Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • Lord_Valdez: @IdomitottFoka: lehet, hogy a nekünk alatt a Fideszt értette. (2024.03.27. 20:19) Tanfolyamot Janinak
  • Lord_Valdez: @Gungnir: Érdekes, megérzésem szerint ez lehetett az eredetije annak, amit a bankár felhasznált. ... (2024.03.14. 07:30) A Google ideológiája
  • Lord_Valdez: www.quora.com/What-is-preventing-the-Ukraine-US-from-accepting-the-Kissinger-Peace-Plan-where-the-... (2024.03.02. 12:02) Mi is a tét?
  • Lord_Valdez: @gigabursch: Ez egy erősen vitatott kérdés. A két leggyakoribb indok az szokott lenni: 1. nem fen... (2023.08.11. 07:20) Elefánt a szobában
  • Tesz vesz IV: @grundigg: miért nem mondod neki hogy nézze az rtl klib híradóját is, pár családban segített, nézh... (2023.07.22. 14:37) A genderőrület új fejezete

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (17) alkotmány (13) alkotmánybíróság (2) állam (65) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (19) bastiat (1) belpolitika (33) bevándorlás (5) bürokrácia (4) cigányság (5) co2 (3) család (5) demografia (4) demokrácia (6) diktatúra (13) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (4) erkölcs (20) etika (13) eu (7) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (33) filozófia (21) fizika (1) friedman (3) fülke (2) gazdaság (83) gender (3) globális (9) heinlein (1) hiány (1) honvédelem (3) imf (4) index (1) individualizmus (9) indulatposzt (5) infláció (4) intro (1) iszlám (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (2) jog (12) jogállam (25) kalkulációs probléma (2) kdnp (2) kedvezmények (17) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteo (12) konteó (3) konzervatizmus (1) korrupció (14) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (3) libertarianizmus (7) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (59) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mesterséges intelligencia (1) mezogazdasag (9) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (5) mta (2) multikulti (3) nemiség (3) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (4) pénz (3) piac (42) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (5) reform (19) rothbard (4) Soros (1) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (2) szdsz (6) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (18) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (5) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (7) történelem (8) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (2) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

Az offshore-ügy és Tamás Gáspár Miklós tévedése

2016.04.08. 14:03 | stoic79 | 8 komment

Címkék: gazdaság piac korrupció állam baloldal megmondás globális középosztály szociálisrendszer

Nem vagyok meglepve TGM reakcióján a panamai iratok kiszivárogtatása kapcsán. Először nem is akartam írni erről az egészről, mert a magyar politikai diskurzusban a szokásos "de a másik" jellegű vélemények láttak napvilágot, amik még a reakcióra is méltatlanok. TGM írásával szerintem nem csak azért kell foglalkozni, mert az ebben szereplő tévhiteket számos magyar állampolgár osztja, hanem azért is, mert pont az ezekből kiinduló megoldások okozzák magát a problémát.

A szokásos körforgás

"A panamai cég adataiból kivilágló globális offshore-gyalázat – milyen szépen rímel ez a régi Panama-ügyre, amelyből patinás „panama” és „panamista” szavunk származik – újabb adalék
a kapitalizmus természetrajzához. "

Gondolom senki nem lepődött meg azon, hogy TGM szerint a probléma oka a kapitalizmus, ...

"Egyre-másra derülnek ki vezető politikusokról és apparatcsikokról, valamint a „civil társadalom” vezető figuráiról a különféle disznóságok, amelyeket eddig is gyanított mindenki, s amelyekhez kapcsolódnak nálunk az Alstom-csúszópénzek, a Quaestor típusú csalások, a „közbeszerzések” szűnni nem akaró aljasságai, amelyek nem lennének lehetségesek a legmagasabb állami intézmények züllött cinkossága nélkül – másutt meg hasonló ügyek százezrei."

... pedig ennek a résznek kapcsán megszólalhatnának a vészharangok: "... a legmagasabb állami intézmények züllött cinkossága nélkül ..." ugyanis nincs korrupció, tekintve hogy ez a TGM-en kívül még sok más által preferált "szabályozott" piac részét képezik. Tegye fel a kérdést az olvasó: ha nincs szabályozva a piac vagy az állam nem vesz részt a gazdasági folyamatokban, akkor ezek a korrupciós ügyek és az "offshore" hogyan lesz probléma.

Ez persze nem mai történet, és a folyamat mindig ugyanaz: 1) valaki kitalálja, hogy kell különadó vagy extra szabályozás 2) a kapitalizmushoz értők figyelmeztetnek, hogy ennek csak adóelkerülés és/vagy a fekete-szürke gazdaság erősödése lesz a következménye 3) ezeket az embereket jobb esetben lehülyézik vagy naivnak nevezik, rosszabb esetben ők lesznek a fő gonoszak, akik a bankok érdekét védik 4) előkerül egy ehhez hasonló eset, ami a pont azokat igazolja, akik szerint ez nem fog működni, viszont a szabályozás és különadók hívei ezt a kapitalizmus hibájának tudják be, és még több szabályozást vagy adókat követlenek -> goto 1.

A piac és az állam közötti fundamentális különbség

Kíváncsi lennék arra, hogy TGM hogyan definiálja a piacot, mert az alábbi részben egy érdekes megfeleltetést tesz (kiemelés tőlem):

"Ezeknek az embereknek kellene védeniük az ártatlanokat és a szűkölködőket, nekik kellene kitűzniük a félelmetes technikával fölszerelt seregek hadicéljait, békét teremteniük, megelőzniük a gazdasági válságokat, megállítaniuk a globális fölmelegedést, óvniuk a kultúrát, istápolniuk a betegeket, gyógyítaniuk és vigasztalniuk a szenvedőket, átnevelniük a vétkezőket – hiszen mindezeket a funkciókat az államra és/vagy a piacra ruháztuk át a polgári társadalomban, nélkülük a modern-posztmodern világban egyetlen lépést se tehetünk."

A kiemelt rész azt sugallja, hogy az állam és a piac valami hasonló entitások, amikre rá vannak bízva bizonyos feladatok. Ez egy roppant rossz párhuzam, ugyanis míg az állam valóban egy szervezet (pontosabban több, egy egységes irányítás alatt lévő szervezet összessége), addig a szabad piac nem ilyen, oda ugyanis minden egyes olyan tevékenység bele tartozik, amik egymással kölcsönös megegyezéssel történnek. Ezt persze sokan csak gazdasági tranzakciókra értik, de még ebben az esetben is lényeges eltérés van a szabad piac és az állam működése között. Konkrét példa: ha nekem szükségem van kenyérre, akkor nem a "szabad piacra ruházom át" ezt a funkciót, hanem elmegyek a pékhez vagy a boltba és veszek egyet. Ehhez csak és kizárólag az kell, hogy a kereslethez igazodjon a kínálat, de ehhez nem kell a pékeknek és/vagy a boltosoknak szervezetbe tömörülnie.

Magyarán a "szabad piac" nem egy szervezet és végképp nem egy külön entitás. A szabad piacon mindenki részt vesz, aki a munkamegosztáson keresztül gondolja életének minőségét javítani. Nem a szabad piac oldja meg a problémákat, hanem az emberek.

Kényszer kontra "kényszer"

"Az első, ami itt szóba jön, a politika és a gazdaság ideologikus szétválasztása. Ez liberális illúzió: jelesül az abba vetett hit, hogy míg az állam az alkotmányos-törvényes kényszer eszköze, az ún. legitim erőszakmonopólium gazdája, addig „a piac” és az általa anonim módon vezérelt „civil társadalom” önkéntes-beleegyezéses aktusok sorozata (és logikai folyományuk). Ez balhit. Az ún. gazdaság is a kényszer terepe, és ezt azért tagadják le, nehogy valaki ez alól is föl akarjon szabadulni. Az, hogy a kényszer egy részét áthelyezik „az állam” területéről „a piac” területére, nem csökkenti a kényszer összmennyiségét, szemben a liberális utópiával."

