönyvíró, esszéista, humorista, szatirista és dramatista volt. Ez persze nem zárja ki azt, hogy lettek volna gazdaságtani ismeretei -- de az idézett szövegben ez nem fedezhető fel.

Ezzel szemben pl. Mark Twain "Egy jenki Arthur király udvarában" c. regényében a 33. fejezet címe az, hogy "Politikai gazdaságtan a hatodik században", amiben a főszereplő megpróbálja elmagyarázni egy helyi gazdának, hogy a védővámrendszer által biztosított magas(abb) bérek mihasznák, ha az árak is magas(abb)ak; a reálbérek számítanak, nem a nominális bérek. Mark Twain ismerte az emberi természetet; úgy írta meg a jelenetet, hogy abban a főszereplő képtelen megértetni a helyi gazdával a reálbér koncepcióját: az minden példára azt mondja, hogy "de hát a mi béreink kétszer magasabbak!"

Untermensch4 2016.08.25. 23:49:28

@neoteny: " humorista, szatirista"...

Untermensch4 2016.08.26. 11:10:31

@neoteny: Amennyire utána tudtam nézni, Mark Twain is inkább újságíró és hajógépész volt, képzettségüket tekintve nem tudom melyikük nagyobb gazdaságtani tekintély. Douglas Adams esetében talán egy törülközőre írva jobban kiemelhetnők a "humorista" aspektust. Az idézett cipőbolt-válság sztorija kapcsán eszembe jutott amikor néha lábbelit vettem. Az alsóbb árkategóriában nem divatos de legjobb ár/érték-arányúakat katonai/munka -ruházati boltban találtam. És véletlenül ráleltem egy cipőboltra ahol egy régivágású cipész szakmuki morgott. Készségesen elmagyarázta azokat a gyártástechnológiai dolgokat (megmutatva cipőkön a vizsgálandó részeket) ami a kicióccó termékeknél a leggyengébb láncszem. Úgy egyébként a cipő-lelőhely boltok zöme ilyen távol-keleti.
Összességében D.A. és a cipőboltok egy sokkal vidámabb ám hasonló "jóslat" mint Orwell 1984-e ami vmit megsejtett a jövőből.
Egy teljesen konkrét termékre kihegyezve: a hagyományos magasszárú felszabadítási cipő megfelelőjét vettem k-ruházati boltban, feleannyiért, tartósabb talppal. Egyéb külső megjelenése és szerkezeti kialakítása ugyanaz.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.26. 11:29:02

@Untermensch4:

"a hagyományos magasszárú felszabadítási cipő megfelelőjét vettem k-ruházati boltban, feleannyiért, tartósabb talppal."

Váljék kedves egészségedre.

Én Dr. Scholl's fehér atlétacipőt veszek állandóan; van nekem vagy négy pár belőle. Most rákerestem a WalMart lapján, és kiderült, hogy féláron adják (a normál $49-es árhoz képest); holnap megyek, és veszek is még egy párat. :)

Ami pedig a "kicióccó" cipőket illeti: egyszer vettem Bp-en egy fehér teniszcipő-szerűséget a kínai piacon, valóban olcsón. De olyan vékony volt a talpa, hogy ha ráléptem egy földre esett pénzérmére, meg tudtam mondani, hogy fej vagy írás van felül. Attól kezdve fehér Reebok futócipőket vettem Bp-n. Mondjuk utánuk kellett járni, de hát nekem az volt a preferenciám. (Az is egy érdekes történet, hogy hogyan lett a fehér sportcipő a preferenciám, de az egy viszonylag hosszú sztori, majd máskor.)

