A vasárnapi boltbezárás eltörlésével kapcsolatban újra előjött a szabályozás jogosságának vagy szükségességének a kérdése. Ez azonban nem csak ebben a témában jelenik meg, hanem sok más esetben is. A közös nevező az alábbi kérdés: a gazdasági kényszert lehet-e/kell-e politikai kényszerrel orvosolni? Az alábbi írásban ezt a kérdést járom körbe.
Az alapprobléma
A gondolatmenet általában a következő. Van a dolgozó/munkás stb., viszont mivel ő és a vállalkozó (jellemzően egy multi) között lényeges gazdasági különbség van, ezért a cégnek erőfölénye van a munkavállalóval szemben. Az erőfölényt kompenzálandó a politikának bele kell szólnia valamilyen formában a cég és a dolgozó között létrejött szerződésbe. Ennek több formája lehet: lehet szabályozni, hogy a munkaadó milyen jellegű munkákat adjon, milyen körülmények között dolgozhat a munkavállaló (munkavédelmi törvények), legalább mennyi fizetést kapjon (minimálbér), mennyit dolgozhat stb. Összefoglalva, bármilyen olyan esetben, amikor a gazdaság valamilyen szereplőjét akarja az állam szabályozni, akkor az összes probléma visszavezethető arra, hogy egy adott gazdasági kényszert politikai kényszerrel kompenzálja a politika.
Azaz a gazdasági kényszer két tényezőből áll: 1) az embereknek szüksége van erőforrásokra a túléléshez, 2) bizonyos emberek lehetőségei olyan szinten meghaladják másokét, hogy a szegényebbek kiszolgáltatottak lesznek a gazdagokkal szemben. A politikai kényszer egyszerűbb, ott egy jogszabály van, aminek megszegése hatósági intézkedést von maga után. Míg ez többféle lehet (bírság, elzárás stb.), a közös bennük az erőszakkal való fenyegetés. Azaz ha nem tartod be a törvényt és még akkor is ellenkezel, ha a hatóság a törvény megszegését megpróbálja megbüntetni, akkor ellened akármilyen erőszakot lehet alkalmazni (sosem szabad elfelejteni, hogy minden törvény vagy rendelet mögött erőszakkal történő fenyegetés van).
Első olvasatra ez jól hangzik és elsőre keveseknek tűnik fel, hogy ezzel mi is a probléma. Ahhoz, hogy ez utóbbi kérdést megválaszoljuk, részletesen bele kell mennünk, hogy pontosan mit is értünk gazdasági és politikai kényszer alatt.
Kezdjük az alapoknál
A két hozzáállás közötti különbség jól szemléltethető egy olyan példán, ahol valaki egyedül van egy lakatlan szigeten. Itt természetesen nem beszélhetünk semmiféle politikai kényszerről, hiszen nincsenek mások, akik ezt megfogalmazzák és betartassák. Gazdasági kényszer viszont van, hiszen ettől függetlenül biztosítania kell a szigeten lakónak a túléléshez szükséges feltételeket.
De mi van akkor, ha még egy embert teszünk a szigetre. Ebben az esetben megjelenik még két lehetőség emberünk számára. Az egyik, hogy elveszi a másik ember erőforrásait. A másik, hogy "üzletelnek", azaz felajánl valamit a másik által birtokoltakért cserébe. Ez jelentheti pl. azt, hogy neki van hala, míg a másiknak vannak gyümölcsei és cserélnek. De jelentheti azt is, hogy segít az illetőnek halakat fogni és a végén osztoznak a zsákmányon. Ehhez természetesen szükséges egy előzetes megállapodás, hogy a csere hogyan és milyen formában jöjjön létre, hogy az esetleges fölösleges konfliktusokat elkerüljék.
Az első megoldás abban különbözik a többitől - és ez később fontos lesz -, hogy úgy teszünk szert különböző erőforrásokra, hogy a másik lehetőségét korlátozzuk. Ha ugyanis elvesszük a tulajdonát, akkor azoknak a megszerzésébe fektetett idő és energia kárba vész; olyan, mintha nem csinált volna semmit. Nem beszélve arról, hogy sok esetben ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha megöljük vagy komolyabb sérüléseket okozunk neki. Ezzel szemben azok a lehetőségek még mindig ugyanúgy fennállnak, amik segítségével egyedül is képes lenne ételt szereznie magának. Ha üzletet kötnek, akkor meg mindkét fél lehetőségei szűkülnek, hiszen a cserének pont az a lényege, hogy "valamit valamiért", azaz lemondunk valamiről - időről, szabadságról, anyagi javakról -, hogy valami máshoz hozzájussunk. Viszont ebbe mindkét félnek kölcsönösen bele kell egyeznie, hogy a konfliktust elkerüljék.
