Olvasom, hogy megalakult a Magyar Családtudományi Társaság. Ez még úgy nem lenne nagy hír, mert vannak más junk scienceben (ideológiailag motivált komolytalan kutatásokban) utazó társaságok is pl.  teremtéstudományi szervezetek, mégse tartom érdemesnek, hogy megemlítsem őket. Azonban az ritkaság, hogy kormányzati támogatást élvezzenek.

Létrejött egy szervezet, ami felismerte, hogy vannak problémák a házasság, illetve a keresztényi elképzelések gyakorlati megvalósulása körül. Erre megoldásnak a média elnyomását látja, mert szerinte az a probléma.
Ezért most mesélnék pár dolgot a családról és házasságról úgy általában.
Az első és legfontosabb, hogy a házasság nem valami isteni kreálmány. Ez egy társadalmi szokás. Meglehetősen gyakori, a legtöbb civilizációban létezik valamilyen formában, de akkor is csak szokás. Mint általában lenni szokott, a szokásból idővel elvárás lett (a morál a mores, azaz szokás szóból származik, nem véletlenül), majd törvény. Azonban a szokások idővel változhatnak. Így a házasság is. Nem valószínű, hogy valaha is megszűnne, de elkerülhetetlen, hogy kisebb-nagyobb változások ne történjenek benne az évezredek során.

A másik, hogy szeretjük a "hagyományos családmodellt" idealizálni. Úgy tenni, mintha ez maga lett volna a tökély, amit aztán a csúnya média tönkretett. Minden a lehető legnagyobb rendben volt, amíg be nem kapcsolták a TV-t. Addig apuka dolgozott, anyuka nevelte a gyerekeket, a gyerekek pedig szépen illedelmesen felcseperedtek.
Ez jól hangzik, csak ebből nem sok minden igaz. Ez régen is döcögött, de való igaz, hogy a modern házasság kihívásokkal küszködik.

1. kihívás: A szerelmi házasság
Régen a házasságok többsége vagy érdekházasság volt, vagy a szülők által elrendezett.  Összeköltöztek, aztán megtanulták elviselni egymást. Azonban a XVIII. században divatba jött és a XX. századra általánossá vált, hogy a feleknek esetleg szeretniük is kellene egymást. Ez sokkal nagyobb probléma, mint azt sokan hiszik.

2. kihívás: A prostitúció tilalma
A XX. század elején még senki nem botránkozott meg azon, hogy a férfiak a vágyaikat az egyébként hatalmas bordélyvilágban (vagy a szeretőjükkel) élik ki, aztán hazamentek a családjukhoz. Ez azonban megváltozott a a XX. század közepe felé.  Ma már sokkal inkább elvárjuk, hogy a feleségénél keresse egy férfi a kielégülést, mint régebben. Ez azért jelent kihívást, mert ma már egy nőnek nem elég anyának és háztartási alkalmazottnak lennie, de egyszerre kellene még szeretőnek (és munkaerőnek) is kell. Ez jelentős extra teher a kapcsolaton.

3. kihívás: A fogamzásgátlás
Nem új dolog, mert már az ókorban is voltak rá módszerek, de ennyire könnyen még soha nem volt elérhető. Ez lehetővé tette, hogy gyereknemzés kockázata nélkül, pusztán élvezetből szexeljen valaki. Ezáltal a házastársak közti szexuális élet felértékelődött. Ld. előző pont.

4. kihívás: Egyenjogúság
Mit szépítsük, könnyebb fenntartani egy kapcsolatot, ami szigorú hierarchián alapul, amit időnként tettlegességgel is meg lehet erősíteni. Így nem valami nagy kunszt konfliktus kezelni, de ez ma már nem számít elfogadottnak.
Vagy legalábbis nyíltan nem.