Untermensch4 2016.08.26. 13:59:13

@neoteny: Úgy igazán nem a konkrét termék(ek) önmagukban az érdekesek hanem a tulajdonságuk. Azért mondtam konkrétan a felszabcipőt mert ránézésre pont ugyanolyan a katonais mint a kínais. Divatcikként lehet hogy azok szerint jobb akik a címkéket nézik, ez a terület nekem idegen, a konkrét márkája nem is érdekelt és lehet hogy a mai napig nem néztem meg. A talpa miatt viszont egy pénztárcát sem vennél észre rálépve... :) És amellett hogy akció nélkül olcsóbb mint a kínai akciósan (alapáron meg fele), a helyi vevők egy részének közelebb is lenne az a bolt tömegközlekedési szempontból. A honlapjuk is kiváló ha utána akarna nézni a leendő vevő (a kiválót úgy értem hogy én mint nagyon béna is tudom kényelmesen használni, mármint amikor kétszer próbáltam). Ha viszonylag elterjedt lenne a fogyasztói racionalitás akkor a katonainak feljebb kellett volna hogy menjen az ára mert nőtt volna rá a kereslet.

Laikus Érdeklődő 2016.08.29. 13:54:10

@neoteny: " Don't panic" - mondaná egy nemközgazdász.
Jobb ha beletörődsz, hogy a fenntarthatóság fontosabb, mint a profitorientáltság és az önérdek-érvényesítés szabadsága.
A növekedés=fejlődés -ben hívő gazdasági anarchisták ugyanúgy fognak kihalni, mint a dinoszauruszok.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.29. 14:06:02

@Laikus Érdeklődő:

Ezzel szemben Kelet-Európában "a megvalósult szocializmus" halt ki -- empirikus bizonyítékaként annak, hogy nem volt fenntartható. A profitorientált-önérdekérvényesítő kapitalizmus meg egyre terjed: és ahol megpróbálják "visszaverni" (ld. pl. Venezuela), ott olyan is a helyiek életszínvonala.

Untermensch4 2016.08.29. 19:50:11

@neoteny: Kissé fekete-fehér a nézőpontod. A szocialista teokrácia és a "hagyományos" piacgazdaság lenne csak a két választható opció? Mert utóbbiban a fogyasztói igények megváltozása nagyon átalakíthatja a dolgokat, a skandinávokat pl hova sorolod? (kivéve norvégia, az olajországos csúsztatásos tiszteletkört inkább hagyjuk ki)
Illetve a kínai modell. A szocialista címkéjű kapitalizmus, amiben a durván erős centralizált hatalom az ottani állapotokat nálam jobban ismerő szerint a széthullás ellen jó nekik.
Az óceáni szemét-halmazok is egyre terjednek, az eldobható pet-palackok profitja a visszaváltható helyett biztos jó, csak a későbbi egészségügyi költségek lesznek érdekesek. A fogyasztók egy része egyre fogékonyabb olyan vallási fanatizmusra ami csökkenti a későbbi kezelési lehetőségeket. Attól függetlenül hogy közben azért eléggé jól fogyasztanak, a szemétgyártás ellen nem hatnak, csak késleltetik a probléma megoldását.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.29. 20:44:25

@Untermensch4:

"a skandinávokat pl hova sorolod?"

wiki.mises.org/wiki/Scandinavia_and_the_social_state

"Illetve a kínai modell. A szocialista címkéjű kapitalizmus, amiben a durván erős centralizált hatalom az ottani állapotokat nálam jobban ismerő szerint a széthullás ellen jó nekik."

Kinek jó az, hogy Kína nem "hullik szét"? Csehszlovákia "széthullott" két darabra -- de közel sem egyértelmű, hogy ez kárára volt a cseheknek vagy a szlovákoknak. De akár még Kína esetében is: Hong Kong vagy Tajvan "széthullott" Kínától -- és mindkettő gazdasága "jobban teljesít" (nyilvánvalóan egy főre számolva), mint Kínáé.