Ebben a blokkban van egy jelentős összemosás a gazdasági és a politikai kényszer között. A gazdasági kényszer csak egy megszemélyesítése a természetnek, ugyanis az embernek szüksége van különböző erőforrásokra, amit vagy ő maga teremt elő, vagy együttműködik más emberekkel. Ez tehát nem aktív kényszer, ugyanis a hiány az ember természetes állapota. A természetnek nincs akarata, az nem kényszerít semmire. A szabad piaci környezet az leghatékonyabb módja annak, hogy az ember a lehető legszélesebb körű döntést hozzon a tekintetben, hogy életben maradjon és életminőségén javítson. A "piaci kényszer" ezek után egy rossz metafora, ugyanis csak egyetlen szabály van, amit be kell tartani: az, hogy minden együttműködés csak kölcsönösségen alapulhat. Ezzel szemben a politikai kényszer az valódi, hiszen teljesen mindegy, hogy a politikusok milyen szabályokat hoznak, azok nem betartása (hatósági) erőszakot eredményez.

Másképp megközelítve, a szabad piac csak annyit jelent, hogy erőforrásainkat sokkal hatékonyabban tudjuk előállítani, ha azokat a munkamegosztáson keresztül különböző emberek és csoportok termelik ki. De ez opcionális, mindenki maga dönti el, hogy a szükségleteit milyen módon próbálja fedezni. Sajnos sokaknak a fejében él az a tévhit, hogy minden problémára van egy univerzális megoldás, amiből persze következik, hogy a piaci folyamatok ezen emberek számára érthetetlenek lesznek, ugyanis ott döntéseket hozunk, amiknek különböző következményei lehetnek. De ezek a döntési lehetőségek nem tűnnek el csak azért, mert valaki nem vesz tudomást róluk, így ezeket kényszernek nevezni több mint túlzás.

A közügyek mítosza

"A tőkés rendszer (udvariasabban: a polgári modernség) hívei lehetségesnek tartják, hogy valaki – elsősorban a közügyek intézésével megbízott személy, rendszerint férfi – egyszerre képviselje a köz- és a magánérdeket, sőt: hogy a maga lelkében is különválassza a vágyat a kötelességtől. "

Pont hogy nem, nem véletlen, hogy ezek az emberek nem azért harcolnak, hogy a megfelelő emberek kerüljenek a megfelelő helyekre, hanem hogy az állam egyáltalán ne szóljon bele a gazdaságba. És pontosan azért (is), amit itt TGM leír: a "közügy" és a "magánügy" nem választható szét, így csak idő kérdése, amíg a képviselő korrupt lesz.

A szabad piacon ilyen probléma nincsen, ugyanis még a legkorruptabb és leggonoszabb ember is legfeljebb csak szűk környezetének árt, míg egy ugyanilyen ember egy ország élén a teljes népességnek tud hatalmas károkat okozni. Nem beszélve arról, hogy a szabad piacon számtalan olyan eszköz van (bojkott, felvilágosítás, versenytárs általi kiszorítás, alternatív munkalehetőségek stb.), amivel ezt könnyű kezelni, míg az államapparátusban szereplők pont az általuk hozott törvények miatt szinte teljes mértékben érinthetetlenek.

Hibás diagnózis

"A kapitalizmus ún. liberális, „joguralmi” vagy „jogállami” rendszerei a „vegyes alkotmány” ősrégi eszméjén alapulnak, amelyet Arisztotelészt aktualizálva még Polübiosz fogalmazott meg (Róma, közelebbről a principátus vonatkozásában): ebben a monarchia, az arisztokrácia és a demokrácia elegyét kellett volna, kellene megvalósítani – ennek modern verziója az innen származó „hatalmi ágak” elválasztása, kölcsönös ellenőrzésük és „sakkban tartásuk” alkotmányos utópiája. Nem újdonság, hogy a vegyes alkotmányrendszer „demokratikus” elemének meggyöngülése (a „népképviseleti” elem nem igazán demokratikus egyébként se, hiszen hatalomátruházást jelent, ami a demokrácia – a néphatalom – ellentéte) ezt a háromszögletű, kínos-keserves szimmetriát szétzúzta."

