Eredetileg nem akartam Karácsonykor ilyen dolgokkal foglalkozni, de nem tudom magamban tartani a véleményem. Az utóbbi napokban olyan mértékben dőlt a hülyeség a magyar (nem túl jogosan) jobboldalnak nevezett irányból, hogy gyomorfekélyt kapok, ha nem írom ki magamból. Amellett, hogy meggyőződésem, hogy bűn szó nélkül elmenni a hülyeség mellett, mert csak burjánzik.
Most épp kitüntetik egymást. Már az egész békemenetesdi is egy megveszekedett baromság volt, de most még ki is tüntetik egymást érte.
Nem nevezném magam politikailag naiv embernek, de még én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy ennél lejjebb már tényleg nincs. Mi sem jellemzőbb a valóságra, hogy rendszeresen megmutatja, hogy van. Kíváncsian várom, hogy ezt hogy tudják majd alulmúlni. Biztos, hogy megtalálják a módját. Nem tudom elképzelni, hogy hogy a bánatba, de biztos vagyok benne, hogy kitalálnak valami hihetetlenül bornírt dolgot, amivel überelni lehet.
Kezdeném azzal, hogy én nem vártam valami sokat ettől a kormánytól. Azért nem, mert már ellenzékben se tudott épkézláb gondolatokat összehozni, különösen gazdasági téren. Egyfolytában olyan zöldségek jöttek ki a száján, mint hogy egy harmadával csökkenteni kell a TB hozzájárulást és attól majd több lesz a TB bevétele, vagy hogy a Szerencsejáték Zrt. adójából kell finanszírozni az egészségügyet.
Ez már így alapból elég gyenge kezdés volt, de ezt hamarosan erős visszaesés követte.
Kezdték azzal, hogy kifüggesztetették a saját öntömjénező nyilatkozatukat, melyben előre dicsőítették saját történelmi jelentőségüket. Ez már önmagában is elég döbbenetes, mert ilyet normális ember nem csinál. Az ilyesmi felveti a narcisztikus személyiségzavar gyanúját. Legalábbis felvetné, ha emberről lenne szó, mert hát ilyen emberekkel szokott előfordulni, nem szervezetekkel.
Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni a diagnózis mennyire találó.
Találó a leírás a Wikipédián:
- Reacting to criticism with anger, shame, or humiliation
- Taking advantage of others to reach their own goals
- Exaggerating their own importance, achievements, and talents
- Imagining unrealistic fantasies of success, beauty, power, intelligence, or romance
- Requiring constant attention and positive reinforcement from others
- Becoming jealous easily
- Lacking empathy and disregarding the feelings of others
- Being obsessed with oneself
- Pursuing mainly selfish goals
- Trouble keeping healthy relationships
- Becoming easily hurt and rejected
- Setting goals that are unrealistic
- Wanting "the best" of everything
- Appearing unemotional
A tettet a közvélemény, szerencsére, a komolyságának megfelelően kezelte: kinevette, de ez nem szegte kedvüket.
Készítettek egy új, bár igencsak elfuserált alkotmányt, pusztán azért, mert az jól mutat az önéletrajzban. Erre aztán annyira büszkék lettek, hogy még szobrot is akartak állítani az emlékére és nemzeti ünneppé tenni. Erről szerencsére idővel megfeledkeztek.
Közben próbálták valóra váltani a Nagy Víziót. Ahol az emberek többet költenek és felpörög a gazdaság és eljöve a Kánaán. A gyerekek pedig úgy fognak születni, mint még soha. Szinte csak úgy potyognak majd.
Ehhez elkölthető pénzt kellett találniuk, de az nem volt. Miután a hiánycél megemelését nem engedték, megpróbálták bebizonyítani, hogy az tényleg magas lenne, tehát nem miattuk magas. Ez se jött be, a csontvázkereső bizottság nem talált szinte semmit. Aztán jobb híján elköltötték a nyugdíjakat és próbálták bebizonyítani, hogy ez jó lesz így. Lesz itt nagy elrugaszkodás, meg száguldás és pannon puma.
Volt is rá alapjuk, még ha téves is. Ők úgy tudják, hogy a 98-2002 közti viszonylagos gazdasági siker az ő érdemük volt, sőt azt is hiszik, hogy a 90-97 közötti negatív demográfiai tendenciát ők állították meg.
Természetesen, az állandó képzelgésnek megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a valóság nem vesz róla tudomást, és a vele való szembesülés rendszerint fáj. A nagy elrugaszkodás csak nem akart megtörténni. Hiába halasztották egyre későbbre a bekövetkezés dátumát, az nem akart felbukkanni. Az egykulcsos gyerekek se születtek meg, pedig Matolcsy már látni vélte őket.