"az eldobható pet-palackok profitja a visszaváltható helyett biztos jó"

mises.org/library/recycling-myth

Untermensch4 2016.08.30. 13:48:44

@neoteny: A '20-as, '30-as évek hadurasdijához képest azoknak a kínaiaknak lehet hogy jó akik nem háborús zónában élnek. Csehszlovákia? Jugoszlávia! Tajvanról mindig eszembe jut amikor a kínai követség előtt elsétálva a kerítésen szép, bekeretezett fényképek voltak egy hadgyakorlatról. A kínai néphadseregnek valahogy rögeszméje a partraszállás... :)
A műanyagszemét kapcsán sztem nem ugyanarról beszélünk. Úszik a sok műanyag a tengerben, olcsó volt és most is az legyártani. Szétdarálódik nagyon apró darabokig, nem látszik. És nincs olyan élőlény ami fel tudná dolgozni, de azért bekerül a táplálékláncba. A jelenleg elképzelhető szűrési technológia (amellett hogy nincs ingyen) vinné a planktonokat meg más kis bizbaszokat is, nem az igazi. A szent dns védelmezői (különféle valláskárosultak) meg hátráltatják egy esetleges, műanyag ellen bevethető akármilyen élőlény kifejlesztését. Ettől függetlenül tudom hogy az emberek (mármint a többség) nem lesznek önként környezetvédők, kényszerből viszont igen. Azt viszont nehéz megmagyarázni hogy rossz arra kényszeríteni embereket hogy ne tegyék elkerülhetetlenné azt hogy tengeri halat csak műanyagtartalommal együtt lehessen enni.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.30. 14:20:14

@Untermensch4:

"A '20-as, '30-as évek hadurasdijához képest azoknak a kínaiaknak lehet hogy jó akik nem háborús zónában élnek."

Hát ha visszahivatkozunk a kínai történelemre, akkor Mao idején hivatalosan béke volt ... a Nagy Ugrás idején mégis meghalt néhány tízmillió kínai éhínségben. Nekik nem működött az egységes Kína.

"A műanyagszemét kapcsán sztem nem ugyanarról beszélünk."

MYTH: All this plastic is killing animals.
FACT: Some animals are being harmed, but others are thriving. Here's why that could be a problem.

[...]

MYTH: The plastisphere is killing the ocean.
FACT: The plastisphere is an ecosystem out of balance.

io9.gizmodo.com/5911969/lies-youve-been-told-about-the-pacific-garbage-patch

"egy esetleges, műanyag ellen bevethető akármilyen élőlény"

science.sciencemag.org/content/351/6278/1196

Untermensch4 2016.08.30. 19:53:21

@neoteny: Azóta működik mióta mindegy nekik a macska színe. A 20-30-as években is lehettek prosperáló régiók.
A műanyag-témakörben a felvetődött új információk kapcsán a szakvéleményeket várom. Összképileg úgy tudom hogy mint probléma, növekszik. A növekedés egy részének pedig gazdaság-szerkezeti oka van.

Untermensch4 2016.08.30. 23:50:36

@neoteny: Az első (io9) linkből: "FACT: There are millions of small and microscopic pieces of plastic, about .4 pieces per cubic meter, floating over a roughly 5000 square km area of the Pacific. This amount has increased significantly over the past 40 years."
és ebből:
pangea.blog.hu/2016/08/10/szemet-tengerek#comment-form
"Az IRD chilei kutatópartnerei megfigyelték, hogy az amerikai partokon is igen jelentős a műanyag hulladék és a lebegő részecskék jelenléte. Maga a kutatás a csendes-óceáni térségre koncentrált, ahol körülbelül egymillió részecskének a mozgását figyelték meg. A pontosabb térbeli felbontás lehetővé tette, hogy akár kilométeres szélességű kisebb áramlásokat is feltérképezzenek, amelyeken a részecskék ki tudnak lépni keleti irányban a fő áramlásokból. Azonban nem csupán horizontálisan léphetnek ki részecskék, létezik egy vertikális irány is."
Egyébként örülök hogy pl a remeterákok tudnak konzervdobozban lakni. Azt már kevésbé tudom örömhírként kezelni hogy nagyon kicsi daraboban úszkál a műanyag (eredetileg sem a látvány zavart, így a dramatizáció kedvéért máshonnan betolt képek nem relevánsak), de ha olyan élőlények eszik meg a kis darabkákat amik nem sz@rják ki utána és bekerül a táplálékláncba akkor a valahanyadik olajoshal-konzerv megevése után érdekes kérdés lesz hogy a gyomorsavam elég-e a biszfenol A és a PCB ellen.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.31. 00:17:38