Nagyon nagy tévedés. Ezek a folyamatok pontosan azóta jelentenek egyre nagyobb problémát, amióta erősödött egy olyan hatás, amit TGM itt nem említett, ez pedig a jóléti állam. Természetesen nem önmagában ez okozza a bajt, hanem hogy ezt finanszírozni csak jelentős mértékű adóelvonásokkal lehetséges. Most ha lehetőséged van 60% adó helyett 20%-ot fizetni, akkor erre szerinted hányan fognak nemet mondani? Itt megint előjön az a fajta káros hozzáállás, ami szerint majd "jól megadóztatjuk a gazdagokat" és utána tudjuk fizetni az állam által biztosított szociális háló költségeit és nem veszi figyelembe azt, hogy a megadóztatandók ezt nem fogják csak úgy tétlenül nézni. És ennek duplán káros a hatása, ugyanis míg a gazdagabbak könnyebben tudják legális vagy kvázi-legális utakon könnyíteni adóterheiket, addig a középosztály jelentős része erre nem képes, és a hatalmas adók hatására sokszor kénytelen a fekete- vagy a szürke gazdaságban folytatni tevékenységét. Így lesz a mezei vállalkozóból is bűnöző és kerül ő is azoknak a célkeresztjébe, akik különböző különadókkal próbálják az állam bevételeit növelni.

Az ellentmondás

"Így hát, miközben rezignált megvetéssel figyeljük a korrupció félelmetes és destabilizáló terjedését, ugyanolyan szkepszissel kell néznünk a korrupció elleni, elkerülhetetlen kampányt s azokat a „megvesztegethetetlen” új undokokat, akik majd ennek ürügyén kapaszkodnak föl az uborkafára."

Ez az idézet akár egy "hoppá" élménnyel is felérhetne, hiszen ezt az ördögi kört nem lehet úgy feloldani, hogy az állam hozzon más törvényeket, vagy szigorítson, vagy válasszunk más tisztségviselőket. A problémák gyökere pont a "leviatán", az élet és a gazdaság egyre több területére bevonuló állam az adóival és szabályaival. Amíg ezt nem hajlandó TGM elfogadni, akkor harca annyira lesz sikeres, mint Don Quijote szélmalmok elleni küzdelme.

A megoldás

A megoldás bizonyos tekintetben egyszerű: minél kisebb az állam - és itt ez nem csak azt jelenti, hogy kevesebb bürokratát és politikust foglalkoztat, hanem minimális befolyása van a gazdaságra -, annál kevesebb probléma lesz a korrupcióval. Ami miatt ez sokaknak problémát okoz az az, hogy rengeteg ember nem tudja elképzelni, hogy bizonyos szolgáltatások hogy működnének vagy tisztán piaci, vagy döntő részben piaci (minimális állami beavatkozással) alapon. Viszont a problémákat csak így lehet megoldani, minden más esetben csak egy olyan ördögi körbe kerülünk, ahol a problémák csak súlyosabbak lesznek.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr108579220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.04.09. 14:37:11

"A szabad piaci környezet az leghatékonyabb módja annak, hogy az ember a lehető legszélesebb körű döntést hozzon a tekintetben, hogy életben maradjon és életminőségén javítson. A "piaci kényszer" ezek után egy rossz metafora, ugyanis csak egyetlen szabály van, amit be kell tartani: az, hogy minden együttműködés csak kölcsönösségen alapulhat."
Az hogy döntéseket kell hozni és azoknak lesznek következményei, nekem eléggé kényszer-szerűnek tűnik. Az életminőség javítása tekintetében viszont olvastam mostanában a brit lakosság táplálkozás-élettani állapotával kapcsolatban hogy lehetséges, a háborús generációnál kevésbé egészségesen táplálkozó utódok miatt megtörik az eddigi életminőség-grafikon. Mégpedig azért mert a háború alatt a jegyrendszer (a feketepiac megtámogatásán kívül) azzal is járt hogy pl cukorból nem tudtak tömegek annyit enni ami már egészségre káros mértékű lett volna. Kevésbé államilag szabályozott környezetben pedig, manapság tudnak. Ahhoz képest hogy technikailag már lehetségesebb minden releváns információ birtokában hozni táplálkozási döntéseket. A kölcsönös megegyezésre vonatkozó szabály meg jól hangzik de aki kellő erőfölényben van az ezt meg is próbálja érvényesíteni. Mert az ember önző, a győzelmet (a véges erőforrásokat amikből hiányt szenved) akarja elérni nem pedig a versenyt, az csak eszköz. Ha van hatékonyabb/olcsóbb út a győzelemhez akkor azt fogja választani, ha nem fenyegeti hozzá képest túlerejű megtorlás akkor bármit.
Az állam-fétis is ezzel rokon gondolatmenetű (ha nem veszünk el a részletekben a gondolatok és érzelmek rendszerezgetése kapcsán), aki "az állammal van (lélekben/hittel) az "a túlerő oldalán áll". Ha nem lenne meg egy másik túlerőtől való félelem akkor az állam-fétises emberek nem zárnák ki eleve hogy területileg nem elkülönülten, egyazon szintű párhuzamos állami szervezetek működjenek.
Don Quijote szélmalmok elleni küzdelme. Nem azért nem sikerült mert kevés lett volna hozzá ő maga vagy fizikailag lehetetlen lett volna. Rossz eszközt/eljárást választott, a szélmalom ellen nem vágó- hanem gyújtófegyver kell. A választott és hivatalában korrupt tisztviselők ellen is van "egyszerű" recept.
A korea-közi határon a "piros vonalnál" tévések beszélgetni próbáltak az északi határőrrel. Kérdezték tőle hogy ha annyival tutibb hely a kndk mint dél.korea akkor a déli határőrök miért nem szöknek át (utalás a híres berlini fotóra...)? A válasz: mert ha átszöknének akkor kivégeznék a családjukat.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.04.09. 15:37:24