5. kihívás: Média
Nem is az a legnagyobb baj vele, amit a KDNP-hez közelállók gondolnak, hogy nem tiszteli az ő eszményeiket, hanem hogy kitágítja a látókört, ezáltal emeli az elvárásokat.
Az ember alapvetően állat. A legjobb párt akarja magának és amíg a látókör pár tucat emberig terjedt, nem volt olyan nehéz a legjobbnak lenni közülük.

6. kihívás: Válás
Ez igazából nem önálló probléma, csupán lehetővé tette, hogy az addig elrejtett problémák meg jelenjenek. Természeten a középkorban is volt lehetőség elválni, de csak extrém esetekben és többnyire csak befolyásos embereknek. Viszonylag könnyen csak a XX. század óta lehet elválni. Persze, igény azelőtt is volt rá pl. a középkorban szimplán eladták a feleséget (nem vicc).

7. kihívás: Urbanizáció
A klasszikus nagycsalád tipikusan agrártársadalmakra szabott valami. Ipari környezetben a gyerek felnövés után kénytelen elhagyni a családot és újat alapítani. Értelemszerűen 50 nm-en 3 generáció együttélése nem valami vidám dolog. Mondjuk régen is csak a szegénység miatt éltek együtt.
Valamint az urbanizáció is kitágítja a megismert emberek körét, tehát a potenciális párok számát is, ezért nehezebb pár választani. Igen, ironikus módon több emberből nehezebb választani.

8. kihívás: A család szerepe a gazdaságban
Az ipari forradalom előtt a család gazdasági egység is volt. A család, mint egy miniatűr vállalat funkcionált. A család saját maga hasznosította a tagjai által nyújtott munkaerőt. Az ipari forradalommal azonban a tagok a családon kívül kezdtek el foglalkozni, ezáltal a család szerepe csökkent.

9. kihívás: Emelkedő életkor, menopauza
A holtomiglan-holtodiglan könnyű volt (,bár akkor se ment), amíg ritkán éri meg valaki a 40-t.
Kevesen tudják, de a férfi kapuzárási pánikját (50 felé egyes férfiak váratlanul elkezdenek fiatal fruskákra hajtani) nem a férfi életkorának előrehaladása okozza, hanem a nő menopauzája. Ez egy biológiai ösztön. Na, ilyennel régebbi korok emberei ritkán szembesültek, mert kevesen érték meg ezt a kort.

10. kihívás: Emelkedő oktatási igény
A technikai fejlődés megnövelte azt a tudásmennyiséget, amit egy embernek tudnia kell a boldoguláshoz. A XX. sz. elején 8 elemivel ragyogóan el lehetett boldogulni, ma pedig az egyetemi diploma sem feltétlenül elég. Ez jelentősen megnöveli a szülői ráfordítás igényét. Ez a család, mint olyan számára komoly teher. Nem elég csak naponta egyszer felpofozni a gyereket és 14 évesen kizavarni libát őrizni, hanem aktívan gondozni kell, hogy sikeres legyen.

11. kihívás: Mobilitás
A mai világban az emberek sokkal mobilabbak. Egyáltalán nem számít szokatlan dolognak, hogy ha valaki más városban, vagy országban dolgozik, mint ahol a családja van. Régebben ez szinte megoldhatatlan lett volna, mert a közlekedés túl nehézkes volt hozzá. Viszont a távolság sem könnyíti meg a kapcsolat fennmaradását. Ezzel párhuzamosan, persze, a gyerekek is könnyebben kerülnek távolabb a szüleiktől.

12. kihívás: Általános stressz
Ezt nem kell sokat magyarázni. Az emberek egyre komolyabb problémája a stressz és kimerültség.  Különösen veszélyeztettek a városi, illetve a szellemi foglalkozást űzők.

