Hollandia arra készül, hogy korlátozza a drogfogyasztás a turisták számára.

Alapvetően támogatom a holland modellt, de ugyanakkor őket is megértem.
Létezik olyan, hogy kulturált drogfogyasztás, viszont aligha jellemző az olyan turistára, aki hónapok óta arra készül, hogy ha kimegy Amszterdamba, akkor úgy beszív, hogy 3 napig a saját nevében sem biztos.

Bár sose jártam Amszterdamban, és füvet se szívtam, láttam milyen az alkoholturizmus. Finnországban a töményital (palackban) csak állami boltokban kaphatók, azoknak a nyitva tartása viszont korlátozott, illetve úgy általában minden alkoholos ital nagyon drága. Ennek megfelelően a derék finnek hétvégénként átjárnak Svédországba, Észtországba (vagy csak felszállnak a 24 órás Helsinki-Helsinki kompjáratra, aminek egyetlen célja, hogy a duty free shopokból olcsón lerészegedhessenek) és boldoggá teszik a helyi boltosokat és elfoglalttá a helyi rendőröket és a finn vámosokat. Mondanom se kell, visszaúton mindenki seggrészeg, de nagyon durván. Hozzájuk képest a Fradi B-közép egy gentlemens' club. Illetve mindenkinél ott figyel pár palack töményital, mert hát otthon is kell fogyasztani valamit.

Kevés érvet tudnék felhozni a drogliberalizáció ellen, de az egyik pont az, hogy a drogturizmus rendészeti problémát jelentene, ezért a motivációjukat megértem.
Az már közel se biztos, hogy a hollandok végül nem sírják vissza az előző állapotot, mert simán lehet, hogy a turizmus inkább esni fog tőle, mint nőni, valamint a fekete piac is élénkebb lesz. Épp ezért remélem, hogy vannak annyira józanok, hogy végül ha a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy rossz ötlet volt, akkor nem félnek majd korrigálni a döntést.