Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • Labrat01: szuper könyv. az empatikus ember táplálék a szociopata zombiknak. a kevésbé vagy nem empatikus emb... (2017.05.18. 21:10) Empátia-csapda
  • zombigyilkos: folyt. DR. MEZEI FERENC FIZIKUS LEVELE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TAGJAINAK A magyar egyetemek ... (2017.05.16. 21:11) A CEU-ügy járulékos következményei
  • stoic79: Első lépések: hvg.hu/itthon/20170515_budaors_kontra_magyar_allam_sarcolhat_e_az_allam_kovetkezmeny... (2017.05.15. 16:17) Mi vagyunk a jövő
  • neoteny: @Lord_Valdez: "nem mindegy egy ország sorsára nézve, hogy meddig ér a szar" Ez feltételezi, hog... (2017.04.17. 11:07) Vesszen a jobbik
  • Untermensch4: @Ravasz Figyelmeztetés: Irigylem a humorérzékedet. (2017.04.10. 08:48) Erényjelzés

Címkék

abszurdisztán (1) adó (8) ajánló (15) alkotmány (12) alkotmánybíróság (2) állam (60) áltudomány (6) any rand (2) baloldal (16) belpolitika (29) bevándorlás (5) bürokrácia (2) cigányság (5) co2 (1) család (5) demografia (4) diktatúra (10) diszkrimináció (3) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (2) egyház (3) emberi természet (17) energia (2) erkölcs (17) etika (11) eu (3) félelem (1) felmelegedés (1) fidesz (27) filozófia (19) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (74) gender (1) globális (8) heinlein (1) honvédelem (3) imf (4) individualizmus (8) indulatposzt (4) infláció (3) intro (1) Izrael (1) jobbik (5) jobboldal (1) jog (11) jogállam (21) kalkulációs probléma (1) kdnp (1) kedvezmények (15) keynesianizmus (12) klíma (3) kollektivizmus (6) kommunizmus (9) konteó (3) konteo (11) korrupció (8) középosztály (5) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (5) lmp (4) malév (1) marx (3) marxizmus (2) média (4) megmondás (57) meleg jogok (1) meritokrácia (1) mezogazdasag (7) migráció (4) moma (1) morgás (27) MSZP (3) mta (1) multikulti (3) nemiség (1) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) oktatásügy (9) önvédelem (5) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (34) példabeszéd (2) pénz (2) piac (35) polgár (3) politikai korrektség (5) populizmus (23) pratchett (3) profit (1) propaganda (9) prostitúció (1) protekcionizmus (1) reform (18) rothbard (4) sport (1) szabadság (33) szabad fegyverviselés (2) szarkazmus (1) szdsz (4) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (16) szólásszabadság (11) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (3) társadalom (39) tiltás (6) történelem (7) tudomány (5) tulajdon (2) tulajdonjog (2) Ukrajna (1) választás (11) vallás (4) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (2) Címkefelhő

Empátia-csapda

2014.02.19. 14:40 | stoic79 | 6 komment

Címkék: választás társadalom filozófia etika erkölcs propaganda emberi természet

Az alábbi írás egy fordítás - eredeti itt: http://www.sott.net/article/268449-Empathic-people-are-natural-targets-for-sociopaths-protect-yourself, ahol az empatikus, apatikus és szociopata emberek kapcsolatát tárgyalják. Ez egy könyvajánló, Dr Jane és Tim McGregor The Empathy Trap: Understanding antisocial personalities könyvét reklámozza. Elsőre talán nem nyilvánvaló, hogy ennek mi köze a politikához, de ha az ember szépen a választókra és a politikusokra alkalmazza az itt olvasottakat, akkor már könnyebben tud olyan kérdésekre válaszolni, hogy pl. miért tartunk itt, miért nem változik semmi, miért választanak az emberek gazembereket, miért vannak szavazógépek a parlamentben stb.

Az empátia csapda: terapeuták és tanácsadók a legtöbbször definíció szerint empatikusak, hogy az ügyfelük felépülését hatékonyan biztosítani tudják, de ez a törődés azzal járhat, hogy az illető könnyen szocipaták célpontjává válhat. A szociopatákat gyakran a Dr Jane és Tim McGregor által apatikusoknak/apatikus embereknek nevezettek segítik. Az első brit cikk bemutatja, hogy hogyan lehet felismerni és egyben elkerülni ezt a kegyetlen játékot.