Most képzeljük el, hogy "A" személy felajánlja szolgálatait "B"-nek mondjuk halakért cserébe, de "B" nem hajlandó annyi halat adni neki ezért cserébe, mint amennyit kér. Kérdés: mi a véleményünk "A"-ról akkor, ha ezek után úgy dönt, hogy vagy erőszakkal elveszi a halakat, vagy pedig elvégzi a munkát, de több halat vesz el, mint amennyit "B" adott volna érte? (A második eset is erőszak, hiszen nem teljesül a kölcsönös beleegyezés elve. Ha pl. felbérelek egy takarítót, hogy takarítsa ki a lakást mondjuk ezer forintért, akkor ha a munka közben/után elvesz tőlem ötezret, az akkor is lopás).
Innen már csak egy lépés a politikai kényszer elve. Telepítsük be a szigetet ezek után több szereplővel és nézzük, mi változik. Ha az előző szituáció megismétlődik - azaz "B" nem hajlandó annyit halat adni "A"-nak, amennyit az kér -, akkor "A" kérheti-e a többieket, hogy kényszerítsék "B"-t, hogy ne így tegyen? Azaz ennek a cselekvéssorozatnak a megítélése függhet attól, hogy a sziget többi lakójának mi a véleménye arról, hogy hogyan cselekedett "A" vagy "B"?
A válasz nem, ugyanis az a helyzet, ami még akkor állt fenn, amikor csak ketten voltak a szigeten, még mindig ugyanazokkal a következményekkel jár. Azaz "A" szabadságát nem befolyásolja "B" jelenléte, dönthet úgy is, hogy a gazdasági kényszer problémáit egyedül oldja meg. Viszont ha "B"-t akár "A", akár bárki arra kényszeríti (jellemzően erőszakkal), hogy annyi halat kell adnia "A"-nak, amennyit kért, akkor az az ő szabadságát korlátozza. És ezen nem változtat sem az a tény, ha az "A"-val egyetértők vannak többen, sem az, ha ez törvénybe van iktatva, sem az, hogy az ezt kikényszerítő egyéneket hatóságnak nevezzük.
Összefoglalva
A politikai kényszer leegyszerűsítve erőszakkal fenyegetés: ha nem teszed azt, ami a törvényben szerepel, akkor erőszakot alkalmazunk veled szemben. Ez természetesen azzal jár, hogy azoknak, akikre a törvény vonatkozik, korlátozzuk a szabadságát. A gazdasági kényszer még akkor sem ilyen, ha ezzel párhuzamba állítod, ha többször megismétled vagy törvénybe iktatod. Az csak annyit jelent, hogy szükséged van erőforrásokra, amiért neked cselekedni kell. Viszont az a tény, hogy mások ezt jobban vagy hatékonyabban tudják csinálni nem jelenti azt, hogy neked szűkülnének a lehetőségeid. Sőt, sokszor bővülnek (csak egy példa: gondolj bele, hogy a számítástechnika hány olyan munkakört hozott létre, ami azelőtt nem volt).
Most nyersen fogalmazok: ha te úgy gondolod, hogy a - vélt vagy valós - gazdasági kényszereket politikai - azaz jogszabályok, törvények és rendeletek - kényszerekkel kell orvosolni/kiegyenlíteni, akkor ingyenélő vagy. Hiszen ha politikusokról és a hatóságokról levesszük a címeket és az egyenruhákat, akkor te lényegében azt kéred a helyi maffiavezértől, hogy kényszerítse "B"-t olyanra, amit magától nem akar. Persze a maffia sokszor csak nyers erőt használ, de attól még a történet ugyanaz marad, hogy felszólításokat és bírságokat iktatsz be a folyamatba.
Ezen mindig gondolkodj el, ha legközelebb olyan törvényt támogatsz, ami beszűkíti mások lehetőségeit, legyen az bármikori zárva- vagy nyitva tartás, minimálbér és még lehetne sorolni. Ezeket a problémákat - már ha problémák - nem politikai kényszerrel kell megoldani.
