Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • stoic79: @Lilimarleen: "Off: Elnézèst ezért a kis lelkendezésért, de muszáj leírnom: Nagyon örülök, hogy ... (2017.09.24. 15:51) Destruktív kollektivizmus
  • ULászló Puskás: "Tehát a CEU jelenlegi üzleti modelljét (tanítás magyar egyetemen, USA diploma kiállítási jogosítv... (2017.09.12. 12:05) A CEU-ügy járulékos következményei
  • ULászló Puskás: Szép program ! Ösztönözné a fiatalokat az erőteljesebb menekülésre, a színtiszta vadkapitalizmuso... (2017.09.12. 10:50) A radikális libertárius program
  • kotyesz: @Jakab.gipsz: A sötét középkor a nagyon sötét ókor közvetlen leszármazottja ahol egyiptomi, perzs... (2017.08.15. 19:07) Vesszen a jobbik
  • stoic79: index.hu/gazdasag/2017/08/13/80_milliardnyi_adokedvezmenyt_adott_a_kormany_a_multiknak_ket_ev_alatt/ (2017.08.14. 10:19) A nagy cégek hatalma

Címkék

abszurdisztán (1) adó (9) ajánló (16) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (63) áltudomány (6) any rand (2) baloldal (16) belpolitika (30) bevándorlás (5) bürokrácia (3) cigányság (5) co2 (2) család (5) demografia (4) demokrácia (2) diktatúra (10) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (3) erkölcs (18) etika (12) eu (3) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (27) filozófia (20) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (76) gender (1) globális (9) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (8) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (5) jobboldal (1) jog (12) jogállam (22) kalkulációs probléma (2) kdnp (1) kedvezmények (16) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (7) kommunizmus (9) konteó (3) konteo (11) korrupció (9) középosztály (6) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (6) lmp (4) malév (1) marx (3) marxizmus (2) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (1) mezogazdasag (8) migráció (5) moma (1) morgás (27) MSZP (3) mta (1) multikulti (3) nemiség (1) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) oktatásügy (10) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (34) példabeszéd (3) pénz (3) piac (37) polgár (3) politikai korrektség (5) populizmus (23) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (9) prostitúció (1) protekcionizmus (2) reform (19) rothbard (4) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (1) szdsz (4) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (16) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (3) társadalom (40) tiltás (6) történelem (7) tudomány (6) tulajdon (2) tulajdonjog (3) Ukrajna (1) választás (11) vallás (4) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (2) Címkefelhő

Politikai kényszer kontra gazdasági kényszer

2016.04.17. 22:08 | stoic79 | 3 komment

Címkék: gazdaság piac szabadság állam erkölcs paternalizmus belpolitika társadalmi igazságosság indulatposzt

A vasárnapi boltbezárás eltörlésével kapcsolatban újra előjött a szabályozás jogosságának vagy szükségességének a kérdése. Ez azonban nem csak ebben a témában jelenik meg, hanem sok más esetben is. A közös nevező az alábbi kérdés: a gazdasági kényszert lehet-e/kell-e politikai kényszerrel orvosolni? Az alábbi írásban ezt a kérdést járom körbe.

Az alapprobléma

A gondolatmenet általában a következő. Van a dolgozó/munkás stb., viszont mivel ő és a vállalkozó (jellemzően egy multi) között lényeges gazdasági különbség van, ezért a cégnek erőfölénye van a munkavállalóval szemben. Az erőfölényt kompenzálandó a politikának bele kell szólnia valamilyen formában a cég és a dolgozó között létrejött szerződésbe. Ennek több formája lehet: lehet szabályozni, hogy a munkaadó milyen jellegű munkákat adjon, milyen körülmények között dolgozhat a munkavállaló (munkavédelmi törvények), legalább mennyi fizetést kapjon (minimálbér), mennyit dolgozhat stb. Összefoglalva, bármilyen olyan esetben, amikor a gazdaság valamilyen szereplőjét akarja az állam szabályozni, akkor az összes probléma visszavezethető arra, hogy egy adott gazdasági kényszert politikai kényszerrel kompenzálja a politika.