A szociopaták által megkörnyékezett emberek gyakran olyan önostorozó kijelentésekkel reagálnak, mint "Hogy lehettem ilyen ostoba", "Mit gondoltam" vagy "Hallgatnom kellett volna az ösztöneimre". De a szociopatával való kapcsolat olyan, mintha az ember agymosáson esett volna keresztül. A szociopata felületes bűvölete az, amivel kondicionálja az embereket.

Az első találkozáskor a szociopata gyakran teszteli, hogy mennyire is empatikus a másik ember, így derítve ki, hogy személyiségét illetőleg megszólalnak-e a vészharangok. Jelentősebb empatikus hajlammal rendelkező emberek gyakoribb célpontok. Akik kevésbé empatikusak, azokat gyakran félreteszik, viszont később bevonhatóak lesznek, hogy részt vegyenek a szociopata kegyetlen szórakozásában.

A szociopaták teszik ki a börtönpopuláció 25%-át és kétszer annyi erőszakos bűncselekményt követnek el, mint más bűnözői csoportok. A bűnismétlés szociopaták esetén majdnem duplája, agresszív bűncselekmények esetén pedig akár háromszorosa is lehet más bűnözőknél.

De nem mindegyik szociopata van börtönben. Vannak kevésbé látható negatív hatásai a szociopaták által kiváltott traumáknak, amik ha észrevétlenek maradnak, könnyen vezethetnek szorongáshoz, depresszióhoz vagy poszt-traumatikus stresszhez.

A krónikusan traumatizált emberek gyakran hiperérzékenyek, izgatottak és idegesek, amik olyan mellékhatásokkal járhatnak, mint fejfájás, emésztési zavarok, gyomor- vagy hátfájás, remegés vagy hányinger.

Gyermekkori találkozás vagy kitettség szociopatáknak életrevaló nyomokat hagyhat. Ez azokra is vonatkozhat, akik terápiára járnak, így bizonyos emlékek felszínre kerülése könnyen vezethet poszt-traumatikus stresszhez.

Ez a cikk nem elsősorban a szociopatákról szól, hanem arról, hogy az általuk okozott károkat hogyan lehet túlélni.

Mindennapi szociopaták

A legtöbb szociopata tevékenységét nem nyíltan teszi, így kilétük akár hosszú évekig rejtve maradhat. Felületes bűvöletük eltereli a figyelmet személyiségük zavarba ejtőbb oldala felől.

Az alábbi esettanulmány jól illusztrálja, hogy hogyan lesznek emberek a szociopaták célpontjai olyan szintig, hogy egy idő után már a saját valóságukat is megkérdőjelezik - ezt hívják a szakirodalomban "neonfény" ("gaslighting") hatásnak. A szociopaták által elkövetett visszaélések mindig célzottak, amik embereket tehetnek tönkre. Az áldozatok lehetnek túlélők, de ennek nagy ára van.

Az iskolában James nem kedvelte Samet, aki érzékeny volt és népszerű. Cukkolta azért, mert jelentkezett az iskolai darabba vagy mert ideges lett egy rosszul sikerült dolgozat miatt. A helyzet akkor kezdett el súlyosbodni, amikor kiderült, hogy Sam szülei válófélben vannak. Sam kedvelői csodálattal figyelték, hogy a gyerek milyen lelkierőt tanúsít ezen történet feldolgozásánál. A tanári kar szimpátiáját is elnyerte, különösen James 'kedvenc' tanáráét is, azaz azt, akit a gyerek sikeresen manipulálni tudott.

James tervet szőtt, hogy hogyan tudná ezt a helyzetet kihasználni. Belekezdett egy suttogó kampányba, amiben azt állította, hogy Sam szülei valójában nem válnak, és csak kitalálta, hogy rá figyeljenek. Sajnálatos módon ez annyira sikeres volt, hogy néhány nap elteltével Samet kínos csönd vagy verbális bántalmazás fogadta a korábban vele szimpatizálóktól.

James folytatta, amit elkezdett, és ezek után már Sam barátait vette célba. Ők egy idő múlva olyan vétségek vádjával kerültek szemben mint sértő üzenetek/e-mail-ek küldése. Ezek a után a 'kedvenc' tanárt azonnali hatállyal elbocsátották, miután megvádolták egy gyerek bántalmazásáért. Vajon ki vádolta meg a tanárt? Ki lehet találni.

Ez az eset kiválóan mutatja, hogy hogyan lesznek mások szociopaták célpontjaivá akár már gyerekkorban is. Az emberek hitelességével és jóakaratával visszaélve James kihasználta a helyzetet. Egy előrelátóbb tanár jobb eséllyel tudta volna kezelni a helyzetet, de abban a szituációban a gyerek tudta, hogy kit kell manipulálnia és meddig mehet el.

Lásd a király ruháját

Ahhoz, hogy a szociopatákat hatékonyan kezeljük, első lépésben ki kell nyitni a szemünket. A Pomádé király új ruhájában két takács új ruhát készít a királynak, ami láthatatlan mindenki számára, aki buta hazug vagy gonosz. Amikor a király az alattvalói előtt megmutatkozik új ruhájában, minden felnőtt, aki nem akar rossz színben feltűnni, úgy tesz, mintha látná a ruhát. Az egyetlen, aki ki meri mondani az igazat egy gyerek, aki elkiáltja magát: "A királyon nincs ruha!". Neked is annak kell látnod a szociopatát, amilyen valójában. Arra vagyunk kondicionálva, hogy csöndben maradjunk, ami gyakran azzal jár, hogy szemet hunyunk a bántalmazás felett.

A mesében szereplő gyerek szimbolizálja azokat, akik annak látják a problematikus viselkedést, amilyen az valójában, és meg van a bátorságuk, hogy kiálljanak igazukért. A meglátás bepillantáshoz vezet, ami cselekvésre ösztönöz. A körültekintés az első lépés a szociopatákkal kapcsolatos negatív események feldolgozásában.

Kapcsolat szociopatákkal

Vizsgáljuk meg a szociopata-empatikus-apatikus (SzoEmAp) háromszöget. Más emberek szüntelen bántalmazása a szociopaták sajátossága. Hogy csatáikat megnyerjék, a szociopaták a hozzájuk kötődő ún. apatikusak segítségét veszik igénybe.

Az apatikus Azokat hívjuk apatikusoknak, akik összejátszanak a szociopatákkal. Ebben a helyzetben ez annyit tesz, hogy az illető nem tartja aggályosnak a szociopata cselekedeteit vagy teljesen érzéketlen a célszeméllyel szemben.

A Pomádé király új ruháján keresztül bemutattuk annak a jelentőségét, hogy annak lássuk a dolgokat, amik. A mesének az is tanulsága, hogy a kollektív tagadás és kettős mérce milyen szinten része az életünknek. Az apatikus az az ember, aki hajlandó vak lenni, azaz nem látni, hogy a király meztelen.

Az apatikus szerves része a szociopata arzenáljának és jelentősen hozzájárul a szociopaták bántalmazásához. A szociopata kiválóan ráérez arra, hogy ki az, aki hajlandó részt venni az áldozat legyőzésében. Nem könnyű egy apatikust észrevenni, bizonyos esetekben képes empatikus lenni és aggódni másokért - de nem ebben az esetben. Az egyetlen, amivel egy apatikusnak rendelkeznie kell, az az áldozattal való valamilyen kapcsolat.

Az, hogy egy apatikus ember, aki más esetekben teljesen jóravaló, miként lesz részese ilyen pusztító eseményeknek nem nehéz megérteni, annál nehezebb elfogadni. A legfőbb jellemző az a rossz ítélőképesség, amit szűklátókörűsége okoz. A célszemélyre lehetnek irigyek vagy dühösek, így közvetve nyernek a kialakult helyzeten.

Más esetben az apatikus ember nem akarja a rosszat látni másban, különösen, ha a szociopata hasznára válik. Vagy azért döntenek úgy, hogy nem vesznek észre dolgokat, mert túl sokat kockáztatnának, ha segítenék az áldozatot. Általában, legyen az apatikus aktív vagy passzív szereplője a történetnek, az apatikus lelkiismerete elalszik. Ez az a szituáció, amikor emberek vakon követnek egy csak az önérdekeivel törődő vezetőt.

Az olvasóknak talán ismerős a Yale egyetem professzorának, Stanley Milgramnak a neve, aki a róla elnevezett kísérletben tesztelte, hogy emberek hogyan reagálnak parancsok teljesítésére. Kísérlete során az alanyoknak elektromos sokkot kellett adni egy embernek [megj. az alanyok nem tudták, hogy az elektromos sokk nem valódi: http://en.wikipedia.org/wiki/Milgram_experiment]. A kísérlet után Milgram írt egy cikket Az engedelmesség 
veszedelmei címmel, amiben ezt írja: "A hétköznapi ember azáltal, hogy egyszerűen csak a munkáját végzi és semmilyen erőszakos cselekmény nem áll szándékában, könnyen egy szörnyű, erőszakos folyamat eszközévé válhat."

Az apatikus emberek gyakran félelemmel teli emberek. Ők azok, akik leginkább haladnak a többséggel, hogy a király új ruháját tényleg látják. Gyakran nem látják a fenyegetést: a veszély nem jelentős, ha tagadod létezését. Ezek után az apatikus ember azért csatlakozik a szociopatához, mert kialakult benne egy 'tanult tehetetlenség'. Defenzívek, mert kellemetlen vagy káros következményektől tartanak (beleértve, hogy a szociopata őket is bánthatja). Az apátia egy elkerülő stratégia.

Az empatikus A szociopaták által leggyakrabban támadott emberek az empatikusak. Ők olyan hétköznapi emberek, akik igen figyelmesek és jó beleérző képességük van, és az emberek azon 40%-ához tartoznak, akik megérzik, ha valami nem stimmel és hallgatnak megérzéseikre. A Pomádé király új ruhájában az empatikus ember az a gyerek, aki kimondja a kimondhatatlant: a királyon nincs ruha.

A 90-es években a kutatók felvetették, hogy kapcsolat lehet az empátia és az érzelmi intelligencia között. Azóta ezt a fogalmat ugyanúgy használják, mint az érzelmi műveltséget.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az empatikus ember nem csak a saját érzéseivel van tisztában, de képes meghallgatni másokat és szimpatizálni azok érzéseivel. Képes az érzéseit hatékonyan kommunikálni és olyan módon kezelni, hogy a személyiségükre ez pozitív hatással legyen.

Az emberek gyakran vonzódnak az empatikus emberekhez az együtt érző természetük miatt. Egy érdekes tulajdonságuk, hogy érzékenyek mások szorongásaira, viszont képtelenek a szűklátókörűséget és mások iránti érzéketlenséget kezelni.

Egy nagyon empatikus ember könnyen találja magát olyan helyzetben, amikor másokon a saját kárára segít, ami könnyen vezethet ahhoz, hogy elvonuljanak a világtól.

Furcsa. A legtöbben előszeretettel nézünk filmeket vagy olvasunk könyveket olyan hősökről, akik nem hajlandóak követni a tömeget, ami azt sugallja, hogy van valami csodálatra méltó ezekben az emberekben. De a való életben ha valaki ki akar szakadni a mocsárból, a legtöbben kényelmetlenül érezzük magunkat. A legtöbbe ember - a társadalom 60%-a - a könnyebb utat preferálja. Érdekes volt felfedezni az adatgyűjtés során, hogy a legtöbben mennyire problematikus figuráknak találják az empatikus embereket.

Az empatikus emberek a képességeik segítségével saját és mások biztonságát képesek javítani. Problémák léphetnek fel azonban akkor, amikor apatikus emberek vannak a közelében. Az empatikus embereket le lehet gyűrni, stresszes helyzetbe hozni, végső soron magányos harcos pozíciójába kényszeríteni azáltal, ha a környezetében lévő apatikus emberek inaktív hozzáállását tapasztalja.

A szociopatikus átmenet

Az empatikus embereket a szociopaták azért támadják, mert ők jelentik rájuk a legnagyobb fenyegetést. Az empatikus ember az, aki elsőként észleli, hogy valami nem stimmel és megosztja ezen érzését. Ennek következtében az empatikus ember egyszerre a szociopata legnagyobb ellensége és egyben az első számú vonzalma. Az empatikus ember reakciói és cselekedetei kiváló szórakoztatást nyújtanak a szociopatának, aki az emberek kihasználását és felhasználásából sportot űz.

Az empatikus ember világa nem a bátortalanoknak való. Ezek az emberek nem csak a szociopatákkal találják magukat szembe, de apatikus emberek falkájával is. Az apatikus emberek a legfontosabba szereplői a szociopaták intrikáiban.

De ennek a kitüntetett szerepnek ára van, amit "szociopatikus átmenetnek" hívunk, amikor is az apatikus ember egy fauszti paktumot köt a szociopatával, aminek után passzívan vagy aktívan, de részt vesz a szociopata tevékenységében.