Ezt azonban ezek a derék fiúk vegyesen fogadták. Volt, ahol próbáltak alkalmazkodni a körülményekhez és kijavítani. Volt, ahol inkább kidumálni próbálták. Főleg ez utóbbiban értek el sikereket. Ahol a süketelésnél és mellébeszélésnél komolyabb dologra volt szükség, ott a helyzet már közel sem ilyen fényes. De ne legyünk kishitűek, a kimagyarázásban elért siker is siker. Most például megmagyarázták maguknak, hogy nem az volt a baj, hogy eddig kétszer töröltették el a tandíjat, majd bevezették és a világért se ismerték volna el, hogy ezt bizony tandíj. Nem. Az volt a baj, hogy túl nyíltan kommunikáltak.
Azonban a szerény sikerek és gyakori kudarcok nem tántorították el a vezérkart és bátran folytatta elmerülését a virtuális valóságban.
Megalkották a nagy büdös Ellenség képét. Muszáj. Ha nálam van a bölcsek köve és mégse sikerülnek a dolgok, akkor azért valaki felelős, nem? Összegyúrták hát, az IMF-t, a hitelminősítőket, a balliberálisokat, még egy kis CNN is jutott bele. Na, ezek akarták legyőzni, mit legyőzni, leigázni Magyarországot. De ők megvédték és most kiosztják a jól megérdemelt jutalmakat érte. Sőt előzőleg még voltak olyan kedvesek és szántak 200 milliót arra is, hogy bemutassák, hogy milyen derekasan helytálltak a nemlétező ellenséggel szemben.
Az olvasó, most azt hiheti, hogy ez egy zavarodott, megkeseredett elme kreálmánya és nélkülöz minden alapot. Igen, én is azt kívánom, hogy bárcsak úgy lenne. No, de olvassuk el inkább nemzet főmérnökének szavait. Matolcsy György írta vala: (az indextől vettem át a bekezdés végéig)
"Jobb idők jönnek, mert jól halad az ország megújítása. Jönnek a jobb idők, mert jöhetnek: túléltük a Magyarország elleni elsöprő erejű, de végül kudarcba fulladt támadást"
"Sok érdeket sértettünk már 2010-ben is, kockázatossá vált a magyar példa: ha sikeres lesz, sokan sokat átvesznek szokatlan megoldásainkból. Ahogy 1956-ben, most is kicsi, de veszélyes ponttá váltunk a globális sakkasztalon: fegyveresen már nem lehet leverni a magyar szabadságharcot, más eszközöket kell bevetni."
"2011 elején azonnal ádáz politikai támadás indult az EU-elnökséget adó magyar kormány ellen: az egyesül balliberális hadak felvonultak a kétharmados jobbközép magyar miniszterelnök és kormánya ellen. A támadás elhalt, az uniós elnökség szép szakmai siker volt"
Szerinte ezért 2011 tavaszán új forgatókönyvet dolgoztak ki a hadak. A politikai és médiakampány nem volt elég, pénzügyi támadás kellett, akár egy politikai puccs révén is.
"2012 január végén új miniszterelnököt kell választani, mert a kormány belebukott a bankpánikba. Kétharmados kormány csak a parlamentben, vagy az utcán buktatható meg: a bankpánik lett volna az utcai megoldás. A bankpánik során több százezer ember megrohanja a pénzintézeteket, hogy kivegye a pénzét, ezért összeomlik a bankrendszer."
Hogyan áll ez elő, teszi fel a kérdést a miniszter. Úgy, hogy 2011 decemberére államcsőd alakul ki: a magyar kormány nem képes teljesíteni az állam lejáró adósságait. "De hogyan lehet államcsődöt kikényszeríteni? Pénzügyi támadással: a forint-árfolyam, az állampapírhozamok, a csődkockázati mutató és a hitelbesorolások állandó lerontásával."
Matolcsy szerint négy-hat hónap kellett volna az államcsődhöz, ám mi 2011 végén kivédtük a támadást. A miniszter meg is ígéri, hogy egyszer majd megírják, hogyan. 2012 elején a békemenet mindenesetre szerinte világossá tette, hogy nincsen utcai kormánybuktatás. Az ellenfelek nem is értik, hogy miért nem működött a máshol bevált recept, de Matolcsy szerint elég, ha mi értjük.
2013-ban szerinte mát építhetünk a sikeres államháztartási konszolidáció eredményeire, ezért elkezdhetjük a gazdasági stabilizációt. "Rendbe tettük az állam pénzügyeit, ezt mindenki elismeri, ez már jó alap a növekedés újraindításához", írja.
Miből lesz a növekedés, teszi fel a fontos kérdést Matolcsy. "Több pénz marad a családoknál, a véglegessé váló egykulcsos adó, a munkahelyvédelmi akció, a SZÉP kártya módosításai, a rezsiköltségek csökkentése, a leépülő családi és vállalkozói adósságok, az állampapírba befektetők jó hozama és az új munkahelyek bővítik a keresletet: jövőre fogyasztási fordulat jön", válaszolja a miniszter, hozzátéve, hogy az igazi fordulatot az hozza majd, hogy a jegybank vezetése a kormányzati tervek elsőszámú partnere lesz.
