Szeretve Tisztelt Szerző!

Az írás elméletben nagyszerű, azonban az ok-okozat összefüggásben szerintem nem árt a képet árnyalni. Az akció ugyanis természetes reakciót szül, akár tetszik, akár nem és mivel a társadalom nem egy steril tudományos közeg, hanem érzelmek által (is) vezérelt egyének összessége, ne hagyjuk ezt figyemen kívül:

1. Az ún. ellentütetést a hatóság nem engedélyezte.

2. A felvonuláson durván és alpárian provokálták a vallásos ("természetesen" itt csak a keresztény vallásra kell gondolnunk) és nemzeti érzelmű embereket.

Remélem egyetérthetünk, hogy ez nem a felvonulás jogvédő és toleráns képét erősíti.

Mivel tehát az ellenvélemény kifejezésére legális lehetőség nem nyílt, sőt annak egyéb lehetősége is erősen korlátozva volt a felállított kordonok miatt, így természetes módon radikális eszközökben nyilvánult meg a kritika.

Ez nem értékítélet, nem állítom, hogy ez helyes, vagy helytelen, egyszerűen szükségszerű.

3. A vérdíj: mivel a rendezők által elkövetett bántalmazást követően a rendőrség nem az elkövetők, hanem az áldozat ellen indított eljárást, így az alternatív eszköz igénybevétele is okszerű következmény. Ez nem a helyes-helytelen ellentétpár körében értelmezhető, mint ahogyan a biológia, vagy szociológia egyéb törvényszerűségei sem. A módszer akár libertárius vonatkozásban is példaértékű lehet, hiszen lám, egyénileg, az állam közbeavatkozása nélküli megoldás. Tegyük hozzá, hogy önmagában a felhívás nem irányul erőszakra, csupán beazonosításra.

4. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy a fősodratú véleménymonopólium - de írhatnánk gondolkodási béklyót is - szerint, (egyszerűen és emészthetővé téve) a homoszexuális tüntetés egyenló a jóval, haladóval és az összes pc dogmával, az ellenvélemény egyenlő minden ellenkezőjével.

Természetesen értem, hogy a törekvés egy ideális világ megteremtése, de az emberi tényezőt (most majnem azt írtam: sajnos) nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elsősorban tehát szerintem nem a riasztónak hangzó (ám valójában beazonosítást célzó) vérdíjat kitűzőknek kell elgondolkodniuk tettük helyességén.

@Disznó Úr:

1. Ez sajnálatos, és libertáriusként nem igazán tetszik, hogy egy nagyobb összejövetelt a hatóságnak kell engedélyeznie (kik ők, az apám?)

2.

"Ez nem értékítélet, nem állítom, hogy ez helyes, vagy helytelen, egyszerűen szükségszerű. "

Ezzel vitatkoznék. Igen széles szakadék van aközött, hogy valakit utálok, és hogy még erőszakot is alkalmazok vele szemben.

3. Annak örülök, hogy a vérdíj nem erőszakra irányul. És az is igaz, hogy a vérdíj egy libertárius rendszerben teljes OK lenne. A probléma az, hogy abban az esetben, amikor is az igazságszolgáltatás állami monopólium, a vérdíj hajlamos egyszerű bosszúállás eszközeként funkcionálni. Egy korábbi írásom foglalkozott a privát ön- és vagyonvédelemről, érdemes elolvasni azt. A vérdíj csak azok között a keretek között nem vezet kölcsönös leszámoláshoz.

4. Ha ezt néhány évtizede hallom, akkor még igazat is adnék, viszont amikor már gyakorlatilag mindenkinek van okostelefonja, facebook-profilja stb., onnantól kezdve a médiafogyasztás hozzáállás kérdése (pont a napokban nyilatkozta valaki, hogy a felmérések szerint mielőtt az RTL klub nem foglalkozott Mészáros Lőrinc vagyonosodásával, az emberek 70%-a nem tudta, hogy ő kicsoda).

