Lázár Jánosnak igaza van, de... (+ más téma)

"A politika kell, hogy legyen a második legősibb foglalkozás. Azt vettem észre, hogy nagyon hasonlít az elsőre."
- Ronald Reagan

Lázár János kimondott valami fontosat, amit a rendszerváltás óta kevesen mertek. Tisztába kell tenni a képviselői fizetéseket. Nem csak azért, mert az alapilletményük nevetséges, hanem azért mert az az igazán nevetséges, ami költségtérítés címén folyik. Mint Lázár elmondta képmutatás volt a jelenlegi rendszer. Igaza van.

És, ha már a képmutatásnál tartunk, akkor igen ironikus, hogy mindezt Lázár János mondta. Pont ő, aki az állami csecs megfejésének Sztahanovja volt eddig. Pont ő volt az, aki kihasználta az évi 18 milliós számla nélküli költségtérítési lehetőséget, illetve aki szerint neki hivatali autónak egy 450 lóerős, traffipaxblokkolóval ellátott Audi jár. Félreértés ne essék nem irigyelném tőle, ha nem az én adómat osztaná ilyen bőkezűen magának, hanem esetleg ténylegesen megkeresné.
De ne hagyjuk, hogy az irigység elvegye az afelett érzett örömöt, hogy végre kimondták és mivel amit Lázár kimond, az nem sokára törvény lesz (elvégre forradalom van), tehát történni is fog valami.

Apropó, képmutatás, érdekes módon a pártfinanszírozás kérdését még senki nem merte szóba hozni, pedig, ha képmutatást keresünk, akkor nem is nagyon érdemes távolabbra tekintenünk.

Viszont, ami a képmutatást illeti van egy sokkal ősibb és komolyabb probléma. Most olvasom, hogy elítélték a furkópusztai kupleráj vezetőjét. Ez így annyira nem lenne hír, mert Magyarországon tilos. Amitől mégis az, hogy miket hoztak fel enyhítő körülményként.
Idézem:
"Az enyhítést a bíróság azzal indokolta, hogy a bordélyház nem kiszolgáltatott személyek kizsákmányolásával működött, hanem szabad akaratukból prostitúcióval foglalkozóknak biztosított feltételeket, amelyek az emberi méltóság és a higiénia szempontjából sokkal kevésbé voltak kifogásolhatók, mint a prostitúció egyéb megjelenési formái."
Ez kérem szépen, itt maga a megtestesült, gyakorlatias, józan ész. Ehhez nem nagyon vagyunk hozzászokva, tehát hírértékű. :)

A jelenlegi jogi szabályozás viszont nem ilyen, hanem a képmutatásra épít. Elismeri, hogy létezik a jelenség. Nem engedélyezi ugyan, de eltűri. Bizonyos helyen hajlandó szemet hunyni felette.
Beszéljünk tehát egy pár szót a prostitúcióról.

A prostitúciót nem véletlenül nevezik a legősibb foglalkozásnak. Amióta létezik írott történelem abban időről időre fel-felbukkan. Az ókortól napjainkig számos rezsim próbálkozott a kiirtásával, de idáig mindegyik kudarcot vallott. Ennek ellenére a mai napig is kitartóan küzdenek ellene a helyi szokásoknak megfelelően. Van ahol az ügyfelet halállal büntetik (ilyen ország is van), van ahol csak a szolgáltatót börtönnel, van ahol csak azt, aki segédkezik benne, de az eredmény mindenhol ugyanaz. Lényegében semmi. Azt hiszem, hogy a jelenséget nyugodtan nevezhetjük kiirthatatlannak.
Na már most, ha egy jelenség kiirthatatlan, akkor érdemesebb az erőforrásokat inkább az esetleges káros kísérőjelenségekre fordítani (pont, mint a drogkérdésnél).