A szociopata-empatikus-apatikus háromszög

Az általános felállás a következő: az empatikus ember kiáll a szociopata alattomos tette ellen, szembesítve őt ezzel. A szociopata erre el kezdi másoknak elhinteni, hogy valójában az empatikus ember a felelős. Az empatikus embert ennek következtében támadások sorozata éri, amikor az apatikus alátámasztja a szociopata álláspontját. A helyzet a legtöbb esetben rosszul végződik az empatikus ember és gyakran az apatikus számára is, utóbbinak főleg akkor, ha a gyötörni kezdi a lelkiismeret-furdalás vagy maguk is áldozatok lesznek. De sajnálatos módon a szociopata a legtöbb esetben megússza.

A szociopaták ritkán térnek el ettől a kipróbált formulától, hiszen szinte mindig garantált a siker. A szociopaták többféle eszközzel hálózzák be az apatikusokat: nyájasság, vesztegetés, hazugságokkal történő megtévesztés. A szociopata a végletekig elmegy, hogy győzzön ebben a játékban. Magát a háromszöget, illetve az apatikusok bevonását a folyamatba a következő történet jól illusztrálja.

Steve és Robin mikrobiológusok egy neves egyetemen, és éppen egy fontos vakcina tesztelésén dolgoznak. A részleg vezetője Ben, aki sokat remél a teszttől. Ez lehet a kiemelkedő teljesítmény a területen, ami megalapozza hírnevét.

Kollégái rengeteget dolgoztak az adatok összegyűjtésén, ami után Ben elkészítette a cikk vázlatát, amit egy neves folyóiratnak küldenek el. Mivel a végeredmény nem volt túlságosan meggyőző, pár kulcsfontosságú eredményt meghamisított, hogy az eredmények a legjobb színben legyenek feltüntetve. Miután elkészült a vázlattal, elküldte kollégáinak, hogy közöljék észrevételeiket. Steve azt írta, hogy tetszik neki az írás; kihasználta az alkalmat, hogy benyaljon főnökének. De Robin megdöbbenve tudatta, hogy milyen kolosszális hibákat talált az írásban, amit közölt is email-ben Bennel.

Mivel sem az email-re, sem telefonhívásokra Ben nem reagált, Robin felkereste őt személyesen. Az egyetemi büfében talált rá Steve társaságában. De már elkésett. Ben sikeresen mérgezte meg Steve elméjét, elhitetve vele, hogy Robin csak azért vitatja az eredmények pontosságát, mert hosszú ideje neheztel rá. Azt is mondta, hogy korábban többször kellett Robint figyelmeztetnie az elmúlt hónapokban, mert el volt maradva. De Steve más volt - mondta Ben. Felvetette, hogy Steve valószínűleg elő lesz léptetve, feltéve hogy a cikk el lesz küldve, aminek segítségével a finanszírozás megoldott lesz a következő időszakra.

Miután Robin csatlakozott hozzájuk, Steve a kezdeti hitetlenkedés után hitt Ben hízelgésének és célozgatásának. Robin odaült hozzájuk. "Sziasztok, van egy percetek?". Egy rövid ideig kínos csend támadt. Steve ránézett Benre, aki erre egy cinkos mosollyal reagált, miután már minden meg volt beszélve. "Igen, épp a cikkről beszéltünk. Ezzel kapcsolatban láttam a leveledet, de ha tüzetesen átnézed a cikket, akkor látni fogod, hogy minden rendben van." Steve egy olyan nézéssel válaszolt, hogy "Én most Bennel vagyok ebben a kérdésben." Robin kétségbeesett. "Ezt nem mondhatod komolyan? Örülhetsz, ha egyáltalán átmegy az első rostán, hogy ezek a súlyos hibák benn vannak. A hírnevünknek annyi lesz."

Robin elhatározta, hogy kiáll az igazáért. Kérte, hogy a nevét vegyék le a szerzők közül de elkeseredetten tapasztalta, hogy már el lett küldve a folyóirathoz. És ami a legszörnyűbb, hogy publikálták is. Ezzel egy időben a munkahelye egy állandó stresszfaktorrá vált Robin számára, mivel állandóan szembe kellett néznie kollégái rosszindulatával, akik közbelépését a munkájuk szabotázsaként élték meg. Az emberek elkerülték, amikor pedig  egy beszélgető csoporthoz akart csatlakozni, kínos csend lett. Végezetül Robin találkozott Bennel, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzák az ügyet. De Ben átvette az irányítást. "Robin, őszinte leszek hozzád. A legtöbb kollégád nem örül, ahogy a dolgokat kezelted és sokan panaszkodtak rád. Nem bíznak a profizmusodban azok után, hogy szabotálni akartad a munkájukat. Szerencsére a cikket kiválóan fogadták és nem vették figyelembe a vádaskodásaidat."