Végül: "az emberi tényezőt (most majnem azt írtam: sajnos) nem lehet figyelmen kívül hagyni. " Igenis figyelembe veszem. Ha megnézem a világot, akkor annak ellenére, hogy a médiában rendszeresen erőszaknak lehetünk tanúi, az emberek jelentős része képes még akkor is erőszakmentesen élni szomszédaival, ha azokat abszolút utálja. Ha nem a mainstream médiát nézi, akkor meglátja azt a világot, ami jelenleg is domináns, csak nem szerepel a mainstream-ben, ez pedig az, hogy az erőszak a kivétel, nem pedig a szabály, így ezt az esetet nem lehet az "emberi természet" számlájára írni.

Szerintem elbeszélünk egymás mellett.

"Ez nem értékítélet, nem állítom, hogy ez helyes, vagy helytelen, egyszerűen szükségszerű. "

Itt a radikális eszközök igénybevételére gondoltam, Ez nem szükségszerűen erőszak.

"A probléma az, hogy abban az esetben, amikor is az igazságszolgáltatás állami monopólium, a vérdíj hajlamos egyszerű bosszúállás eszközeként funkcionálni." - Ez csupán feltételezés.

4. pont. Éppen ez az érv támasztja alá, hogy mekkora hatalma van a véleménymonopóliumnak. Persze, utána lehetne nézni mindennek, de mint a mellékelt ábra mutatja, a lakosság 80 százaléka nem teszi. Más véleménnyel pedig nem találkozik, hiszen lám, az ellenzők (legyen szó bárminek az ellenzőiről) meg vannak fosztva önmagában a jelenlét lehetőségétől is.

Ebben az esetben erőszak az egyik oldalon volt, erre kívántam rámutatni. Továbbra is erőltetném az "életszagúbb" megközelítést.

Nem gúnyolodok, tényleg szép és jó, hogy milyennek kellene lenni a világnak. De ettől baromi távol áll. Ez még nem lenne baj. Nyilván nem az a szerző célja, hogy receptet adjon a világ bajaira, de a konkrét esetben a konklúziót laboratóriumi körülmények között patikamérlegen kimért életszerűtlen eredménynek látom.

@Disznó Úr:

"Itt a radikális eszközök igénybevételére gondoltam, Ez nem szükségszerűen erőszak."

Ez igaz, de nem ez történt. A biztonságiak erőszakot alkalmaztak a kamionra felmászóval szemben, amikor is az nem volt erőszakos. Én erre gondoltam, hogy ezt így nem kéne.

"Éppen ez az érv támasztja alá, hogy mekkora hatalma van a véleménymonopóliumnak. "

Itt valóban elbeszélünk egymás mellet, hiszen az abszolút hozzáállás kérdése, hogy a facebook-ra macskás képeket tölt fel a rendszer, vagy a "mainstream" média mellett máshonnan is tájékozódik. Akik a médiában dolgoznak, illetve akik a babérjaikra törnek, csak ezt használják ki.

"Ebben az esetben erőszak az egyik oldalon volt, erre kívántam rámutatni. Továbbra is erőltetném az "életszagúbb" megközelítést. "

Az írás pont erről szólt, lehet, hogy félre tetszett érteni :).

"...a konklúziót laboratóriumi körülmények között patikamérlegen kimért életszerűtlen eredménynek látom."

Cselekedeteinknek van egy olyan problémás része, hogy sokszor nem az történik, amit szeretnénk. Ez sokszor csak évek, sőt évtizedek múltán jön elő (lásd pl. cukorbetegség). A vitakultúra is ilyen: azok az alapok, amikről beszélek szükségesek ahhoz, hogy a pride is és az azt ellenzők is erőszakmentesen képviselhessék értékeiket. Az, hogy ez ma nem így van, az tény, az pedig, hogy ettől messze vagyunk, az nem az én életről alkotott képemet minősíti, hanem azokat, akik nem képesek hosszútávon gondolkodni. Ha már a cukorbetegséget felhoztam analógiaként: amikor a doki azt magyarázza, hogy a páciensnek milyen életmódot kellett volna élnie, hogy ne legyen üszkös a lába, akkor elég gáz felhozni azt mentségére, hogy a doktor úr megközelítése "életszerűtlen". Ez mind csak hozzáállás kérdése.