@Untermensch4:

www.theoceancleanup.com/

By recycling the debris and selling the semi-finished product directly to B2C companies, we aim to eventually make the operation self-sustainable.

Addig meg finanszírozza a holland adófizető.

"bekerül a táplálékláncba akkor a valahanyadik olajoshal-konzerv megevése után érdekes kérdés lesz hogy a gyomorsavam elég-e a biszfenol A és a PCB ellen"

Mennyit vagy hajlandó fizetni azért, hogy az olajoshal-konzervedben ne legyen biszfenol A és PCB? Mert azt mondani, hogy az embereknek joguk van -- "ingyen jár nekik" -- a biszfenol A és PCB mentes olajoshal-konzervhez sem elméleti, sem gyakorlati alapon nem tartható álláspont. _Valakiknek_ meg kell fizetniük azt is. A kérdés az, hogy kiknek, mekkora ennek a költsége és hogyan lehet a gyakorlatban rákényszeríteni őket, hogy kifizessék azt a költséget -- és a rendszer hatékonyan működjön, ti. valóban csökkenjen nagy mértékben (mondjuk 99.99%-ban) a tengerekbe jutó műanyagszennyezés.

Untermensch4 2016.08.31. 08:10:57

@neoteny: Lehet hogy máshogy is fel lehet tenni a kérdést: "Mennyit vagy hajlandó fizetni azért hogy a szennyező emberek száma csökkenjen?" Mert azt mondani hogy az embereknek joguk van szemetelni, a magántulajdonhoz való jog alapján tartható álláspont (tragikomikus példa Albánia, bunkerelvtárs után), a természetben nem keletkező biszfenol A és PCB -ktől mentes feldolgozott élelmiszer is levezethető az egészséghez való jogból, a szemétgyártást életben tartó embertömeg likvidálása viszont az élethez való jog miatt nem pálya. A jog viszont absztrakció, ha a holland adófizetők úgy gondolják hogy ahol a világban jár a haditengerészet és szemetes a tengerpart, ott le kéne napalmozni a környező településeket, ha kérnek némi hardvert és lőszert a folyón feljebb lakó szemetelők ellen akkor adni nekik és később megnézni a fejleményeket, akkor lehet hogy változik a jogi helyzet.
"Ha nincs ember, nincs probléma"

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.31. 08:54:23

@Untermensch4:

"azt mondani hogy az embereknek joguk van szemetelni, a magántulajdonhoz való jog alapján tartható álláspont"

A magántulajdonhoz való jogból csak az következik, hogy az embereknek joguk van szemetelni a magántulajdonukat képező területen. Más magántulajdonát képező területeken nincs joguk szemetelni.

"a természetben nem keletkező biszfenol A és PCB -ktől mentes feldolgozott élelmiszer is levezethető az egészséghez való jogból"

Az egészséghez való jog ugyanolyan, mint a magántulajdonhoz való jog: jogom van az egészségemhez mindaddig, amíg a magántulajdonomban lévő területen tartózkodom. De ha bemegyek a más magántulajdonába lévő területre, nem érvényesíthetem az egészségemhez való jogot a másik magántulajdonához fűződő jogával szemben: nem mondhatom azt, hogy a másik ne szemeteljen a magántulajdonában lévő területen, mert az ártalmas az én egészségemre -- hiszen önszántamból mentem be a magántulajdonában lévő területre. Meg tudom őrizni az egészségemhez fűződő jogomat azzal, hogy nem megyek más magántulajdonban lévő területére, ha az számomra -- értékelésem szerint -- egészségkárosító.