Azaz a gazdasági kényszer két tényezőből áll: 1) az embereknek szüksége van erőforrásokra a túléléshez, 2) bizonyos emberek lehetőségei olyan szinten meghaladják másokét, hogy a szegényebbek kiszolgáltatottak lesznek a gazdagokkal szemben. A politikai kényszer egyszerűbb, ott egy jogszabály van, aminek megszegése hatósági intézkedést von maga után. Míg ez többféle lehet (bírság, elzárás stb.), a közös bennük az erőszakkal való fenyegetés. Azaz ha nem tartod be a törvényt és még akkor is ellenkezel, ha a hatóság a törvény megszegését megpróbálja megbüntetni, akkor ellened akármilyen erőszakot lehet alkalmazni (sosem szabad elfelejteni, hogy minden törvény vagy rendelet mögött erőszakkal történő fenyegetés van).

Első olvasatra ez jól hangzik és elsőre keveseknek tűnik fel, hogy ezzel mi is a probléma. Ahhoz, hogy ez utóbbi kérdést megválaszoljuk, részletesen bele kell mennünk, hogy pontosan mit is értünk gazdasági és politikai kényszer alatt.

Kezdjük az alapoknál

A két hozzáállás közötti különbség jól szemléltethető egy olyan példán, ahol valaki egyedül van egy lakatlan szigeten. Itt természetesen nem beszélhetünk semmiféle politikai kényszerről, hiszen nincsenek mások, akik ezt megfogalmazzák és betartassák. Gazdasági kényszer viszont van, hiszen ettől függetlenül biztosítania kell a szigeten lakónak a túléléshez szükséges feltételeket.

De mi van akkor, ha még egy embert teszünk a szigetre. Ebben az esetben megjelenik még két lehetőség emberünk számára. Az egyik, hogy elveszi a másik ember erőforrásait. A másik, hogy "üzletelnek", azaz felajánl valamit a másik által birtokoltakért cserébe. Ez jelentheti pl. azt, hogy neki van hala, míg a másiknak vannak gyümölcsei és cserélnek. De jelentheti azt is, hogy segít az illetőnek halakat fogni és a végén osztoznak a zsákmányon. Ehhez természetesen szükséges egy előzetes megállapodás, hogy a csere hogyan és milyen formában jöjjön létre, hogy az esetleges fölösleges konfliktusokat elkerüljék.

Az első megoldás abban különbözik a többitől - és ez később fontos lesz -, hogy úgy teszünk szert különböző erőforrásokra, hogy a másik lehetőségét korlátozzuk. Ha ugyanis elvesszük a tulajdonát, akkor azoknak a megszerzésébe fektetett idő és energia kárba vész; olyan, mintha nem csinált volna semmit. Nem beszélve arról, hogy sok esetben ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha megöljük vagy komolyabb sérüléseket okozunk neki. Ezzel szemben azok a lehetőségek még mindig ugyanúgy fennállnak, amik segítségével egyedül is képes lenne ételt szereznie magának. Ha üzletet kötnek, akkor meg mindkét fél lehetőségei szűkülnek, hiszen a cserének pont az a lényege, hogy "valamit valamiért", azaz lemondunk valamiről - időről, szabadságról, anyagi javakról -, hogy valami máshoz hozzájussunk. Viszont ebbe mindkét félnek kölcsönösen bele kell egyeznie, hogy a konfliktust elkerüljék.

Most képzeljük el, hogy "A" személy felajánlja szolgálatait "B"-nek mondjuk halakért cserébe, de "B" nem hajlandó annyi halat adni neki ezért cserébe, mint amennyit kér. Kérdés: mi a véleményünk "A"-ról akkor, ha ezek után úgy dönt, hogy vagy erőszakkal elveszi a halakat, vagy pedig elvégzi a munkát, de több halat vesz el, mint amennyit "B" adott volna érte? (A második eset is erőszak, hiszen nem teljesül a kölcsönös beleegyezés elve. Ha pl. felbérelek egy takarítót, hogy takarítsa ki a lakást mondjuk ezer forintért, akkor ha a munka közben/után elvesz tőlem ötezret, az akkor is lopás).