Egy szó, mint száz, a világ megváltozott.
Ezeket tanulmányozni nagyon is üdvös dolog lenne és igazából ez lenne az, amit úgy nevezhetnénk, hogy családtudomány.
Ha azonban azt nézzük, hogy ennek a szervezetnek "küldetésnyilatkozata" van és abban explicite le van írva, hogy mit szeretne látni, akkor bátran kijelenthetjük, hogy áltudományról van szó. Tudós soha nem kezdi úgy a kutatást, hogy megmondja, hogy mit akar kihozni. Nem lehet valami tudományos, aminek a küldetésnyilatkozatában nem az szerepel, hogy meg akarnak érteni valamit, hanem már az ítélet. Ez nem tudomány, hanem térítő misszió. Jobb esetben is junk science, rosszabb esetben áltudomány.

Egy ilyen szervezetet támogatni önmagában is felelőtlenség. Nem csak azért, mert ez egy fajta hűtlen kezelés, de konkrétan veszélyes is. Ha csak úgy magában prédikál teljesen életszerűtlen dolgokat, az még nem nagy tragédia, virágozzék száz virág. Sok vizet nem zavar.
Most úgy komolyan ki vesz komolyan egy szervezetet, aki  a házasság előtti szex káros voltáról való prédikál? Ha megnézzük a közel sem teljes listámat, akkor láthatjuk, hogy ma már nem 14-15 évesen házasodunk. Nem igazán tűnik sem életszerűnek, sem célszerűnek 25-30 (vagy még több) éves korig megtartani a szüzességet, de az sem tűnik megfontolt dolognak, hogy végzettség, és állás nélkül fejest ugrani egy házasságba. Amikor az ember munkába áll, hamarosan egy új világ nyílik meg előtte és ő maga is megváltozik. Lehet, hogy a felek egyetemistaként nagyon összeillőnek találták egymást, de ez megváltozhat. Nem, ez önmagában még csak pénzpocsékolás. A normális ember, csak legyint az ilyenen.
Viszont, amint tudományként ismerjük el, már nem mehetünk el úgy mellette, mint egy hétköznapi hittérítő, vagy tenyérjós mellett. A tudomány egyúttal tekintélyt is jelent. Annak súlya van.
Illetve ha államapparátusba integráljuk, onnantól kezdve egyenesen szakértőként ismerjük el.

Különösen nagy problémának látom, hogy ezekből előbb-utóbb jogszabályok lesznek (lettek), jó eséllyel valóságtól elrugaszkodott jogszabályok. A rossz jogszabályokból pedig egyéni tragédiák születnek.
Véleményem szerint a jogszabályok már így is túlságosan belefolynak a magánéletünkbe, ezzel nem azt mondom, hogy nincs szükség családjogra, de a család egy igen érzékeny dolog és nehéz jól beleavatkozni. Azért nehéz, mert a család nem egyszerű, bármilyen egyszerűnek is hangzik, hogy papa-mama-gyerekek. Rengeteg kivétel, illetve szokatlan felállás tud előfordulni. Ad adsurdum pl. az apám elveszi a nevelt lányomat, akkor én a saját mostohaunokámmá válok...
Tipikusan azért ennél lényegesen egyszerűbb felállások fordulnak elő, de ott is sok lekezelendő eset van, pl. lehet a szülő fogvatartott, beszámíthatatlan, ismeretlen, elhunyt. Illetve vannak törvényileg el nem ismert esetek, pl. amikor a szerető is ott él vagy csak ő, de papíron még megvan a házasság is pl.:gondoljunk az olyan remek hírekre, mint Gy. László 11 késszúrással megölte élettársát K. Zoltánnét.
Ezt az eleve komplikált szituációt tovább rontja, hogy itt érzelmek is helyet kapnak. Az egyes családtagok közötti érzelmi viszony egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a törvényi elvárásokat. Egyáltalán nem szokatlan, hogy egyes családtagok között ellenséges viszony van. Hogy valaki érzelmileg jobban kötődik a nagybátyjához, mint az apjához. Ezek nem olyan szokatlan dolgok.
Na, most ebbe a zavaros közegbe, ahol még tapasztalt jogászok is csak félve mernek belépni, beengedünk pár ilyen nagyon lelkes, önjelölt prófétát és szobatudóst. Ebből aligha sül ki bármi jó.