Ami pedig a biszfenol A és PCB-től mentes olajoshal-konzervet illeti: az egészséghez fűződő jogom az, hogy ne kelljen elfogyasztanom azt. Amíg nem vagyok kényszerítve annak elfogyasztására, nem sérül az egészséghez fűződő jogom. Illetve mindaddig, amíg az olajoshal-konzervet áruló entitás az igazsághoz hűen válaszolja meg azt a kérdésemet, hogy "mentes ez az olajoshal-konzerv biszfenol A és PCB-től?" Vagyis mindaddig, amíg nem követnek el velem szemben csalást. De az egészséghez fűződő jogom nem terjed ki arra, hogy követeljem az olajoshal-konzervet árulót, hogy adjon el nekem olyan olajoshal-konzervet, ami mentes biszfenol A és PCB-től, ill. hogy ezt egy bizonyos, általam megszabott áron tegye.

A magántulajdon lényege az, hogy a tulajdonos -- és egyedül csak a tulajdonos -- rendelkezik a tulajdonával: mindenki más ki van zárva a partikuláris tulajdon fölötti rendelkezéssel. Ha nekem van egy darab termőföldem, akkor az nem attól a magántulajdonom, hogy van egy bejegyzés a földhivatalban erről: hanem attól, hogy én döntöm el, hogy mit csinálok azzal a földterülettel. Ha akarom, ugaron hagyom; ha akarom, bevetem valamivel -- és én döntöm el, hogy mivel vetem be. Ha már valaki más "jogosan" beleszólhat abba, hogy én mit teszek a tulajdonomban lévő földdel, például megtilthatja, hogy ugaron hagyjam, akkor már _de facto_ nincs a magántulajdonomban a kérdéses földdarab, habár _de jure_ abban van.

Ezért problémásak a "közösségi tulajdonban" lévő dolgok, különös tekintettel a területekre.

Bizonyos emberek "többszörös kémiai érzékenységben" szenvednek: azt állítják, hogy számukra egészségkárosítóak pl. mesterséges illatanyagok (illatos szappan, kölni stb.) Az ilyen emberek egészséghez fűződő joga az, hogy a saját tulajdonukban lévő területeken (pl. lakás, személygépkocsi) ne legyenek kitéve ilyen illatanyagoknak. Ha viszont elmennek más lakásába vagy beleülnek más autójába, az egészséghez fűződő joguk nem terjed ki arra, hogy azok tulajdonosainak megtiltsák az illatszerek használatát: csak ahhoz van joguk, hogy távozzanak. De mi a helyzet a "közös terekkel", pl. egy színház vagy egy busz? Ott érvényesíthetik-e az ilyen emberek az egészségükhöz való jogukat, ti. megtilthatják-e mindenki másnak, hogy illatszereket használjon?

Untermensch4 2016.08.31. 10:19:41

@neoteny: A tenger is "közös tér", de semmiképpen sem magánterület. A magánterületről kikerülő szemétre ha jól tudom az "a szennyező fizet" -elv az irányadó. Szóval a holland adófizetőknek majd segítünk behajtani a költségeknek a harmadik világra eső hányadát...
Színház és busz sem kötelező, arányosságot figyelembe véve itt a színházban, buszon szkafanderben való megjelenés joga tűnik a megoldásnak. Vagy vigyen magával mobil méhkaptárt, majd a természet megoldja. :)

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.31. 10:42:38

@Untermensch4:

"A tenger is "közös tér", de semmiképpen sem magánterület."

Hát ez az.

"A magánterületről kikerülő szemétre ha jól tudom az "a szennyező fizet" -elv az irányadó."