"Nem engedhetjük meg, hogy egy szabotőr tagja legyen a csapatunknak. Éppen ezért beszéltem a dékánnal, aki egyetértett velem abban, hogy nincs jövőd itt. Más megoldás nincs, el kell menned."

Ismerős ennek a történetnek bármelyik eleme?

A neonfény hatás

A fenti történetben Ben és Steve cselekedetei ún. neonfény hatást váltanak ki Robinnál. Ennek lényege, hogy a célszemély valóságérzékelését eltorzítsa a cselekvő fél. 

A folyamat elnevezése a "Gas light" című darab nevéből származik, ahol is a téves információ olyan módon van bemutatva, hogy az áldozat azt higgye, hogy az emlékezete és ítélőképessége cserben hagyja. A pszichológusok ezt nevezik a "szociopata táncának". Főleg tagadáson illetve megjátszott eseményeken alapszik.

Ez a Machiavellizmus legrosszabb fajtája és bárki áldozatául eshet: szülő és gyerek, rokonok, barátok, kollégák. 


Christine Louise de Canonville pszichoterapeuta a következő lépcsőkre osztja a hatást:

- Az idealizáló fázis, amikor a szociopata a legjobb színben tünteti fel magát - de ez az egész csak illúzió hogy áldozatát magához csábítsa.

- A leértékelő fázis fokozatosan következik be, hogy az áldozat ne vegye észre, amint a szociopata hideg és érzéketlen személlyé változik, de ezzel párhuzamosan egyre kevésbé érzi magát értékesnek. Minél elkeseredettebb az áldozat, a szociopata annál inkább kiélvezi erőfölényét és erőszakossága egyre extrémebb lehet.

- Az elvetés fázisban az áldozat már csak egy tárgy a szociopata számára, akinek ez már a verseny megnyerését jelenti. A szociopata minden kapcsolatot visszautasít és a következő áldozatát keresi.

A neonfény effektus nem pillanatok alatt következik be, így ha a kapcsolat korai szakaszában valaki úgy érzi, hogy egy ilyen trükk áldozatának szemelték ki, megvédheted magad, ha kiszállsz a kapcsolatból.

Ha többet szeretne erről olvasni, illetve megtudni, hogy hogyan lehet kigyógyulni ennek káros hatásaiból, vegye meg Dr Jane és Tim McGregor Empátia csapda: az antiszociális személyiségek megértése (The Empathy Trap: Understanding antisocial personalities) könyvét (Sheldon Press, ISBN 978-1847092762).

A bejegyzés trackback címe:

http://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr175822448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nyeznajka 2014.02.20. 15:14:18

Ez elég klassz.
A könyvben vannak megoldási javaslatok, módszerek is?
Mert csak akkor van értelme megvenni.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2014.02.20. 18:18:50

@nyeznajka: Én csak az ajánlót olvastam el, ugyanis szerintem már ez is releváns a mondanivaló szempontjából. Ha gondolkodsz a könyv megvételén, szerintem olvasd el azoknak a kommentjeit, akik megvették, hátha az informatívabb.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.02.21. 20:13:51

Szerintem a szocipaták nem azért támadják az empatikus embereket, mert ők jelentenek rá veszélyt, hanem mert ők a legkönnyebb áldozat. A nyitottságuk egyúttal sebezhetőséget is jelent a manipulációval szemben.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2014.02.22. 12:11:22

@Lord_Valdez: Aütt játszik. Egyrészt igazad van a sebezhetőséget illetően, hiszen egy empatikus ember nehezen dolgozza fel, ha a másik teljesen érzéketlen mások sérelmeire, viszont a veszélyt illetően is igaz, hiszen ez az az ember, aki ki tudja jelenteni, hogy a királyon nincs ruha.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2014.02.22. 22:09:36

@stoic79:
Nem csak az, hogy nehezen dolgozza fel, de mivel a szociopata gátlástalan hazudozó, ezért könnyen el tudja hitetni vele, hogy ő áldozat.

Labrat01 2017.05.18. 21:10:56

szuper könyv. az empatikus ember táplálék a szociopata zombiknak. a kevésbé vagy nem empatikus emberek lepattannak a szociopatáról, mert nem érdekli őket a szociopata manipulációja.