Ha józanul nézzük a valóságot, akkor ma Magyarországon kb. 40 ezer prostituált dolgozik változatos munkakörülmények között, de mindegyikük a feketegazdaságban. Többségük kiszolgáltatva az ügyfelek és a futtatók szeszélyének, illetve egészségügyi ellátás és jogi képviselet nélkül.
De nem volt ez mindig így. Valamikor ez egy tisztesnek nem is nevezhető, de eltűrt és hivatalos szakma volt. A XX. század fordulóján Budapest kiterjedt bordélyvilágnak adott helyet, amit aztán 1950-ben betiltottak. Aztán Magyarország aláírta a New York-i egyezményt, amely megtiltja többek közt a prostitúció bármilyen módon történő szervezését. Azaz kizárólag egyéni vállalkozóként, külső partnerek nélkül engedélyezi a végzését.
Ez az egyezmény, bár jó szándékú, de néhány része túlságosan idealista. Abból indul ki, hogy a prostituált mindig áldozat és egyéni vállalkozóként van a prostituált a legjobb helyzetben. Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez igaz.

Azáltal, hogy minden nemű közreműködést megtilt, lehetetlenné teszi az együttműködést, ami pedig mind gazdasági, mind egészségügyi, illetve biztonsági érdekük lenne. Ha több lány összeáll és közösen bérel egy lakást, akkor ők nyilvánvalóan sokkal nagyobb biztonságban vannak, mint ha egyesével dolgoznak (és olcsóbb is). De ez tilos. Ha még biztonsági embert is alkalmaznak, még nagyobb biztonságban lehetnek, de ez meg különösképp tilos. Ha valaki megpróbál ügyfelet közvetíteni, az is tilos. Így marad az utca, meg a hirdetések és magánlakások. Ez akárhogy is nézzük nem túl hatékony módja az üzletnek és a lányok szempontjából sem valami ideális.
Ami az egészségügyi kockázatot illeti, létezik szűrés, de mivel a nyilvántartásba vétel minden formáját is tiltja, ezért az egészségügyi szűrés csak önkéntes alapon tud működni. Ez meg korlátozottan hatékony.
Az érdekképviseletet illetően létrejött ugyan egy szervezet, de aligha képes megvédeni a lányokat, megfelelő jogi támogatás nélkül.
Összességében úgy gondolom, hogy az egyezményhez való ragaszkodás inkább árt a megvédendőknek, mint használ.

Persze, naivnak se szabad lennünk. A bordélyházak sem oldanánk meg mindent. A bordélyházakban sem csak munkaszerződéssel dolgozó lányok vannak. Németországban, Hollandiában komoly problémát okoz, hogy a bordélyházakban sok szegényebb országokból becsempészett, megfélemlített lány dolgozik. Ez ellen továbbra is harcolni kell, bár nem könnyű. Az ilyen eseteket gyakorlatilag csak váratlan razziákkal lehet kiszűrni, az viszont igen kellemetlen mindenkinek. Ezért ennek betartatása igen nyögvenyelős, bár még mindig könnyebb, mint ha a teljes "iparág" az alvilágban van, mert legalább lehet tudni, hogy hol kell keresni őket és ki ellen kell fellépni.

Természetesen, ebbe a valamivel jobb állapotba való áttérés nem lesz egyszerű. Egyelőre politikai akarat sincs rá és egy nemzetközi szerződésből sem annyira egyszerű kilépni, de utána még mindig ott vannak az emberek. A Not In My Backyard (NIMBY) jelenség fokozottan érvényes kuplerájokra. (Ez a jelenség arról szól, hogy az emberek egyetértenek, hogy kell repülőtér, drogambulancia stb, de nem szeretnék, hogy mindez hozzájuk közel legyen. Legyen, de valahol máshol.) Így még, ha törvény születik is az engedélyezésről, az önkormányzatok a lakókra hivatkozva elszabotálhatják azt, mint ahogy a türelmi zónákkal történt. Azonban, ha csak néhány helyen sikerül civilizált mederbe terelni, akkor már az is hatalmas eredmény lehet. Idővel talán több önkormányzat is felülkerekedik a képmutatáson és rájön, hogy mi is a kisebbik rossz.