Innen már csak egy lépés a politikai kényszer elve. Telepítsük be a szigetet ezek után több szereplővel és nézzük, mi változik. Ha az előző szituáció megismétlődik - azaz "B" nem hajlandó annyit halat adni "A"-nak, amennyit az kér -, akkor "A" kérheti-e a többieket, hogy kényszerítsék "B"-t, hogy ne így tegyen? Azaz ennek a cselekvéssorozatnak a megítélése függhet attól, hogy a sziget többi lakójának mi a véleménye arról, hogy hogyan cselekedett "A" vagy "B"?

A válasz nem, ugyanis az a helyzet, ami még akkor állt fenn, amikor csak ketten voltak a szigeten, még mindig ugyanazokkal a következményekkel jár. Azaz "A" szabadságát nem befolyásolja "B" jelenléte, dönthet úgy is, hogy a gazdasági kényszer problémáit egyedül oldja meg. Viszont ha "B"-t akár "A", akár bárki arra kényszeríti (jellemzően erőszakkal), hogy annyi halat kell adnia "A"-nak, amennyit kért, akkor az az ő szabadságát korlátozza. És ezen nem változtat sem az a tény, ha az "A"-val egyetértők vannak többen, sem az, ha ez törvénybe van iktatva, sem az, hogy az ezt kikényszerítő egyéneket hatóságnak nevezzük.

Összefoglalva

A politikai kényszer leegyszerűsítve erőszakkal fenyegetés: ha nem teszed azt, ami a törvényben szerepel, akkor erőszakot alkalmazunk veled szemben. Ez természetesen azzal jár, hogy azoknak, akikre a törvény vonatkozik, korlátozzuk a szabadságát. A gazdasági kényszer még akkor sem ilyen, ha ezzel párhuzamba állítod, ha többször megismétled vagy törvénybe iktatod. Az csak annyit jelent, hogy szükséged van erőforrásokra, amiért neked cselekedni kell. Viszont az a tény, hogy mások ezt jobban vagy hatékonyabban tudják csinálni nem jelenti azt, hogy neked szűkülnének a lehetőségeid. Sőt, sokszor bővülnek (csak egy példa: gondolj bele, hogy a számítástechnika hány olyan munkakört hozott létre, ami azelőtt nem volt).

Most nyersen fogalmazok: ha te úgy gondolod, hogy a - vélt vagy valós - gazdasági kényszereket politikai - azaz jogszabályok, törvények és rendeletek - kényszerekkel kell orvosolni/kiegyenlíteni, akkor ingyenélő vagy. Hiszen ha politikusokról és a hatóságokról levesszük a címeket és az egyenruhákat, akkor te lényegében azt kéred a helyi maffiavezértől, hogy kényszerítse "B"-t olyanra, amit magától nem akar. Persze a maffia sokszor csak nyers erőt használ, de attól még a történet ugyanaz marad, hogy felszólításokat és bírságokat iktatsz be a folyamatba.

Ezen mindig gondolkodj el, ha legközelebb olyan törvényt támogatsz, ami beszűkíti mások lehetőségeit, legyen az bármikori zárva- vagy nyitva tartás, minimálbér és még lehetne sorolni. Ezeket a problémákat - már ha problémák - nem politikai kényszerrel kell megoldani.

A bejegyzés trackback címe:

http://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr788636042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Untermensch4 2016.04.22. 19:45:53