@Untermensch4:

"Az hogy döntéseket kell hozni és azoknak lesznek következményei, nekem eléggé kényszer-szerűnek tűnik."

Attól, hogy úgy tűnik, még nem lesz az. A kényszer feltételez egy szándékot, ami a természetnek nincsen (azaz a természeti kényszer csak akkor lenne valódi kényszer, ha a természetnek lenne olyan szándéka, hogy valamit rád kényszerítsen).

"A kölcsönös megegyezésre vonatkozó szabály meg jól hangzik de aki kellő erőfölényben van az ezt meg is próbálja érvényesíteni. "

Az erőfölény csak akkor értelmezhető, ha valakinek olyan eszközei vannak (pl. fegyverei, verőemberei stb), amivel neked ártani tud. Az, hogy neki több lehetősége van akár amiatt, hogy gazdagabb, akár amiatt, hogy tehetségesebb, az nem erőfölény.

"Az állam-fétis is ezzel rokon gondolatmenetű (ha nem veszünk el a részletekben a gondolatok és érzelmek rendszerezgetése kapcsán), aki "az állammal van (lélekben/hittel) az "a túlerő oldalán áll". Ha nem lenne meg egy másik túlerőtől való félelem akkor az állam-fétises emberek nem zárnák ki eleve hogy területileg nem elkülönülten, egyazon szintű párhuzamos állami szervezetek működjenek. "

Érdekes elgondolás és egyetértek azzal, hogy sokan gondolhatják így. Viszont ezeknek az embereknek el kell gondolkodnia azon, hogy attól még, hogy egy másik "erőtől" félsz az nem jelenti azt, hogy ennek a félelemnek valós az alapja. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez a hozzáállás egy önbeteljesítő jóslat: csatlakozol egy maffiához (lesarkítva persze), és ennek következményeként létrejön egy "ellenmaffia", viszont ezt úgy ideologizálod meg, hogy az "ellenmaffia" volt ott előbb (jó példa erre a drogok elleni háború).

"Don Quijote szélmalmok elleni küzdelme. Nem azért nem sikerült mert kevés lett volna hozzá ő maga vagy fizikailag lehetetlen lett volna. Rossz eszközt/eljárást választott, a szélmalom ellen nem vágó- hanem gyújtófegyver kell. A választott és hivatalában korrupt tisztviselők ellen is van "egyszerű" recept."

Én a szélmalomharcot annak a metaforájaként értelmezem, hogy fiktív ellenséggel szemben nem lehet győztes harcot vívni. Ebben az esetben a fiktív ellenség az offshore-lovag, és az ellen irányuló bármilyen küzdelem csak vereséghez vezet, mert nem valódi az ellenség.