Kár, hogy már nem lehet megállapítani, hogy honnét jött a tengerben lévő műanyagszennyezés. A további szennyezés felderítéséhez pedig méretes környezetvédelmi nyomozati szervekre van szükség. Amik maguk is költséget jelentenek.

"Színház és busz sem kötelező"

People with disabilities make an enormous contribution to European society, but often face barriers that prevent them from participating in society on an equal basis with others. Realising the core EU values of dignity, autonomy, equality and inclusion means removing the obstacles that hinder the full and effective participation of the 80 million people with disabilities living in the EU.

fra.europa.eu/en/theme/people-disabilities

Csak annyi szükséges, hogy a "többszörös kémiai érzékenység" fogyatékosságnak legyen minősítve, és máris kötelezővé válik az abban szenvedők a színházakhoz és buszokhoz történő hozzáférésének biztosítása.

Untermensch4 2016.08.31. 12:28:36

@neoteny: Méretes nyomozati szerv és költség... Hát így hirtelen az jutott eszembe hogy különféle projektek összehangolásával csökkenthetőek lennének a költségek. Jellegéből adódóan a tengeri-szemét-policáj mindenképpen nemzetközi kellene hogy legyen. Az "ügynökök" így, ha célszerűen helyismerettel bíró helyiek, függetlenedhetnek a helyi korrupciós indextől, az érintett helyeken vszeg különféle segélyszervezetek is tevékenykednek és közbiztonsági problémák is vannak. Ha az alapállás az hogy az alapjáraton kalózvadász kommanókat hívhatják a bajbajutott nemzetközi szervezetes munkatársak akkor a költségcsökkentés pl úgy kivitelezhető hogy nem egy 3mrd euró bekerülési költségű overkill hajó keresi a motorcsónakos kalózokat hanem egy jóárasított fél-civil, átépített segéd-légijármű-hordozó, a hatásfokon úgysem javít a spécibb rakétarendszer, a lényeg a résztvevő humánerőforrás.
Persze ahol a helyi hatóságok eléggé ütőképesek hogy beelőzzék a nemzetközi intervenciós partizánokat, ott be sem kell vetni ezt a kombót.
Ez a fogyatékosságnak minősítés és túlszabályozás is növelheti a költségeket. Ha túlzásokba esnénk még az én mentális probléáim is minősülhetnek fogyatékosságnak, majd jól sajnáltatom magamat. :)

Untermensch4 2016.08.31. 12:33:31

@neoteny: Pont a pet-palackok gyártásánál is akad némi pazarlás. A formatervezőknek és a marketingeseknek elgurul a gyógyszere aztán a geometriailag-gyártástechnológiailag kihívást jelentő formájú palack legyártásához a mérnökök és szakik leküzdik az akadályokat... a semmiért. A göngyölegen belül és űrtartalmon kívül kell maradnia a végeredménynek, a fogyasztó színt és címkét néz, a karosszéria apró "fazonigazításai" időnként nem jelentenek valóban gyakorlati hasznot ("a jól bevált palackban, ne terheljük a környezetet"-szlogen marketingszempontból ugyananyit ér mint az alig észrevehető formai "egyénisége" a csomagolásnak).

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.31. 13:07:53

@Untermensch4:

"Jellegéből adódóan a tengeri-szemét-policáj mindenképpen nemzetközi kellene hogy legyen."

Ami azt jelenti, hogy nemzetközileg van finanszírozva: több ország adófizetőinek pénzéből működik. De akkor mi a biztosítéka annak, hogy a lehető leghatékonyabban végzi a tevékenységét? Egy monopolpozícióban lévő szervezetről van szó: annyit kér a szolgáltatásaiért, amennyit nem szégyell. A költségcsökkentés nem érdeke, hiszen a bevételei nem versenytevékenységből származnak: nem kell az "árait" alacsonyabban tartania, mint a (nem létező) versenytársaié.