Az alap az a feltételezés hogy amikor két ember megegyezik akkor be is fogják tartani a megegyezést. Ez teljesülhet ha a jövőben is mindketten akarnak együttműködést, belső (erkölcsi) indíttatásból vagy a külsőleg fenyegető megtorlás elkerülésére. Mert egyébként a véges erőforrások hajszolása kapcsán az ember a nyereségmaximalizálásra törekszik (a számítástechnika is ezért fejlődött fel, a létrejött új munkahelyek mellett meg is szűnt sok ami a papír-alapú adatkezeléshez szükséges volt de nem annyira hatékony/nyereséges mint az informatikai módszer).
Ha "A" elvégzi a munkát 5 hallért de "B" az előzetes megállapodás ellenére csak 1-et ad neki akkor mi történik? "A" mekkora erőszakot alkalmazhat a 4 halért? Mert ha nem teszi akkor "B" sorban végigjátszhatja ezt a játékot az összes betűvel... kivéve ha túl kicsi a népesség és ténylegesen lehetséges a passzív elszigetelése, tudván erkölcstelen hozzáállásáról senki nem üzletel vele. De ehhez meg az kellene hogy az elsöprő többség minden szükséges információval rendelkezzen a témában és racionális döntést hozzon.
A hazugság viszont "előre" nehezen megállapítható, saját egója védelmében nagyon kevés ember fogja azt mondani hogy a megtorlástól való félelem miatt "tartja be a szabályokat", ám sokan mondják azt hogy ők bizony erkölcsös emberek, talán a legerkölcsösebbek is de ezt nem hangoztatják mert szintén erkölcsösségükből kifolyólag nagyon szerények is.
És ha még meg is van az összes (de legalábbis elégséges) információ és a szellemi képességek is azok feldolgozásához (mondjuk egy piaci alapon működőképes cég esetében ezek feltételezhetőek a vezetésről), akkor is ott lappang az emberi tényezőből adódó ostobaság lehetősége. Erre pont a minimálbér kapcsán: adott cég gyárt egy terméket aminek a piaca szezonális, így az év folyamán hullámzik a munkaerő-igény, nagy a cserélődés. Elvileg ugye kötelező minimálbér nélkül érvényesülne mindenki ahogy tud, a hosszabb távon is megbízhatóan jól dolgozó emberek egyre jobb megállapodásokat tudnának kötni. De annak sincs akadálya hogy a minimálbér fölé alkudják magukat, annak léte vagy nemléte esetén egyaránt. Addig viszont ameddig az az optikai csalódás érvényesül hogy bőven van utánpótlás munkaerőből, addig "győz" a legalacsonyabb bér. A probléma az hogy onnantól hogy a munkaerő nem látja a hosszútávú perspektívát, nem is érdekli hogy a termék esetleg egy sokba kerülő reklamációs papírral együtt visszatér, hiszen az ő várható alkalmazotti időtartama rövidebb mint a reklamációs "postafordulta". Látszólag az alkalmazottak egyre gyorsabb cserélgetése jó ötlet mert nagy mintából hamarabb előkerülnek a "jó munkaerők" a teljesítmény ösztönzése nélkül viszont azok sem maradnak. Mindeközben a hatékonyság alacsony de vszeg megéri ezzel együtt a minimálbéreket kifizetni, sőt mielőtt a lejtőn éppen elfoglalt szakaszra ért volna a cég (korábbi, magasabb hatékonyságú időszakban) még a minimálnál többet is megérte volna fizetni (teljesítmény-alapon).
Sztem a "belső indíttatású" erkölcsös emberek nagyon kevesen vannak. Akik oly módon tartoznak ebbe a csoportba hogy "neveltetésüknél fogva" erkölcsösek azoknál viszont ott a lehetőség hogy neveltetésük a "jutalom ígérete - büntetéssel fenyegetés" módszertannal zajlott (mégis hogyan máshogy amikor az ember első éveiben olyan szűkös információ-feldolgozási kapacitással bír), az mellékes hogy evilági vagy túlvilági jutalmak és büntetések milyen mértékű és arányú felvonultatásával, így a "neveltetési erkölcsösségnek" látszó viselkedés is egy stockholm-szindróma jelleggel megszokássá alakult megtorlástól való félelem és a véges erőforrásokból minél több jutalmat vágyó önzés elegye, csak nem vesszük észre.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.04.23. 13:10:37

@Untermensch4: Jogos a felvetés, viszont ez - azaz mi történik akkor, ha a szerződést nem tartják be - egy külön történet. Az írás arra vonatkozik, amikor preventív jelleggel már előre úgy dönt az állam, hogy korlátozza a szerződő felek lehetőségeit.

Untermensch4 2016.04.23. 13:46:54

@stoic79: Az állampolgárok dönthetnének preventív jelleggel úgy hogy az állam éppen aktuális irányítóit korlátozzák. Ez persze egy másik külön történet, a fegyvertartásé... :)