"-Az csak pénz.
-Igen, de az én pénzem csak, nem a te pénzed csak - mutatott rá a barátnője.
-Mi, boszorkányok, mindig megosztozunk mindenen, ezt te is tudod! - torkolta le Anyó.
-Nos, valóban - válaszolta Nagyi, majd ismét rátapintott a szociálpolitikai vita érzékeny pontjára. - Úgy könnyű mindenen megosztozni, ha az embernek nincs semmije."
- Terry Pratchett: Maszkabál

Ezúttal a Vastagbőr fogott mellé. Illetve annyira nem, mert Magyarországon nem foghat mellé, aki az irigységre játszik. Meg is kapta az elismerést érte.
Egy beteg gyerek számára kellene pénz és az egyik TV társaság felajánlotta az egyik műsorvezetőjük ruháit. Erre lehet licitálni (bár érdekelne, hogy ki a francnak kell).
A blog teljesen felháborodott, hogy a TV társaság nem adott pénzt, csak a ruhákat.

Itt adott egy mindenki nyer szituáció. A gyerek pénzhez, a TV társaság reklámhoz és egy olcsó műsorhoz, a néző pedig show-műsorhoz és ahhoz az élményhez, hogy segített, meg valami használt gönchöz. Kell ennél több? Nekem nem kéne, de úgy látszik, hogy másnak ez kevés.
 

Mit kap cserébe? Kritikát, hogy miért nem ad többet. Lobogtatják, hogy mennyi pénze van, igazán adhatna többet. Az, hogy ez jó a gyereknek itt már nem számít. A lényeg, hogy a TV társaság a szemét.
Kétségtelen, hogy alapvetően tényleg igen kispályás a felajánlás, mert a ruhákat jó eséllyel a szponzortól kapták és úgyis leselejteznék, de fontos látnunk, hogy a TV társaságot semmi nem kötelezi még ennyi jótékonyságra sem. Egy vállalatnak egyetlen személy jóléte felé van kötelezettsége: a részvényese felé. Már az alkalmazottak jóléte is csak a részvényes érdeke miatt érdekli. A vállalat az adók befizetésével minden szociális kötelezettségét letudta. Mégis tesz valamit, ami jó mindenkinek és ezért kritikát érdemel.

Ez valahol annyira tipikus. Nem tudom, hogy a posztszerző mennyit adott, de miért azzal van elfoglalva, hogy más mennyit ad?
Amikor az árvízkárosultaknak gyűjtöttünk a cégen belül, a teljes felajánlás 10 százalékát egyedül én adtam, pedig nem tízen vagyunk. És akkor most mi legyen? Írjak körlevelet, amiben mindenkinek szidom a smucig fajtáját? Vagy inkább örüljek, hogy ennyit adtak.
Mit érnék el vele? Azontúl, hogy nagyon fognak utálni, legközelebb ennyit sem adnak. Már csak dacból sem. Egyszer egy koldus kifogásolta a kapott összeget és addig erőszakoskodott, amíg otthagytam. De nem csak otthagytam, hanem évekig nem adtam más koldusoknak. Ki járt jól ezzel? (én) Tényleg arra kell játszani, hogy minden jó szándékot kiöljünk? Lehet, hogy nem őszinte, de segít. Ennek inkább örülni kellene.

A másik nagyon tipikus, a hozzászólók véleménye. Mindenki pontosan meg tudja mondani, hogy kinek mire kellene költenie. Van pénze, segítsen rajta. Miért van az, hogy ebben az országban (igazából ez nem magyar sajátosság) mindenki olyan nagyvonalú, ha más emberek pénzéről van szó? Nem azért, mert olyan marha szolidárisak vagyunk. Akkor először a saját pénztárcánk után kapnánk.
Mi lenne, ha egyszer a saját portánk előtt tennénk rendet és csak utána kezdenénk el a szomszédot lesni? Lehet, hogy többre jutnánk.