Untermensch4 2016.08.31. 13:16:00

@neoteny: Ha a költségvetési pénz egy véges keret amiből (így hirtelen) három szervezetet finanszíroznak és a tortán belül versenyezni kell akkor működhet, mivel nincs közvetlen versenytárs, mindhárom szervezetnek a másk kettő hibáit kell feltárnia a nyilvánosság előtt hogy ő előnyösebb helyzetbe kerüljön. A másik kettő a hulladék-újrafeldolgozási (klaszter?) és a biológiai fejlesztés(műanyagevő élőlények,műanyaghelyettesítő biológiai termékek, igen, GMO) lenne. Mondjuk. A katonai részlegen meg az ensz, nato, euro-had és a fr.idegenlégió, a pofásabb blackater-szerű cégekkel nagyon komoly versenyt jelentene, a helyi kormányok is kihasználhatnák ezt az aspektusát.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.31. 13:22:46

@Untermensch4:

"Pont a pet-palackok gyártásánál is akad némi pazarlás."

Ha te tudsz PET-palackokat kevésbé pazarlóan (értsd kisebb költséggel, és ezért alacsonyabb áron) előállítani, nosza, csináld.

Nem kívánlak cikizni, de olyanokkal, akik _elméletben_ képesek jobb egérfogót csinálni, tele van a padlás. A puding próbája az, hogy megeszik: aki úgy gondolja, hogy ő jobban tudja mint az összes másik, az legyen szíves és demonstrálja ezt a tudását a gyakorlatba ültetéssel.

Ismét: nem kívánok ellenséges lenni veled szemben (te sem voltál az velem szemben soha, amit értékelek), de nem vagyok hajlandó elvi vitákba bocsátkozni olyasmiről, aminek a bizonyítása (vagy cáfolata) csak a gyakorlatban lehetséges.

neoteny · http://word.blog.hu 2016.08.31. 13:26:07

@Untermensch4:

"Ha a költségvetési pénz egy véges keret"

Attól félek, ez a feltétel nem áll fenn: minden állami (al)szervezet nagyobb költségvetésért lobbizza a törvényhozást, és ez általában sikerül is nekik. Ne felejtsd: az adókat fizetni _kell_; az adófizető nem mondhatja azt, hogy ő nem hajlandó finanszírozni az államot, mert az nem hatékony.

Untermensch4 2016.09.05. 16:33:12

@neoteny: Elméletben sem tudom "a" jobb megoldást dolgokra, az hogy ettől még problémásnak látok vmit (ami akár nem is az), nem ellentmondás.
Vmenyi pazarlással együtt még nyilván "megéri" hiszen különben nem csinálnák... de ha adott esetben vannak nagyjából egyforma termékek, nagyjából egyforma csomagolásban, kivéve az egyikét ami annyiban eltér hogy a prototípus (csomagolás) legyártása többszörös munkaórába került (aminek a nagy sorozat miatt nincs jelentősége mert "/db" nem is számszerűsíthető), arra én, nem ismervén jobb elnevezést, a "pazarlás" szót használom.
A véges költségvetési keret azért megoldható. Ha van három, részben rivalizáló nemzetközi szervezetünk és ezeknek a háromfelé osztható költségvetése egy "kalap" amibe az induló "tagdíjat" fizetik egyes államok akkor legfeljebb azért lehet lobbizni hogy az alapba adott évben egy-egy ország tegyen a minimumnál többet. Ez csekély politikai és korrupciós hozadékkal kecsegtetheti a helyi politikusokat, így nem lesznek motiváltak. Esetleges korrupció esetén pedig ott a két rivális szervezet a jövő évi költségvetésre vágyakozva...
"az adófizető nem mondhatja azt, hogy ő nem hajlandó finanszírozni az államot, mert az nem hatékony"
Így konkrétan face-to-face nem de alkalmazhat asszimetrikus hadviselést. Nagyobb költségeket okozva az államnak mint bevételt, és ennek a hatásnak az eléréséért másokat is manipulálhat (hogy azok is több költséget okozzanak mint bevételt).