Ez itt kérem maga a koncentrált elmebaj. Egyrészről, nem attól féltek, hogy sikeres lesz a magyar példa, hanem, hogy magunkkal rántunk pár szintén a szakadék szélén egyensúlyozó országot. Nem mellesleg, ezen újítások szokatlannak szokatlanok, de nem azért, mert újszerűek, hanem mert erősen túlhaladott szemléletet tükröznek. Másrészről, nemrég az NGM adott ki egy olyan közleményt miszerint a hitelminősítőket azért nem kell komolyan venni, mert már mindenkit leminősítettek. Ezt ebbe a paradigmarendszerbe csak úgy tudjuk beleilleszteni, ha feltételezzük, hogy a balliberálisok megtámadták az egész világot. Ennél, azonban, ésszerűbb feltételezni, hogy sumákolásról van szó. Egyszerűen csak elkúrták és megpróbálták ráfogni másra. Harmadrészről, azt elárulhatná nekem végre valami fideszes megmondó ember, hogy 2-300 ezer ember utcára vitele milyen módon képes megakadályozni az államcsődöt, vagy bank pánikot. És miért nem működik ez a recept mondjuk Görögországban? Vagy miért nem működött Argentínában? Ezt ugyanis még az általam elképzelhető legkifacsartabb logikával se tudom levezetni. Negyedrészről, ha tényleg rendben lennének az állam pénzügyei, akkor nem kukacoskodott volna ennyit az IMF. Csak az IMF van annyira begyöpösödött, hogy ne értse, hogy az államkincstár megadóztatása mitől nevezhető fenntartható bevételnek, hisz annak a veszteségét ugyanúgy a költségvetésből kell kifizetni csak épp jövőre. Ötödrészről, a magas állampapírhozamok rohadtul nem szolgálják a növekedést. Azok arra ösztönöznek, hogy a pénzed ne a reálgazdaságba fektesd, hanem add kölcsön az államnak. Hatodrészről, a jegybanki fordulattól mindenki retteg. Senki nem tudja, hogy ez mit jelent, de ha egy jegybank elkötelezett az árfolyam-stabilitás mellett, mint ahogy kötelessége, akkor nem lehet ebben semmiféle fordulat. Tehát ez valami gyanús dolgot jelent. Ha ész nélküli kamatcsökkentést jelent, akkor elszáll az infláció, de növekedés nem lesz. Ezzel a módszerrel szép kis buborékokat lehet fújni, de tartós növekedést nem lehet elérni. Ha a devizatartalék felélésével jár, akkor még a forint árfolyamnak is búcsút inthetünk. Hetedrészről, se híre, se hamva az új munkahelyeknek. A közmunkaprogram az megy ezerrel, de a magánberuházások rég látott mélységben. Nyolcadrészről, a fogyasztási fordulatban már csak Matolcsy és Orbán hisz. Még az MFB, ami pedig Fidesz vezetésű, és a Tárki (,ami szintén) se.
Orbán viszont komolyan hisz. Még most is azt mondja, hogy teljesíthetőnek tartja a 10 év alatt 1 millió új munkahely létrejöttét. Hogy ezt mire alapozza, az teljes rejtély. Igaz, ő még 2006 decemberében is ragaszkodott a 14. havi nyugdíjhoz, amikor már egy negyed éve mindenki más tudta, hogy a 13.-hoz sincs fedezet.
Persze, nem csak ez a két észlény van ám itt. Hú, de nem ám. Balog szerint a diákokban nincs meg a Békemenet méltósága. Méltóság? He? Az lenne a méltóság, hogy sikerült beetetni pár százezer embert, hogy tényleg puccs készül? Nagy a baj, ha igen. (Esetleg jövőre gyűjthetnénk Isaura felszabadítására.) És eleve, milyen méltósága lehet bárminek is, amihez egy Bayer Zsoltnak köze van?
Kövér Laci meg közli, hogy nem itt tartanánk, ha már 94-ben is lett volna Békemenet. Ebben, látod, igazat adok neki. Tényleg. Ha már akkor is ennyire el vagyunk hülyülve, akkor sokkal mélyebben lennénk a kakiban.
És mindezért díjat ad a Polgári Magyarországért Alapítvány.
Hát, hadd mondjak én nektek valamit, kedves olvasóim. A polgár ott kezdődik, hogy képes szembenézni magával és a hibáival. Képes felelősen dönteni és vállalni annak következményeit. A Békemenet viszont rohadtul nem erről szólt, hanem arról, hogy "nem mi csinálunk hülyeségeket, hanem ti vagytok gonoszok velünk". Ez minden, csak nem polgári. Ez mezein csak gyerekes. Egy gyerek gondolkodik így: "nem én vagyok rossz, hanem a tanárnéni pikkel rám".