Untermensch4 2016.04.09. 22:13:28

@stoic79: A kényszer feltételez egy szándékot de kényszerhelyzet lehetséges szándék nélkül is, a filozófiai értelemben vett "kényszer-ség" mint idea létezésével. Pl egy folyó árterületén laksz és tavasszal emelkedni kezd a vízszint. A természetnek nincs szándékában semmi, csak olvad a hegyekben a senior csapadék. Neked mégis döntést kell hoznod mert a) elég egy gumicsizma az utcára b) felköltözünk a tetőtérbe c) akkora lesz az érkező árhullám hogy mindent elmos, még a katasztrófavédelem megyei igazgatóságát is
változatok más-más felkészülést igényelnek, de mindenképpen hamar.
Úgy egyébként azt gondolom hogy a fejekben homályosan derengő "szabadság"-nak van olyan verziója amire túl sokan vágynak és túlzó elvárás, pl alapvető természeti törvényszerűségek felülírása "mer nekem az jár", örök élet, teleportálás, ingyenpénz... a piac sem könnyebben definiálható sokak számára mint a szabadság.
"Az, hogy neki több lehetősége van akár amiatt, hogy gazdagabb, akár amiatt, hogy tehetségesebb, az nem erőfölény."
Ha senki nincs hamar kényszerhelyzetben akkor nem az. Csak mivel az ember alap létállapota hiány, így ez a szép ideális felállás nem fog létrejönni. Olyan már könnyebben hogy valakinek van pénze összeverbuválni és felfegyverezni egy csapat kalandvágyó embert és ellátogatnak távoli tájakra, megismernek érdekes embereket... aztán megölik őket hogy ellenszolgáltatás/kölcsönösség nélkül jussanak hozzá különféle erőforrásokhoz mert a saját veszteségük és kockázatuk is kisebb mintha etikusan járnának el. Pár ezer évvel ezelőttől napjainkig ez a "nem erőfölény" már párszor előfordult a történelemben.
De hogy ne csak a távoli múltba révedjünk, aki gazdagabb egy fegyverrel és tehetségesebb ennek szakszerű használatában való jártassággal mint vki más akit kirabol, az nem erőfölény?
A maffia-állam-fétis (tekintve hogy az ennek tüneteit produkálók magát az állami védelmi pénz-szedést a legkevésbé vagy egyáltalán nem kritizálják, ez jobb elnevezés mint a sima állam-fétis) kapcsán jutott eszembe (mintha lett volna már korábi itteni írás kapcsán is szó róla...) hogy az állam és a piac "szerelmeseit" is kielégítő megoldás lehetne adott területen több párhuzamos állami struktúra versenye és a lakosság "adóval szavazása" (amit vicces módon az "adóoptimalizálással passzívan most is csinál akinek módjában áll).
A fiktív ellenség offshore-lovaghoz olyasmi fegyver kell ami átüti a lovagi páncélt. Mint mondjuk a jégcsákány Sir Trockij esetében. Sejtettem hogy nem tudok (főleg tömören) egy "sorok közötti" sztorit szintén sorok közötti módon átadni (az már a sorok között olvasás műfajának négyzetre emelése lenne...) de a receptálás és korea között nem a bekezdések egymásutánisága a fő kapcsolat... ;)

Laikus Érdeklődő 2016.04.11. 10:05:25

Klasszikus libertariánus érvelés, hogy az államilag rosszul szabályozott piacnál még a teljesen szabályozásmentes szabad piac is csak jobb lehet. Sőt csak az lehet a jó, aki mást mond, az kommunista. Az fel sem merülhet egy libertariánus blogon, hogy esetleg a szabályokat kellene úgy alakítani, hogy ne lehessen kibúvókat meg kiskapukat találni az ügyeskedőknek.
Aztán indulhatna a piaci verseny... Mert szabályok nélkül legeljebb háborúzni lehet, versenyezni nem.

Zka · http://www.youtube.com/watch?v=_wpDbI1gca0 2016.04.11. 11:37:39

Még sose tudta nekem senki elmagyarázni, hogy TGM véleménye miért érdekesebb és relevánsabb, mint bármelyik random nethuszáré. Hogy lett ebből az emberből közéleti megmondóember és hogy nem került még a történelem szemétdombjára, ahova való?
süti beállítások módosítása