Régebben javasolták, hogy időnként foglalkozzak könnyedebb témákkal is. Most motoszkál egy a fejemben. Annyira azért nem könnyed.
Arról beszélgettünk, hogy miket lenne inkább érdemes olvastatni a gyerekekkel bizonyos kötelező olvasmányok helyett. Eszembe jutott egy, amit talán kamaszként is meg lehet érteni és nagyon tanulságos. Ez Philip K. Dicktől a Szabad Albemuth Rádió.
A történet nem szokásos kommersz sci-fi. Nem rohangálnak benne űrlények, száguldoznak űrhajó és szívatják egymást kiberbűnözők. Ez a sci-fi sokkal inkább transzcendens jellegű.
Egy alternatív valóságban Amerikában játszódik a hidegháború alatt. Egy populista elnök kerül hatalomra Ferris F. Fremont (az F a 6. betű!), aki felhívja a figyelmet a közéjük szivárgó ellenséges ügynökökre. A titokzatos ellenség nem más, mint az Aramcheck, egy szervezet, ami még a kommunistáknál is nagyobb fenyegetést jelent. Sőt még a kommunista pártot is ők irányítják valójában.
Két hősünk, a realista sci-fi író Phil (a szerző maga), és az álmodozó lemezkiadó alkalmazott Nick. A történet e két ember életéről szól, miközben kiépül körülöttük a diktatúra. A dolgot bonyolítja, hogy Nickkel felveszi a kapcsolatot V.A.L.I.S. ,egy titokzatos földönkívüli, transzcendens létforma és a segítségét kéri.
A történet igazi tanulságát az adja, hogy rendkívüli lélektani precizitással írja le a diktatúra valóságát. Azt ahogyan cinkosává teszi az embereket. Azt ahogyan paranoid idegronccsá változtatja őket. Azt, ahogyan hazafias cselekedet lesz az besúgásból. Az a macska-egér játékot, amit a önkéntesekből hatósággá váló Amerikai Nép Barátai űznek az emberrel. Hol segítséget kínálnak és cserébe kérnek valamit. Hol tudnak valamit, de hajlandóak elfelejteni. Máskor nem tudnak, de sejtetik, hogy tudnak.
Ha megnézünk egy amerikai filmet, mint pl. a V, mint vérbosszú, akkor láthatjuk, hogy lövésük sincs a diktatúra igazi esszenciájáról. A diktatúrában nem az a pláne, hogy katonák mászkálnak az úton, hanem hogy senkiről nem tudhatod, hogy bízhatsz-e benne. Nem az, hogy gyűlölöd a diktátort, hanem hogy nem is mered kimondani. Megválogatod minden szavad, mert bekerül az aktába és amikor már nem is számítasz rá előkerül.
Azt hiszem, hogy ezt a regényt 16-17 évesen is meg lehet érteni és jobban meg fogják érteni, hogy miről is írt Illyés Gyula:
"...
bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed, hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; ..." - Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról